Wellington

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wellington
WellingtonPanorama.jpg
Wellington látképe a Cable Car-ral
Wellington címere
Wellington címere
Becenév: Welly, Windy Wellington
Mottó: Absolutely, Positively Wellington
Közigazgatás
Ország  Új-Zéland
Régió Wellington
Alapítás éve 1840
Polgármester Kerry Prendergast
Népesség
Teljes népesség 179 446 fő (2006) +/-
– elővárosokkal 448959 fő
Földrajzi adatok
– szárazföld 290 km²
Időzóna NZST (UTC+12)
NZDT (UTC+13)
Elhelyezkedése
Wellington  (Új-Zéland)
Wellington
Wellington
Pozíció Új-Zéland térképén
d. sz. 41° 17′ 20″, k. h. 174° 46′ 38″Koordináták: d. sz. 41° 17′ 20″, k. h. 174° 46′ 38″
Wellington weboldala

Wellington (maori nevén Te Whanganui-a-Tara, Poneke vagy Upoko-o-te-Ika-a-Māui) Új-Zéland fővárosa, és Auckland után a második legnagyobb városa. A hozzá tartozó agglomerációval együtt lakossága mintegy 410 ezer fő. Az Északi-sziget déli csücskében található, a Cook-szoros partján, a Wellingtoni-öbölben. A déli szélesség 41°-án fekszik, és ezzel a föld legdélebben található fővárosa.

Wellington az ország kormányzati, kulturális és pénzügyi központja. Időjárása a Cook-szoros közelsége miatt igen nedves és szeles, ezért gyakran Windy Wellingtonnak (szeles Wellington) nevezik.

Név[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város Wellington első hercegéről, Arthur Wellesleyről kapta a nevét, aki a waterlooi csatában győzelmet aratott Napóleon császár seregei felett. A herceg neve az angliai Somerset megyében található Wellington város nevéből ered.

Az új-zélandi őslakos maorik Wellingtont három különböző néven nevezik: Te Whanganui-a-Tara, Poneke vagy Upoko-o-te-Ika-a-Māui. Az első név jelentése „Tara nagy kikötője”. A második név, Poneke, a település korábbi angol nevének (Port Nicholson,) röviden Port Nick) maori transzliterációja. A harmadik, leginkább hagyományos elnevezés jelentése „Maui halának feje”.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arthur Wellesley, Wellington hercege

A maori legenda szerint a területet Kupe fedezte fel és járta be először az i. sz. 10. században. Az európai bevándorlók letelepedése a 19. század közepétől kezdődik. 1839. szeptember 20-án egy előőrs érkezett az Új-Zéland Társaság Tory nevű hajóján, majd 1840. január 22-én az Aurora fedélzetéről 150 telepes szállt partra. Az első település a jelenlegi várostól északkeletre, a Hutt folyó mocsaras torkolatánál épült fel. (Ez a terület a mai Petone városrész.) A rendszeres áradások miatt azonban a lakók hamarosan a város mai területén levő meredek domboldalakra húzódtak.

Az Új-Zéland Társaság wellingtoni bevándorlókat toborzó hirdetménye

1848-ban és 1855-ben két nagy erejű, súlyos károkkal és néhány halálos áldozattal is járó földrengés sújtotta a települést.

Az új-zélandi parlament 1862-ben ülésezett először Wellingtonban, ám a város csak 1865-től vette át hivatalosan a főváros szerepét Aucklandtől. A parlament elé terjesztett és elfogadott változtatás mögött Wellington központi elhelyezkedése, a Déli-szigethez való közelsége, valamint jó adottságokkal rendelkező kikötője szóltak. Ekkorra a lakosok száma már 4900-ra nőtt.

1875-től beindul a személyszállító hajóforgalom Wellington és a Déli-szigeti Picton között, rendszeres összeköttetést teremtve ezzel az ország két része között.

1876-ban megépült az akkori kormányhivatalok székhelyéül szolgáló Old Government Buildings. Az olasz reneszánsz stílusát követő épület a földrengésveszély miatt fából készült, és a világ második legnagyobb faépülete.

1902-től üzemel a belvárost Kelburn városrésszel összekötő sikló (Wellington Cable Car), amely azóta is a város egyik fő nevezetességének számít. 1908-ra elkészül a vasúti összeköttetés Wellington és Auckland között.

Bár új-zélandi katonák mindkét világháborúban harcoltak, az ország területetét a 20. században elkerülték a fegyveres harcok. Wellington mind az I. világháborúban, mind a II. világháborúban kiképző központként szolgált a hadszínterekre induló új-zélandi katonák, illetve a Csendes-óceáni hadszíntéren harcoló szövetséges erők számára. 1939-től megerősítették a város fegyveres védelmét, és az öböl bejáratához és a környező dombokra ágyúkat és légvédelmi ütegeket telepítettek, ezek azonban nem kerültek bevetésre. A Wellingtoni-öböl közepén levő Matiu/Somes-sziget a II. világháború alatt hadifogoly-táborként szolgált.

1968. április 10-én a Wahine nevű komphajó viharban zátonyra futott és felborult a Wellingtoni-öböl bejáratánál. Az utasok közül 51 ember életét vesztette. A Wahine katasztrófája azóta is fájdalmas emléket jelent az új-zélandiak számára. Az áldozatok emlékét park őrzi.

1981-ben Sir Basil Spence skót építész tervei alapján megépül a parlament új székhelyéül szolgáló, kör alaprajzú épület, a Beehive (méhkas). 1998-ban megnyílik Új-Zéland nemzeti múzeuma, a Te Papa Tongarewa.

2000-től kezdődően Wellingtonra egyre inkább a filmipar miatt figyelt a világ: Peter Jackson rendező itt készítette el A Gyűrűk Ura-trilógia filmváltozatát.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műholdkép Wellingtonról és elővárosairól: 1. Wellington, 2. Lower Hutt, 3. Upper Hutt, 4. Porirua

Wellington az Északi-sziget legdélebbi csücskében fekvő természetes öböl, a Wellingtoni-öböl partján fekszik. Az öböl kijárata a Déli-Csendes-óceánt és az Ausztrália és Új-Zéland között elterülő Tasmán-tengert összekötő Cook-szorosra nyílik. A szoros túlsó partján a Marlborough Sounds fjordvidéke terül el. A várostól északra húzódó meredek dombok mögött a homokos tengerpartjáról ismert Kapiti-partvidék található, kelet felől a Rimutaka-hegység választja el a mezőgazdasági szempontból jelentős Wairarapa síkságától. Wellingtontól északkeletre húzódik a Hutt-folyó völgye, ahol a wellingtoni agglomerációhoz tartozó egybefüggő település-hálózat épült ki (Petone, Lower Hutt, Upper Hutt, Wainuiomata stb.). Jelentősebb elővárosnak számít még az északi irányban található Porirua.

Wellington viszonylag kis területű belvárosa 4 kerületből (Lambton, Cuba, Courtenay és Willis) áll, és a várost övező meredek dombok és a tenger között húzódik. A külső városrészek (Kelburn, Thorndon, Karori, Haitaitai, Miramar, Wadestown stb.) többsége a környező dombokon található.

Szeizmikus aktivitás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület még új-zélandi mércével mérve is fokozottan aktív szeizmikus szempontból: számos kisebb nagyobb jelentőségű törésvonal fut keresztül a városon. Évente általában többször is előfordul érezhető mértékű földmozgás. Az 1848-as és 1855-ös földrengések különösen nagy erejűek voltak, és súlyos károkat okoztak a városban. Az utóbbi rengés a Richter-skála szerint 8,2-es erősségű volt, ami az Új-Zélandon valaha mért legnagyobb érték. Hatására egy jelentős mocsaras terület emelkedett ki a kikötő vizéből, amit a később lecsapoltak, és ma a belváros részét képezi. A város utcáin sok helyen emléktáblák jelzik az 1855 előtti partszakasz helyét.

Az 1855-ös földrengést követően a további károk csökkentése érdekében szinte csak faépületek épültek a városban. A XX. században az acélszerkezetek elterjedésével lehetővé vált más építőanyagok használata is, de a lakóépületek, családi házak túlnyomó része még ma is fából készül. Az építési szabványok fokozatosan egyre szigorúbbá váltak. A földrengésveszély még ma is állandó fenyegetettség; a belvárosban található 20-30 emeletes felhőkarcolók dolgozói csak a modern építési technológiákban bízhatnak egy jelentősebb rengés esetén.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Viharos szél a Wellingtoni-öbölben, háttérben a Matiu/Somes-sziget

Wellington éghajlata mérsékelt óceáni, enyhe telekkel és mérsékelten meleg nyarakkal. Mivel az Üvöltő Negyvenesek szélességén fekszik, így időjárása gyakran szeles és esős, amit a Cook-szoros közelsége is felerősít. A legmelegebb hónapban, februárban az átlagos középhőmérséklet 17 °C, míg a leghidegebb hónapban, júliusban mindössze 8,7 °C. A napos órák száma évente 2025 óra, és az éves csapadékmennyiség átlagosan 1270 mm.


Wellington éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 20,3 20,6 19,0 16,7 14,2 12,0 11,4 12,0 13,5 15,0 16,6 18,5 15,8
Átlagos min. hőmérséklet (°C) 13,4 13,6 12,6 10,9 8,8 6,9 6,3 6,5 7,7 9,0 10,3 12,2 9,9
Átl. csapadékmennyiség (mm) 72 62 92 100 117 147 136 123 100 115 99 86 1249
Forrás: NIWA


Wellington a világ egyik legszelesebb városa. Az éves átlagos szélerősség 22 km/h, és évente átlagosan 173 olyan nap van, amikor 63 km/h (40 csomó) feletti széllökéseket mérnek. A leggyakoribb szélirány az északi, de gyakran sújtja a várost az Antarktisz felől fújó, déli, hideg és viharos erejű szél is.[1]

Mint a déli féltekén általában, az UV-sugárzás Wellingtonban is jóval erősebb, mint az Európában megszokott.

Városi környezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tenger közelsége, a hosszú tengerpart és a meredek, zöld domboldalak festői környezetet biztosítanak a városnak. A wellingtoniak túlnyomó része kevesebb, mint 3 kilométerre lakik a tengertől.[2]

A kis alapterületű, a dombok és a tengerpart közötti lapos területen húzódó belváros (CBD – Central Business District) magas irodaépületeivel és szűk utcáival az üzleti és kulturális élet központja. A belváros kávézókkal tarkított, sportolási lehetőségeket kínáló vízparti sétánya (Waterfront) kedvelt találkozóhely. A domboldalakon elterülő külső városrészek zöldövezeti jellegűek, kertes családi házakkal, meredek utcákkal.

Wellingtonban összesen 109 park és játszótér található, köztük számos nagy kiterjedésű, sétautakkal ellátott zöldterület.[2] A legjelentősebbek a Botanikuskert, a Mount Victoria és a Karori madárrezervátum. Az öbölben található Matiu/Somes-Sziget, amely hajóval érhető el a belvárosból, kedvelt kirándulóhely. A városon kívül is számos sportolásra, kirándulásra alkalmas tengerpart, természetvédelmi terület van elérhető közelségben.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új-zélandi népesség 4,45%-a Wellingtonban, 11,1%-a a wellingtoni régióban él. A népesség etnikailag vegyes: a 2006-os népszámlálási adatok alapján a város lakóinak 70,1%-a vallotta magát európai eredetűnek, 13,2% ázsiainak, 7,7% maorinak, és 5,2% csendes-óceániai származásúnak.[2] Az új-zélandi települések között Wellingtonban kiemelkedően magas a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, a munkaképes korú lakosság aránya, az aktív népesség aránya, és az egy főre jutó átlagos éves jövedelem.[3]

Kormányzat és gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Te Papa Tongarewa, Új-Zéland nemzeti múzeuma

Mint az ország fővárosa, Wellington ad otthont az Új-Zéland központi kormányzatához tartozó intézmények túlnyomó részének. Itt található a parlament, a minisztériumok, a központi bank, a legfelsőbb bíróság stb. A regionális GDP 10 százalékát a kormányzati szféra adja, és az állami hivatalok foglalkoztatják a régió munkavállalóionak kb. tizedét.[4][5]

A kormányzat mellett Wellington a szigetország pénzügyi központja is; a legtöbb bank, biztosítótársaság központja itt található, és Wellingtonban van az új-zélandi tőzsde is. Fontos iparágak továbbá a turizmus, a biotechnológia, az informatika és kommunikáció, a ruha- és divatcikkek és az oktatás. A Gyűrűk ura-trilógia készítése folyamán a város a filmgyártás egyik központjává vált, és az akkor kialakított infrastruktúra (stúdiók, digitális technika stb.) alapjaira épülve a moziipar gyorsan fejlődik.[6]

Önkormányzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatás és kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar vonatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ganz-MÁVAG szerelvény Wellington környékén

Bár Magyarország nem tart fenn nagykövetséget Új-Zélandon, Wellingtonban magyar konzulátus található. Tiszteletbeli konzul: Szentirmay Klára.

Wellingtonban kisszámú magyar közösség él. Egy részük az 1956-os forradalmat követő években érkezett Új-Zélandra, de 2000 után is számos magyar telepedett le az új-zélandi fővárosban. A helyi magyarok szervezete a Wellingtoni Magyar Közösség, amely Napsugár néven hírlevelet is kiad. Wellingtonban szerkesztik az új-zélandi magyarok háromhavonta megjelenő lapját, a Magyar Szót is.

Thorndon városrészben található a Magyar Millennium Park, amelynek létrehozását 1998-ban Szentirmay Pál akkori konzul vezetésével a helyi magyarok kezdeményezték. 2003. augusztus 20-án avatta fel Hon. Dame Silvia Cartwright, Új-Zéland kormányzója. A parkban a magyar állam által adományként küldött faragott székelykapu és kopjafa található.[7]

A wellingtoni elővárosi vasútvonalakon közlekedő járművek túlnyomó részét a magyar Ganz-MÁVAG által 1982-83-ban gyártott 44 elektromos hajtású vonat adja.[8]

Érdekességek Wellingtonról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres wellingtoniak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wellington témájú médiaállományokat.