Szerkesztő:Apród/Sajtós szendvics
Az újságírás története:
A legősibb hírközlési formák az asszír uralkodók által emeltetett oszlopok voltak, amelyekre általában egy-egy uralkodó hadjáratait vagy kiemelkedő tetteit vésték fel.
A Római Birodalomban a legelső sajtótermék az i. e. 58-ban Caius Iulius Caesar által alapított Acta Diurna volt, ami a hatalom álláspontjának megismertetését szolgálta. Emellett olyan közérdekű információkat terjesztett, mint a senatusi döntéseinek tartalmát, gladiátorjátékok, kivégzések, ünnepségek és lakomák időpontját. Ezekből a táblákból egyetlen példány sem maradt fenn.
Később jött Johannes Gutenberg sokszorosító találmánya, a kézisajtó, amivel már lemásolhatóak lettek a kommunikációs termékek. A mai sajtótermékek elődjei közé tartoznak az újságlevelek, amelyek nem sokkal a könyvnyomtatás feltalálása után kezdtek elterjedni. Ezeknek többsége eleinte egyszeri megjelenésű volt, vagyis csak fokozatosan váltak időszakossá. A nyomtatott újságleveleket nyomdászok adták ki, akik egy-egy fontosabb, érdekesebb hírt tettek így közzé. Ezek voltak tehát az első olyan hírközlő eszközök, amelyek szélesebb társadalmi nyilvánosságnak készültek. Tartalmuk is ehhez igazodott: érdekes és csodás eseményekről, ünnepségekről, az udvari élet híreiről, boszorkányégetésekről, felfedezésekről, bűnözőkről, háborúkról, békekötésekről adtak tájékoztatást. A hírek mellett gyakran fametszetek díszítették a lapokat. A 16–17. századi nyugat-európai újságlevelek sokszor foglalkoztak a török háborúkkal.
A valódi periodikus sajtó a 16. század végén megjelenő vásári tudósításokkal kezdődött, melyek évente kétszer jelentek meg, a tavaszi és az őszi vásárok idején és az elmúlt időszak lényegesebb gazdasági és politikai eseményeiről tájékoztattak.
Majd a 15-16. század fordulóján Franz von Taxis gróf postajáratokat hozott létre és a fontosabb útvonalak mentén postamestereket alkalmazott és rájuk bízta, hogy rendszeres időközönként útnak indítsák a hírek birtokosait (például a lovas hírmondókat). Később, a postamesterek ezeket az összegyűlt értesüléseket levél formájában maguk továbbították megrendelőiknek.
Viszont a postajáratok postakocsi-hálózattá csak a 17. században váltak. Ennek köszönhetően az 1600-as évek elején rohamosan nőni kezdett a sajtótermékek száma. Először 1605-ben Németalföldön alapították meg az antwerpeni Nieuwe Tydinghe lapot, majd 1609-ben az augsburgi Avisiot, azután a strassburgi Relatio nevű lapot. Ezzel egy időben a hírek ellenőrizetlen áramlását sokan és sokféleképpen próbálták megakadályozni a korabeli Európában, és a hírközlés fejlődésével együtt az állami és az egyházi cenzúra is szigorúbbá vált.
Németországban 1713-ban Hamburgban jelent meg az első német erkölcsi hetilap Der Vernünfftler címmel. Ezekben (tehát nemcsak a Der Vernünfftler-ben) többek között bírálták azokat a visszaéléseket, amik a harmincéves háború, a széttagoltság, az anarchia következményei voltak. Ez egyben a fejedelmi udvarok bírálatát is jelentette. Ezek az erkölcsi hetilapok tekinthetők a polgári-értelmiségi ellenzék kibontakozásának és ezeknek az erkölcsi hetilapoknak a szerkesztőségében olyanok is voltak, akik egyben irodalmi tevékenységet is folytattak (például Gotthold Ephraim Lessing, Johann Wolfgang von Goethe, Johann Gottfried Herder).
Ekkoriban az összes európai országban népszerűek voltak ezek a lapok. Nevelő tevékenységüket a moralizáló cikkek, dialógusok mellett, elbeszélések, anekdoták és rejtvények formájában próbálták átadni. A 18. század második felére az erkölcsi hetilapok irodalmi folyóiratokká alakultak át.
A közép- és kelet-európai országok sajtója többnyire csak késéssel tudta követni a nyugati sajtó fejlődését. A 18. század elején Angliában már napilap indult, és létrejöttek az egész európai sajtó jellegét befolyásoló új folyóiratok. Eközben Kelet-Európában még csak kibontakozóban volt a rendszeres hírlapirodalom.
A magyarországi sajtó nehezen tudott kifejlődni, mivel a mohácsi csata után az országban anarchikus körülmények alakultak ki és az ország háromfelé szakadt. Ennek következményeként csak Erdélyben, a nyugati és a felvidéki városokban tudott fejlődésnek indulni a nyomdaipar. A legkorábbi ismert hazai újságlevelet Monyorókeréken, 1587-ben adták ki. Ebben Zrínyi György titkára ad hírt a szigetvári pasa fosztogatásairól.
Defoe újságírói tevékenysége és Magyarország.
A latin nyelvű Mercurius Hungaricus megindulása Esterházy Antal kuruc tábornok által. Ezt tekintik a magyarországi hírlapirodalom megindulásának.
A 18. században hírlapokra és folyóiratokra váltak szét az időszaki sajtótermékek. A hírlapokat inkább beszámoló, hírközlő lapnak tekintették, míg a folyóiratokat olyan kiadványnak, amely tudományos, ismeretterjesztő és értékelő tartalommal rendelkezik.
Ebben az időszakban jelenik meg Magyarországon az első olyan lap, aminek nem a hírközlés, hanem a haszonszerzés a célja. A Pressburger Kundschaftsblatt kizárólag hirdetésekből álló újság volt, amiben a közlemények ingatlanok eladásaival vagy álláshirdetésekkel kapcsolatosak voltak.
1780-ban az első magyar nyelvű hírlap (Magyar Hírmondó) megindulása Rát Mátyás által, amely később más szerkesztők által folytatódott és 1788-ban szűnt meg, de 1792-től 1803-ig volt egy hasonló nevű, de vele nem összefüggő (tehát nem a folytatása) hírlap. Rát Mátyás törekedett a hiteles információk és a bizonytalan, vagy kitalált dolgok szétválasztására újságjában.
A 19–20. század fordulóján az újságok feladata már nem csak a tájékoztatás volt, kialakult a szórakoztatás igénye.
20. század: szakmai képző intézmények, szakmai és érdekvédelmi szervezetek létrjötte, mind bővebb irodalom foglalkozik a tömegkommunikáció történetével, problémáival, módszereivel.
1883: Az első újságíró-szervezet Institute of Journalists (Újságírók Intézete): Anglia. Ezt követte az amerikai NewsPaper Guild (Újság Céh) és a fr. Fédération Nationale de la Presse Francaise (A Francia Sajtó Országos Szövetsége). MÚOSZ: 1945. 1989 után más hasonló érdekvédelmi, szakmai szerv.-ek Mon-n.
Első egyetemi újságírókurzus: 1879: Columbiai Missouri Egyetem; 1912: felsőfokú újságíróképzés megindulása a New Yorki-i Columbia Egyetemen Pulitzer adományából.
1950-es évekre ált-ssá vált az egyetemi újságíró-oktatás.
19. század végéig az újságírók pártokat, egyéb politikai csoportokat képviseltek. Az olvasók táborának növekedése viszont nagyobb politikai függetlenséget hozott számukra.
A nagyobb nyugati lapok ma már nem kötödnek formálisan politikai pártokhoz, viszont ettől még politikailag be lehet őket jelölni, hova tartoznak.
Etikai kódexek létrejötte sok újságíró-szervezet által. (Britannica Hungarica. 2014, 25. k. 73-74. p.)
2017: Buzinkay Géza: A magyar sajtó és újságírás története a kezdetektől a rendszerváltásig: az első igazán átfogó magyar sajtótörténeti monográfia.
Forrás: Fehér Ágnes: Micsoda útjaim…” – A sajtó története. 2017. március 9-én által kiadva.