Piac (kereskedelem)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szűkebb, hagyományos értelemben a piacok vagy piachelyek konkrét helyek, standok, olykor maguk is kisebb boltok, amelyek bizonyos árukkal való rendszeres kereskedést szolgálják. Ha viszont a kereskedés nem kötött helyszínen zajlik vagy időben rendszertelen, azt a népnyelv többnyire vásároknak nevezi.

A piacok az ókor óta a mindennapi élet részei. Helyszínük többnyire a városok főutcája vagy főtere; ez a városok jelentős részében máig viseli a „Piactér” elnevezést (sokszor még akkor is, ha már rég nem tölt be piaci funkciót). A középkorban sok város a fejlődését piacának köszönhette, mint például a németországi Hannover, Frankfurt, Magyarországon Pest, Szombathely, vagy éppen az erdélyi Kézdivásárhely, a moldvai Jászvásár (Iași) – utóbbi három a nevében is viseli ennek nyomát.

A nagyobb városokban gyakori eset (volt) a piacok specializálódása: megjelentek a gabona-, hal-, hús-, zöldség- és másfajta piacok.

A piac sok helyütt, például a mediterrán országokban, egyben a közösségi élet fontos színhelye is.

Bizonyos piacokra a vevők mellett az eladók is korlátozás nélkül léphetnek be, de a piacok többségén engedélyt kell kérniük, illetve díjat kell fizetniük portékájuk árusításáért.

Képgaléria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • piac.lap.hu
  • Weisz Bolgárka: Vásárok és lerakatok a középkori Magyar Királyságban; MTA BTK Történettudományi Intézet, Bp., 2012 (Magyar történelmi emlékek. Értekezések)
  • Bruckner Éva: "Én elmentem a vásárba félpénzzel...". A hajdani híres pesti vásárok; Aposztróf, Bp., 2012

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]