Szelényi Iván

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szelényi Iván
Ivan Szelenyi.jpg
Életrajzi adatok
Született 1938április 17. (79 éves)
Budapest
Nemzetiség magyar
Iskolái Budapesti Corvinus Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem
Pályafutása
Szakterület szociológia
Kutatási terület városszociológia, kapitalizmus és szocializmus rendszere, társadalmi egyenlőtlenségek
Tudományos fokozat kandidátus (1973), akadémiai doktor (1990)
Munkahelyek
Yale Egyetem egyetemi tanár
Szakmai kitüntetések
Széchenyi-díj (2006)
Akadémiai tagság levelező tag (1990), rendes tag (1995)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szelényi Iván témájú médiaállományokat.

Szelényi Iván (Budapest, 1938. április 17. –) Széchenyi-díjas magyar szociológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A város- és településszociológia, a kapitalizmus és a szocializmus szerkezeti problémáinak nemzetközi hírű kutatója.

Életpályája[szerkesztés]

1956-ban érettségizett, majd felvették a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelem szakára, ahol 1960-ban szerzett közgazdász diplomát. Ennek megszerzése után a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának munkatársa lett. 1964-ben Ford-ösztöndíjat kapott és így tanulhatott a berkeleyi Kaliforniai Egyetemen egy évet. 1965-ben az MTA Szociológiai Kutatóintézetének tudományos munkatársa, majd 1967-ben az intézet tudományos titkára lett. 1970-ben az intézet településszociológiai osztályának vezetőjévé nevezték ki, emellett a Szociológia című tudományos szakfolyóirat szerkesztője és az MKKE városszociológiai csoportjának vezetője is volt. 1973-ban védte meg a szociológiai tudományok kandidátusi értekezését. 1974-ben a Konrád Györggyel közösen írt Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című könyv kéziratának külföldre juttatása miatt letartóztatták, majd 1975-ben kiutasították Magyarországról.

Kiutasítása után az angliai Kent Egyetem vendégprofesszora lett, majd 1976-ban Ausztráliába költözött, ahol megalapította az adelaide-i Dél-ausztráliai Flinders Egyetem szociológia tanszékét és annak első vezető professzora lett. 1981-ben az Amerikai Egyesült Államokba ment, ahol előbb a Wisconsini Egyetem, Madison-ban majd 1986 és 1988 között a New York-i Városi Egyetemen volt a szociológiai tanszék vezetője. Ezután a Kaliforniai Egyetemen, Los Angeles-ben tanszékvezetője volt tizenegy éven keresztül. 1999-ben pedig a Yale Egyetem tanszékvezetőjévé nevezték ki. A rendszerváltás során ismét elismerte a magyar tudományos élet: 1990-ben megvédte a szociológiai tudományok akadémiai doktori értekezését, ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben pedig rendes tagjává megválasztotta. Az MTA Szociológiai Bizottságának tagja, illetve a Magyar Szociológiai Társaság elnöke, valamint a budapesti magisztrátus tagja lett. 2000-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia (American Academy of Arts and Sciences) rendes tagjává választották. Az Esély és az International Journal of Urban and Regional Research szerkesztőbizottságának tagja volt, illetve a Theory and Society szerkesztőbizottságának tagja is lett.

Munkássága[szerkesztés]

Magyarországi munkássága során a település-, illetve a városszociológia volt a fő kutatási területe. Ebben az időszakban több közös publikációt adott ki Konrád Györggyel. Munkáiban a lakókörnyezet társadalomra mért hatását vizsgálta, például az 1960-as években épült új lakótelepeken keresztül, de jelentetett meg publikációt a társadalmi tervezés kérdésköréről is.

Magyarországról történt távozása után a kutatási területe a városszociológián kívül a kapitalizmus és a szocializmus szerkezeti problémáira is kiterjedt, valamint rendszerváltás után a magyarországi polgárosodást és a társadalmi egyenlőtlenségeket is vizsgálta. Itteni munkáiban foglalkozott többek között a szocialista államokban működő vállalkozókkal, a szocialista rendszerek városaiban található egyenlőtlenségekről. Az 1990-es években könyvet jelentett meg a vidéki Magyarország polgárosodásáról, illetve a társadalmi szerkezet változásáról.

„Kapitalizmusok a kommunizmus után” címmel tanulmányt írt a Magyar Bálint által szerkesztett, 2013 őszén megjelent Magyar polip című kötetbe.

Művei magyar nyelven kívül megjelentek angol, francia, német, spanyol, koreai, kínai, orosz, lengyel, bolgár és román nyelven. Három egyetem díszdoktora.

Családja[szerkesztés]

Harmadik generációs értelmiségi. Nagyapja Szelényi Ödön pedagógus, teológus, egyetemi tanár, édesapja Szelényi Gusztáv zoológus, entomológus volt. Emlékére osztják ki a Szelényi-díjat a növényvédelmi rovartan kutatóinak. Nős, második házasságába 2003-ban lépett, első házasságából két leány- (Szonja, a Stanford Egyetem oktatója és Lilla, bíró), ill. egy fiúgyermek (Balázs, a Boston College oktatója) született. Első felesége 1999-ben elhunyt.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • A lakóhely mint közösség (Nemes Ferenccel, 1967)
  • Az új lakótelepek problémái (Konrád Györggyel, 1969)
  • A szocialista városok és a szociológia (1971)
  • Társadalmi szervezés és szociológia (1973)
  • Városszociológia (1973)
  • Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz (Konrád Györggyel, 1974)
  • Urban Inequalities Under State Socialism (1983)
  • Cities in Recession (1984)
  • Socialist Enterpreneurs (1988)
  • Városi társadalmi egyenlőtlenségek (1989)
  • Új osztály, állam, politika (1990)
  • A posztkommunista átmenet társadalmi konfliktusai (1992)
  • Harmadik út? Polgárosodás a vidéki Magyarországon (társszerző, 1993)
  • Making Capitalism without Capitalists (1998)
  • A posztkommunista társadalom szerkezetének változásai – a menedzseri uralom elméletének újragondolása (1998)
  • Urbanizáció és területi gazdálkodás (Konrád Györggyel, 2000)
  • Poverty, Ethnicity and Sender (2001)
  • A kirekesztettség változó formái (Ladányi Jánossal, 2003)

Források[szerkesztés]