Szari Szulejmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szari Szulejmán
Borsos József: A nagyharsányi csata, a török nagyvezír feladta Baranyavár környéki állásait és továbbvonult, hogy Lapáncsánál átkeljen a Karasica-patakon. Ekkor a keresztény csapatok beszorították a törököket a Karasica és a Dráva mocsaraiba[1]
Borsos József: A nagyharsányi csata, a török nagyvezír feladta Baranyavár környéki állásait és továbbvonult, hogy Lapáncsánál átkeljen a Karasica-patakon. Ekkor a keresztény csapatok beszorították a törököket a Karasica és a Dráva mocsaraiba[1]
Született 1627
Prijepolje
Elhunyt 1687 (59-60 évesen)
Konstantinápoly
Állampolgársága oszmán
Foglalkozása politikus
Tisztség az Oszmán Birodalom nagyvezírje (1685. november 18. – 1687. szeptember 18.)
Halál okalefejezés

Szari Szulejmán pasa (? - Isztambul, 1687. november 18.) bosnyák származású török pasa. 1685. november 18. és 1687. november 18. között az Oszmán Birodalom nagyvezíre. A nagyharsányi csata elvesztése után, amely Magyarország végső felszabadulását jelentette, és véget vetett a 150 éves török uralomnak, Szari pasát II. Szulejmán szultán kivégeztette.

Nevének eredete[szerkesztés]

A Szari (mai török sarı) szó szőkét jelent.

Élete[szerkesztés]

Szari Szulejmán pasa 1686-ban Buda visszafoglalásánál is harcolt. Megpróbálta megtörni az ostromlók blokádját, de a város mégis V. Károly lotaringiai herceg kezére került. Más források szerint valójában nem intézett kellő erejű felmentő támadásokat a keresztény csapatok ellen, csak zavarni próbálta az ostromot és erősítéseket küldeni a várba, de eredménytelenül. Mivel Bécs alatt megsemmisítették az oszmán fősereget és az azt követő három esztendőben is egymás után szenvedtek több nagyobb vereséget a törökök, ezért a kiállított sereg bár tekintélyes számú volt, de harcban járatlan volt, ezért nem akart még egy katasztrofális döntő vereséget elszenvedni, mint Kara Musztafa. Buda alól lényegében sértetlenül vonult el, de a magyar főváros elvesztését követően az oszmán hadvezetés újabb és újabb hibákat követett el. Meghatározó volt a modernizálódó, a nagylétszámú gyalogos mellett dragonyosezredeket és vértes alakulatokat alkalmazó, fegyelmezett, jól mozgatható császári hadsereg ereje és előnye is.[2]

Buda után nem sokkal Székesfehérvár is elesett. 1687. augusztus 12-én elvesztette a nagyharsányi csatát, ezek után lázadás tört ki ellene. Először Nándorfehérváron, majd Isztambulban bujkált kivégzésének végrehajtása elől. Végül 1687. november 18-án, Isztambulban II. Szulejmán oszmán szultán kivégeztette.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]