Szalay család (almási)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az almási Szalay család, egy régi Abaúj vármegyei család, amely a hagyomány szerint IV. Béla magyar király idejében származott át a Dunántúlról a mai Szala nevű helységbe.

A család története[szerkesztés]

Az almási Szalay család okiratilag igazolható első ismert őse Szalay Benedek, aki János, Tamás és István fiaival együtt 1622. július 1-jén nyert címeres-levelet II. Ferdinánd magyar királytól, melyet ugyancsak Abaúj vármegye hirdetett ki.[1]

A család ősi fészke a Tornamegyében fekvő Almás, melyre Szalay János és Mihály fiai 1750. május 22-én új adományt nyertek. Erről a helységről írja előnevét is. Később Abaújmegyébe származott át, ahol jelenleg is birtokos Bereten, Baktán, Gagyvendégiben, Deteken, Tengeren és Ongán.[2]

Szalay Mihály és aszalói Kiss Erzsébet leszármazottja almási Szalay Antal (18221906), abaúji táblabíró, földbirtokos, akinek a hitvese szemerei Szemere Erzsébet volt. A frigyükből 3 leány- és 4 fiúgyermek született; az egyik almási Szalay László (18571924) abaúji főispán, utóbb kultuszminetiumi államtitkár, földbirtokos. Szalay László feleségül vette az ősrégi csébi Pogány családból való csebi Pogány Ilona kisasszonyt, akitől 2 fiú- és egy leánygyermeke született.

A család címere[szerkesztés]

Címer: függönyszerűen ékelt pajzs; a vörös mezejű ékben zöld földön ágaskodó griff; két oldalt kék mezőben egy-egy fehér liliom; sisakdísz: jobbról vörös-feketével, balról ezüst-feketével, középen kék pólyával vágott két szárny, mindegyiken a pólyában egy-egy fehér liliommal; takaró: fekete-arany.

Jegyzetek[szerkesztés]