Szalagos gyümölcskotinga
Megjelenés
Ellenőrzött
| Szalagos gyümölcskotinga | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Pipreola arcuata (Lafresnaye, 1843) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Szalagos gyümölcskotinga témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalagos gyümölcskotinga témájú kategóriát.
|
A szalagos gyümölcskotinga (Pipreola arcuata) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a kotingafélék (Cotingidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Frédéric de Lafresnaye francia ornitológus írta le 1843-ban, az Ampelis nembe Ampelis arcuata néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Pipreola arcuata arcuata (Lafresnaye, 1843)
- Pipreola arcuata viridicauda Meyer de Schauensee, 1953[2]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 23 centiméter, testtömege 112–128 gramm.[5]
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gyümölcsökkel táplálkozik.[3]
Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2017. szeptember 24.
- 1 2 "Integrated Taxonomic Information System besorolása". Hozzáférés: 2017. szeptember 24.
- 1 2 "Hand Books the Birds". Hozzáférés: 2017. szeptember 24.
- ↑ "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2017. szeptember 19.
- ↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 2017. szeptember 24.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2017. szeptember 24.
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4