Szakáts Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szakács Péter
Szakáts Péter 1933-ban
Szakáts Péter 1933-ban
SzületettSzakács Péter
1851. június 6.
Alsószőlős
Elhunyt1947. június 10. (96 évesen)
Marosvásárhely
Állampolgársága
Nemzetiségemagyar
Házastársaábránfalvi Ugron Rozália
(1861–1947)
(h. 1883–1947)
Gyermekeihárom gyermek:
Tibor (1884–1942 után)
István (1886–1942 után)
Zoltán (1892–1945)
SzüleiSzakács Péter id. Szakács Rákhel
Foglalkozásajogász, állatorvos, politikus.
TisztségeRománia szenátora (1926–)
Iskolái
Sablon • Wikidata • Segítség

Szakáts Péter, névváltozat: Szakács (Alsószőlős, 1851. június 6. – Marosvásárhely, 1947. június 10.) jogász, állatorvos, politikus.

Származása[szerkesztés]

Szülei id. Szakács Péter (Székelyszenterzsébet, 1805. szeptember 1. – Székelyszenterzsébet, 1886. szeptember 18.) és Szakács Rákhel (Székelyszenterzsébet, 1808. március 18. – Székelyszenterzsébet, 1883. március 17.), akik 1829. február 8-án Székelyszenterzsébeten kötöttek házasságot.

Pályafutása[szerkesztés]

Ifj. Szakács Péter okleveles gazdász, okleveles állatorvos, közgazda, földbirtokos Bikafalván. Középiskoláit a Székelyudvarhelyi református kollégiumban végezte, jogot a Budapesti Tudományegyetemen hallgatott. Állatorvosi oklevelet Budapesten szerzett. 1877–1879 között két évig Kolozsmonostoron a magyar királyi gazdasági tanintézetben gazdasági tansegéd,[1] majd ugyancsak két évig gazdasági iskolai tanár Debrecenben 1879–1881 között. Mint igazi vérbeli székely, mindenhez értett és szakadatlanul tanult, a debreceni tanintézet hallgatóit megtanította a kosárfonásra és felhívta a leendő gazdatisztek figyelmét a kosárfűzés gazdasági jelentőségére. Ebbeli fáradozását az 1885. évi országos kiállításon a tanintézet nagyobb kitüntetéssel jutalmazta, amikor a kosárfonásért az intézet első díját nyerte. 1882 és 1889 között a nyitravármegyei Gazdasági Egyesület titkára, 1889–1895 között az E. G. E. titkára Kolozsváron, majd 1895-től 1918-ig 24 éven át a marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamarai titkára, illetve főtitkára volt. 1918-ban nyugdíjba vonult, azóta bikafalvi birtokán gazdálkodott. Az 1926-os és az 1927-es választásokon szenátor lett és bejutott a bukaresti parlamentbe. Az udvarhely-megyei Magyar Párt tagozat elnöke 1920 és 1927 között és örökös díszelnöke. Szakirodalmi tevékenysége is jelentős. Nyitrán Gazdasági Értesítő címmel szaklapot szerkesztett, munkatársa volt a Budapesten megjelenő Gazdasági Lapok és Gazdasági Mérnök c. szaklapoknak és az Egyetértés című politikai napilapnak. Kolozsváron az Erdélyi Gazda című szaklapot szerkesztette. Marosvásárhelyen két éven át szerkesztője volt a Székelység c. független politikai napilapnak, megalapította a Gazdasági Érdekeink c. szaklapot, ami még 1934-ben is kiadásra került. I. Károly román király 1906-ban a Román Csillagrend lovagkeresztjével és a jubileumi emlékéremmel tüntette ki, továbbá 1918-ban, a magyar polgári hadiérdem II. o. kapta. 1918-ból, 1879-től a philadelphiai Kereskedelmi Múzeum kültanácsosa, a Mezőgazdasági Kamara volt elnöke. A szenterzsébeti Szakács családfa kutatója. Ld.: A bikafalvi Szakáts család iratai. (1841–1948.) „Az állag a székelyszenterzsébeti nemes Szakáts család bikafalvi ágának 0,30 ifm. levéltárát, pontosabban Szakáts Péter (1851–1947) földbirtokos, okleveles közgazdász és fia, Szakáts Zoltán …iratait tartalmazza.” Pálmay József részére a Szakács család adatait átadta, a szenterzsébeti anyakönyvek feldolgozása alapján közölt adatai pontosak voltak. Szakács Péter (Székelyudvarhely) tagja lett az Romániai Országos Magyar Párt Intéző Bizottságának 1922-ben. A gazdasági kérdések, és általa a párt mezőgazdasági szakosztálya megalakításának szükségessége folyamatosan került előtérbe.

Fontosabb munkái[szerkesztés]

  • Az iparosok nyugdíjügye. Budapest, 1900.
  • A Székelyföld ipara. Története, eseményei. Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Szerk.: Csutak Vilmos. Sepsiszentgyörgy, 1929. Reprint: Budapest, 1989. 669–681.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Köztelek. 1894-11-14/91 szám. 1621-1624. A kolozsmonostori m. kir. gazdasági tanintézet 25 éves jubileuma.

Források[szerkesztés]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 13. kötet. Szakács Péter (szenterzsébeti) 298.[1]
  • Szakács Péter. Erdélyi lexikon. Szerkesztette: Dr. Osvát Kálmán. 1928. Oradea, Nagyvárad. Szabadsajtó, Könyv- és Lapkiadó RT. 267.[2]
  • Ethnographia. 58. évfolyam. 1947. 357. Népélet. Társasági ügyek. Jegyzőkönyv a Magyar Néprajzi Társaság 1947. évi június 12-én délután 5 órakor a Magyar Nemzeti Múzeum tanácstermében tartott LIX. rendes közgyűléséről. Őszinte fájdalommal emlékezünk meg Társaságunk elhunyt tagjairól. …Szakáts Péter.[3]
  • Köztelek. 1894-11-14/91 szám. 1621-1624. A kolozsmonostori m. kir. gazdasági tanintézet 25 éves jubileuma.[4]
  • Köztelek. 1918-04-27/17. szám. 670-671. Szakáts Péter életrajza. A mezőgazdasági érdekképviseletnek negyedszázadelőtti erős harcosa, szenterzsébeti Szakáts Péter negyvenesztendőt meghaladó közgazdasági munkásság után, mint a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara főtitkára nyugalomba vonult.[5]
  • Köztelek. 63-64. szám, 40-ik évfolyam. 1930. augusztus 10. 1237. Z. K. Az Udvarhelymegyei Gazdasági Egyesület működése. Elismerően nyilatkozik Szakács Péter munkásságáról, aki az Udvarhelyvármegye Gazdasági Egyesület elnökeként 1930. körül a Mániu-kormány alatt tudta megkezdeni az Egyesület újraszervező tevékenységét. Szakács Péter 1930-ban 79 éves volt.[6]
  • Köztelek, 1942. június 28. 26 szám, 52-ik évfolyam. 620-621.[7]
  • Magyarország tiszti cím- és névtára. 1943. Függelék. 748.[8]
  • Köztelek. 1892-06-01/44. szám. 898. A szövetségbe lépett gazdasági egyesületek végrehajtó-bizottsága. Szakáts Péter.[9]
  • Szerkesztették: Várady Aladár és Berey Géza. Erdélyi monográfia. Gloria Könyv-nyomda és Lapkiadóvállalat. Satu-Mare. Sz. Szakáts Péter (szenterzsébeti) nyugalmazott kereskedelmi és iparkamarai főtitkár. 1934. 2. kötet. 485.[10]
  • A Szenterzsébeti Szakáts család[11][12]
  • Boldog Györgyi-Dr. Sipos III. Béla: A Szakács (székelyszenterzsébeti) és rokon székely családok története és családfái (1. 2. 3. rész) MATRIKULA 2017. 1. 2. 3. szám.[13][14][15]
  • Sipos Béla: A Szakács (székelyszenterzsébeti) és rokon székely családok története és családfái. OSZK-MEK. mek.oszk.hu (Hozzáférés: 2022. január 28.)
  1. ↑ Szakács Péter (szenterzsébeti) | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. szeptember 2.)
  2. ↑ . Erdélyi lexikon: Szakács Péter
  3. ↑ Ethnographia • 58. évfolyam (1947) /Népélet/ | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. szeptember 2.)
  4. ↑ Köztelek – 1894. 53-103. szám | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. szeptember 2.)
  5. ↑ Köztelek – 1918. 1-26. szám | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2021. február 10.)
  6. ↑ Köztelek – 1930. 53-104. szám | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. szeptember 2.)
  7. ↑ Köztelek – 1942. 1-26. szám | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. szeptember 2.)
  8. ↑ Magyarország tiszti cím- és névtára - 50. évfolyam, 1943. | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. szeptember 2.)
  9. ↑ Köztelek – 1892. 1-52. szám | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. szeptember 2.)
  10. ↑ Sz. Szakáts Péter (szenterzsébeti fényképe és életrajza)
  11. ↑ Sipos Béla: A Szenterzsébeti Szakáts család
  12. ↑ Dr. Sipos III. Béla: A szenterzsébeti Szakács (Szakáts, Szakácz, Zakacz) és rokon családok története. Tartalom - PDF Free Download. docplayer.hu. (Hozzáférés: 2020. szeptember 3.)
  13. ↑ Boldog Gyöngyi-Sipos Béla: A Szakács (székelyszenterzsébeti) családfa I.
  14. ↑ Boldog Gyöngyi-Sipos Béla: A Szakács (székelyszenterzsébeti) családfa II.
  15. ↑ Boldog Gyöngyi-Sipos Béla: A Szakács (székelyszenterzsébeti) családfa III
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szakáts_Péter&oldid=26271783”