Szülészeti abúzus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szülészeti abúzus (szülészeti erőszak vagy tiszteletlen ellátás) általában a helyi konszenzus által megalázónak vagy méltóságon alulinak ítélt interakciókat vagy körülményeket, valamint a megalázónak vagy méltóságon alulinak megélt vagy annak szánt interakciókat vagy körülményeket jelenti.[1][2] Bowser és Hill 2010-es átfogó elemzése a bántalmazó vagy tiszteletlen ellátás hét kategóriáját határozta meg, ideértve a fizikai bántalmazást, a beleegyezés nélküli klinikai ellátást, az egészségügyi titoktartást nem figyelembevevő ellátást, a méltatlan ellátást, a diszkriminációt, az ellátás hiányát és az egészségügyi intézményekben való fogvatartást.[3]

Ez a bánásmód a nők elleni erőszak egyik formájának és a nők jogainak megsértésének tekinthető. Az Egészségügyi Világszervezet tanulmányai szerint a szülészeti abúzus világszerte visszatérő probléma az intézményekben, és súlyos következményekkel járhat az anyára és a gyermekre nézve. A szülészeti abúzus ugyanis megakadályozhatja a nőket abban, hogy várandósgondozásra járjanak vagy más egészségügyi szolgáltatást vegyenek igénybe a jövőben.[4] A serdülők, a nem házas nők, az alacsony társadalmi-gazdasági státuszú nők, a migráns nők, a HIV- fertőzött nők és az etnikai kisebbségekhez tartozó nők esetében nagyobb a kockázata annak, hogy szülészeti abúzust tapasztalnak.[4]

A szülészeti abúzus definíciója és formái[szerkesztés]

Az Egészségügyi Világszervezet megjegyzi, hogy a szülészeti abúzust még nem sikerült egyérteműen meghatározni, vagy tudományosan mérni. Szülészeti abúzusnak általában az egészségügyi szakemberek által az éppen szülő páciensekkel szemben tanúsított hanyag, fizikailag bántalmazó és/vagy tiszteletlen bánásmódot tartják. Az ilyen rossz bánásmód a nők emberi jogainak megsértésének minősül.[4]

A szülészeti abúzus széles spektrumon fordulhat elő, és a következő módokon nyilvánulhat meg: az egészségügyi titoktartást figyelmen kívül hagyó ellátás, méltatlan ellátás, diszkrimináció, nyílt fizikai bántalmazás, beleegyezés nélküli ellátás, ellátatlanság és/vagy az intézményekben való fogvatartás formájában.[3]

Epidemiológia és következmények[szerkesztés]

Az Egészségügyi Világszervezet vizsgálatokat végzett a szülészeti abúzus elterjedtségére vonatkozóan. Tanulmányaik azt mutatják, hogy az egészségügyi intézményekben szülõ nők világszerte és gyakran tapasztalnak tiszteletlen, bántalmazó és/vagy elhanyagoló bánásmódot.[5]

Egy 2020-as, Ghánában, Guineában, Mianmarban és Nigériában végzett tanulmány szerint a megfigyelt nők több, mint 40%-a, a megkérdezett nőknek pedig 35%-a tapasztalt rossz bánásmódot szülés közben.[6] Ezenkívül a serdülők, a migráns nők, a HIV-fertőzött nők és az etnikai kisebbségekhez tartozó nők a többieknél nagyobb valószínűséggel tapasztaltak bántalmazást a szülés során.[5][7][8][9][10][11]

A szülõ nők nagyon kiszolgáltatottak, és gyakran nem tudják megvédeni magukat a bántalmazás ellen, így a szülészeti erőszak következményei súlyosak lehetnek mind az anyára, mind a gyermekre nézve. A szülés során elkövetett bántalmazás következtében a nő és az egészségügyi szolgáltató között kialakuló bántalmazó kapcsolat gyakran ahhoz vezet, hogy a nő általános bizalmatlanságot alakít ki az egészségügyi szolgáltatásokkal szemben. A következmények közé tartozhat, hogy a bántalmazott nők a jövőben vonakodnak várandósgondozást igénybevenni, vagy szülés alatti orvosi segítségnyújtást vagy más egészségügyi szolgáltatásokat.[4][5][12]

Földrajz[szerkesztés]

Észak- és Dél-Amerika[szerkesztés]

Egyes források említik, hogy az észak-amerikai szülészek és nőgyógyászok, különösen az 1950-es és 1980-as évek között, a férjöltésnak nevezett gyakorlatot folytatták, amelynek lényege, hogy a nő hüvelyébe a gátmetszés vagy a szülés során bekövetkező természetes szakadás után további öltéseket helyeztek el. Ezt az eljárást állítólag azért végezték, hogy növeljék a férj jövőbeli szexuális örömét, de az eljárás gyakran hosszú távú fájdalmat és kellemetlenséget okozott a nőnek. Nincs bizonyíték arra, hogy a férjöltés széles körben elterjedt volna Észak-Amerikában,[13][14] viszont egyes amerikai országok, például Brazília gátmetszési gyakorlatáról szóló tanulmányokban ezt gyakran említik.[15]

Újabban figyelmet kapott az észak-amerikai orvosok várandós nőkkel való bánásmódja. Egyre inkább terjed az a gondolat, hogy a nők döntési joga bizonyos helyzetekben sérült. Azokban az esetekben, amikor a nő és a magzat élete veszélyben van, a nőnek joga van megtagadni az ellátást olyan eljárások esetében, mint a császármetszés, az gátmetszés vagy a vákuummal segített kitolás. A nőket gyakran kényszerítik ezekre az invazív eljárásokra, annak ellenére, hogy az ilyen kényszerítésekről kiderült, hogy hosszú távú károkat okoznak, és sok nő a nemi erőszakhoz hasonlítja ezt a tapasztalatot.[16]

A "szülészeti erőszak" kifejezést különösen a latin-amerikai országokban használják, ahol a törvény tiltja az ilyen bántalmazást. Ilyen törvények számos latin-amerikai országban léteznek, köztük Argentínában, Puerto Ricóban és Venezuelában.[17]

Két mexikói állami kórház szülészeti erőszakkal kapcsolatos kutatása, amely a 2012-es év egy hónapjának szülésekkel kapcsolatos tapasztalatait elemezte, megállapította, hogy a létesítményekben nyíltan előfordult fizikai bántalmazás, szóbeli bántalmazás és diszkrimináció. Az államilag támogatott egészségügyi biztosítást használó nőket érte a legtöbb diszkrimináció az egészségügyi dolgozók részéről.[18]

Afrika[szerkesztés]

Tanzánia olyan afrikai ország, ahol történelme van a szülészeti abúzusnak. 2011-ben Shannon McMahon és mások azt vizsgálták, hogy a szülés közbeni bántalmazás gyakoriságának csökkentését célzó beavatkozások hatékonyak voltak-e. A nőkkel készített interjúk során a meginterjúvolt nők kezdetben semlegesnek vagy jobbnak nevezték tapasztalataikat. Miután azonban bemutatták nekik a bántalmazás különböző aspektusait, a nők túlnyomó többsége arról számolt be, hogy szülés közben valójában bántalmazást élt át.[19] 2013-2014-ben Hannah Ratcliffe és mások tanulmányt készítettek, hogy feltárják a nők szülés közbeni tapasztalatainak javítására irányuló lehetséges beavatkozásokat. "Nyílt szülésnapot" vezettek be, amely megkönnyítette a páciensek és a szolgáltatók közötti kommunikációt, és továbbképzést nyújtott a szüléssel kapcsolatos eljárásokról. A csapat egy "tiszteletteljes szülészeti ellátás workshopot" is megvalósított, amelynek célja beszélgetés kialakítása volt az egészségügyi személyzet és a betegek között egymás tiszteletével kapcsolatban. Azt tapasztalták, hogy ez a megközelítés sikeresen segítette a rendszerek újjáépítését anélkül, hogy túl sokba került volna. A nők szüléssel kapcsolatos elégedettsége 60%-kal nőtt.[20] Ratcliffe tanulmányával azonos időszakban Stephanie Kujawaki és mások összehasonlító vizsgálatot végeztek a beavatkozásokkal teli és a beavatkozások nélküli szülésekről. A vizsgálat kiindulópontjának adatait 2011-2012-ben vették fel, a vizsgálat második felét pedig 2015-ben végezték. Azt találták, hogy az általuk végzett beavatkozások után 66%-kal csökkent a szülő nőket sújtó bántalmazás és a tiszteletlenség a szülés során. Ez a tanulmány azt mutatja, hogy a közösségi és egészségügyi rendszer reformjai segíthetnek megváltoztatni és átalakítani azokat a normákat, amelyekben a nőkkel rosszul bánnak a szülés során.[21]

Ázsia[szerkesztés]

2014–2015-ben Shreeporna Bhattacharya és T.K. Sundari Ravindran azt tűzte ki célul, hogy kérdőív segítségével kvantitatív módon meghatározza a szülészeti abúzus gyakoriságát az észak-indiai Varanasi kerületben. A vizsgálat középpontjában a Varanasi körzet két vidéki tömbje állt, ahol magas az intézményi szülések aránya, és az alanyokat véletlenszerűen választották ki a területen élő nők közül. Bhattacharya és Ravindran arról számolt be, hogy a bántalmazó viselkedés előfordulásának gyakorisága 28,8% volt, a "bántalmazó viselkedés" vagy "abúzus" általános kifejezésként szerepelt. A bántalmazás két leggyakoribb formája a méltatlan ellátás (19,3%) és a fizikai bántalmazás (13,4%) volt. Ezen felül a betegek 8,5%-a számolt be arról, hogy elhanyagolták vagy elutasították, 5,6%-a a titoktartási kötelezettséget nem figyelembevevő ellátást kapott, 4,9%-a pedig a tisztaság hiánya miatti megaláztatással szembesült. A szerzők azt is megjegyzik, hogy az alanyok 90,5%-ától nem megfelelő módon követeltek pénzt az ellátásért. A korreláció szempontjából nem volt szignifikáns kapcsolat a társadalmi-gazdasági státusz és a bántalmazás között, bár a szülés során komplikációkkal szembesülő nők négyszer nagyobb valószínűséggel éltek át bántalmazást a létesítményekben.[22]

Fatima Alzyoud és munkatársai a szülés közbeni bántalmazást tanulmányozták Jordániában, különösen az elhanyagolást és a szóbeli bántalmazást. A vizsgálat helyszíneként négy állami anya- és gyermekegészségügyi központot használtak, a kutatás alanya pedig 390 jordániai nő volt, 18–45 év között. A Szüléssel kapcsolatos verbális abúzus és elhanyagolás skála (CVANS) azt találta, hogy a legutóbbi szülésük során az alanyok 32,2%-a tapasztalt elhanyagolást, és 37,7%-a verbális bántalmazást. Negatív korreláció volt az életkor és az elhanyagolás/szóbeli bántalmazás között.[23]

Európa[szerkesztés]

Magyarország[szerkesztés]

Magyarországon a szülészeti adatgyűjtés a Tauffer-statisztikára korlátozódik. Az anyák szubjektív élményét nem vizsgálják, visszajelzéseiket nem gyűjtik szisztematikusan, így a magyar szülészeti gyakorlatban a rendszerhibák, ártalmak rejtve maradnak.[24][25] A szülészeti erőszakban érintett nők tapasztalataival alulról szerveződő társadalmi csoportok foglalkoznak, pl. a Másállapotot Mozgalom és az EMMA Egyesület.[25]

A szülészeti erőszak interszekcionalitása[szerkesztés]

Faji/etnikai hovatartozás[szerkesztés]

Miközben az anyai egészséggel kapcsolatos globális kutatások és érdekérvényesítés a közelmúltban hívta fel a figyelmet a szülészeti erőszakra, a történészek történelmi példákat is feljegyeztek. Az Amerikai Egyesült Államokban a történészek tanúsítják, hogy a szülészeti erőszak a rabszolgaság idején kezdődött, amikor a rabszolgaként élő nőket fizikailag kizsákmányolták és kísérleteztek rajtuk a szülészet és nőgyógyászat területét előbbre vinni kívánó, az amerikai polgárháború előtt praktizáló orvosok.[26] A történészek megerősítik, hogy később ez a fekete és más rasszú nők kényszersterilizálásának formájában nyilvánult meg az eugenikai mozgalom részeként.[27] A "Mississippi-i vakbélműtétek" gyakorlata volt a fekete nők 1920 és 1980 közötti erőszakos és kényszerített sterilizációja.[27] A Fannie Lou Hamer aktivista elnevezte "Mississippi-i vakbélműtétek" során fekete és más színes bőrű nőket sterilizáltak tájékoztatáson alapuló beleegyezés, tudás és érvényes orvosi indok nélkül.[27] Hamer felidézi, hogy rajta is elvégezték a méheltávolítást, a beleegyezése nélkül, egy méh mióma eltávolítására irányuló műtét során, s ez meddővé tette őt.[28][29] A kutatók megerősítik, hogy a méheltávolításokat és petevezeték-lekötéseket szegény fekete nőkön olyan rezidens orvosok végezték, akiknek megengedték, hogy "gyakorolják" a sebészeti készségeket.[29]

A tudósok azt állítják, hogy a tiszteletlen ellátás e történelmi formái közül néhány a 21. században is fennmaradt. A különféle társadalmi-gazdasági státuszú fekete anyák, köztük Serena Williams, részletes tapasztalatokat szereztek arról, hogy figyelmen kívül hagyják vagy elutasítják őket, amikor szövődmények jeleiről számoltak be, vagy amikor aggodalmukat fejezték ki terhességük során[30][31][32]. Egy az anyák és csecsemők egészségi állapotának egyenlőtlenségeiről Kaliforniában végzett tanulmány megállapította, hogy a családok leggazdagabb 20%-án belül továbbra is fennáll a faji egyenlőtlenség az anyák és csecsemők egészségi állapotában. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a fekete anyák és csecsemők kétszer nagyobb valószínűséggel haltak meg, mint a fehér anyák és csecsemők az ebben az adósávban adózók körében. A kutatók azt is megállapították, hogy a legmagasabb jövedelmű fekete nők körében az anyai halálozási arányok ugyanolyan magasak voltak, mint a legalacsonyabb jövedelmű fehér nők körében.[33] Egy másik tanulmány megállapította, hogy a színes bőrű nők gyakrabban tapasztalnak rossz bánásmódot, mint más rasszok, és a rossz bánásmód aránya náluk következetesen magasabb, mint fehér társaiknál.[34] A New York-i Állami Egészségügyi Minisztérium és az Amerikai Járványügyi Ellenőrző és Megelőző Központ (Centers for Disease Control and Prevention) kutatása szerint az USA-ban a fekete nők három-négyszer nagyobb valószínűséggel halnak meg terhességgel összefüggő szövődményekben, mint a fehér nők, ahol ezeknek a halálesetek több mint 60%-a megelőzhető lenne, ha a nők megfelelő és tiszteletteljes ellátást kapnának.[35]

Bár a tanulmányok szerint a szülészeti erőszak hatásai aránytalanul oszlanak el, azt is kimutatták, hogy a hatások az Amerikai Egyesült Államokban nem korlátozódnak pusztán a fekete nőkre. Egy, az 1970-es években végzett tanulmány kimutatta, hogy a becslések szerint a szülőképes korú amerikai őslakos nők egynegyedét sterilizálták az Indián Egészségügyi Szolgálat kórházaiban.[26]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ↑ Freedman (2014. december 1.). „Defining disrespect and abuse of women in childbirth: a research, policy and rights agenda”. Bulletin of the World Health Organization 92 (12), 915–917. o. DOI:10.2471/BLT.14.137869. ISSN 0042-9686. PMID 25552776.  
  2. ↑ Freedman (2014. szeptember 1.). „Disrespect and abuse of women in childbirth: challenging the global quality and accountability agendas”. The Lancet 384 (9948), e42–e44. o. DOI:10.1016/s0140-6736(14)60859-x. ISSN 0140-6736. PMID 24965825.  
  3. ↑ a b Sando (2017. október 11.). „Methods used in prevalence studies of disrespect and abuse during facility based childbirth: lessons learned” (angol nyelven). Reproductive Health 14 (1), 127. o. DOI:10.1186/s12978-017-0389-z. ISSN 1742-4755. PMID 29020966.  
  4. ↑ a b c d Prevention and elimination of disrespect and abuse during childbirth. World Health Organization, 2014. szeptember 3. (Hozzáférés: 2017. augusztus 3.)Retrieved 3 August 2017
  5. ↑ a b c The prevention and elimination of disrespect and abuse during facility-based childbirth. World Health organization. (Hozzáférés: 2017. augusztus 3.)
  6. ↑ Bohren (2019. november 1.). „How women are treated during facility-based childbirth in four countries: a cross-sectional study with labour observations and community-based surveys”. The Lancet 394 (10210), 1750–1763. o. DOI:10.1016/s0140-6736(19)31992-0. ISSN 0140-6736. PMID 31604660.  
  7. ↑ Sando (2014. december 1.). „Disrespect and Abuse During Childbirth in Tanzania: Are Women Living With HIV More Vulnerable?”. Journal of Acquired Immune Deficiency Syndromes 67 (Suppl 4), S228–S234. o. DOI:10.1097/QAI.0000000000000378. PMID 25436822.  
  8. ↑ Okafor (2015. február 1.). „Disrespect and abuse during facility-based childbirth in a low-income country”. International Journal of Gynaecology and Obstetrics 128 (2), 110–113. o. DOI:10.1016/j.ijgo.2014.08.015. PMID 25476154.  
  9. ↑ Kujawski (2015. október 1.). „Association Between Disrespect and Abuse During Childbirth and Women's Confidence in Health Facilities in Tanzania”. Maternal and Child Health Journal 19 (10), 2243–2250. o. DOI:10.1007/s10995-015-1743-9. PMID 25990843.  
  10. ↑ Kujawski (2017. július 1.). „Community and health system intervention to reduce disrespect and abuse during childbirth in Tanga Region, Tanzania: A comparative before-and-after study”. PLOS Medicine 14 (7), e1002341. o. DOI:10.1371/journal.pmed.1002341. PMID 28700587.  
  11. ↑ Bohren (2017). „Continuous support for women during childbirth”. Cochrane Database of Systematic Reviews 7 (8), CD003766. o. DOI:10.1002/14651858.CD003766.pub6. PMID 28681500.  
  12. ↑ Bohren (2015. június 30.). „The Mistreatment of Women during Childbirth in Health Facilities Globally: A Mixed-Methods Systematic Review”. PLOS Medicine 12 (6), e1001847. o. DOI:10.1371/journal.pmed.1001847. ISSN 1549-1277. PMID 26126110.  
  13. ↑ Dobbeleir (2011. május 1.). „Aesthetic surgery of the female genitalia”. Seminars in Plastic Surgery 25 (2), 130–141. o, Kiadó: Thieme Medical Publisher. DOI:10.1055/s-0031-1281482. PMID 22547970.  
  14. ↑ Northrup, Christiane. Women's bodies, women's wisdom: the creating physical and emotional health and healing. New York: Bantam Books (2006). ISBN 9780553804836 
  15. ↑ Diniz (2004. április 25.). „"The Cut Above" and "the Cut Below'": abuse of caesareans and episiotomy in São Paulo, Brazil”. Reproductive Health Matters 12 (23), 100–110. o, Kiadó: Taylor and Francis. DOI:10.1016/S0968-8080(04)23112-3. PMID 15242215.  
  16. ↑ Borges (2018. április 25.). „A Violent Birth: Reframing Coerced Procedures During Childbirth as Obstetric Violence”. Duke Law Journal 67 (4), 827–862. o. PMID 29469554.  
  17. ↑ WHO: Sexual and reproductive health: Prevention and elimination of disrespect and abuse during childbirth. who.int. World Health Organization, 2015. (Hozzáférés: 2017. október 21.)
  18. ↑ Santiago (2018. június 18.). „"If we're here, it's only because we have no money…" discrimination and violence in Mexican maternity wards”. BMC Pregnancy and Childbirth 18 (1), N.PAG. o. DOI:10.1186/s12884-018-1897-8. PMID 29914421.  
  19. ↑ McMahon (2014. augusztus 12.). „Experiences of and responses to disrespectful maternity care and abuse during childbirth; a qualitative study with women and men in Morogoro Region, Tanzania” (angol nyelven). BMC Pregnancy and Childbirth 14 (1), 268. o. DOI:10.1186/1471-2393-14-268. ISSN 1471-2393. PMID 25112432.  
  20. ↑ Ratcliffe (2016. július 18.). „Mitigating disrespect and abuse during childbirth in Tanzania: an exploratory study of the effects of two facility-based interventions in a large public hospital” (angol nyelven). Reproductive Health 13 (1), 79. o. DOI:10.1186/s12978-016-0187-z. ISSN 1742-4755. PMID 27424608.  
  21. ↑ Kujawski (2017. július 11.). „Community and health system intervention to reduce disrespect and abuse during childbirth in Tanga Region, Tanzania: A comparative before-and-after study”. PLOS Medicine 14 (7), e1002341. o. DOI:10.1371/journal.pmed.1002341. ISSN 1549-1676. PMID 28700587.  
  22. ↑ Bhattacharya (2018. augusztus 20.). „Silent voices: institutional disrespect and abuse during delivery among women of Varanasi district, northern India”. BMC Pregnancy and Childbirth 18 (1), 338. o. DOI:10.1186/s12884-018-1970-3. ISSN 1471-2393. PMID 30126357.  
  23. ↑ Alzyoud (2018. március 1.). „Exposure to verbal abuse and neglect during childbirth among Jordanian women” (angol nyelven). Midwifery 58, 71–76. o. DOI:10.1016/j.midw.2017.12.008. ISSN 0266-6138. PMID 29306737.  
  24. ↑ Varga, PhD, Katalin: A szülés is lehetne olyan természetes és szeretetteljes, mint a fogantatás. 24.hu , 2022. február 3. (Hozzáférés: 2024. február 9.)
  25. ↑ a b a Szülészetben, Másállapotot: A szülészeti erőszak a nők elleni erőszak utolsó kulturálisan elfogadott formája. Mérce , 2020. december 9. (Hozzáférés: 2024. február 9.)
  26. ↑ a b Freedman (2014. szeptember 1.). „Disrespect and abuse of women in childbirth: challenging the global quality and accountability agendas” (angol nyelven). The Lancet 384 (9948), e42–e44. o. DOI:10.1016/S0140-6736(14)60859-X. PMID 24965825.  
  27. ↑ a b c Sacks, Tina K. (2019-02-07), "The Mississippi Appendectomy: Race and Reproductive Healthcare", Invisible Visits: 93–112, doi:10.1093/oso/9780190840204.003.0005, <https://academic.oup.com/book/11417/chapter/160091333>
  28. ↑ (1999. március 1.) „Killing the Black Body: Race, Reproduction, and the Meaning of Liberty. Dorothy Roberts”. Isis 90 (1), 101–102. o. DOI:10.1086/384248. ISSN 0021-1753.  
  29. ↑ a b Sacks, Tina K. (2019-01-24), pp. 38–56, DOI 10.1093/oso/9780190840204.003.0003
  30. ↑ Davis (2020. november 1.). „Reproducing while Black: the crisis of Black maternal health, obstetric racism and assisted reproductive technology”. Reproductive Biomedicine & Society Online 11, 56–64. o. DOI:10.1016/j.rbms.2020.10.001. ISSN 2405-6618. PMID 33305027.  
  31. ↑ Lockhart: What Serena Williams's scary childbirth story says about medical treatment of black women (angol nyelven). Vox, 2018. január 11. (Hozzáférés: 2023. február 14.)
  32. ↑ Kennedy-Moulton (2022. november 1.). „Maternal and Infant Health Inequality: New Evidence from Linked Administrative Data” (angol nyelven), Cambridge, MA, w30693. o. DOI:10.3386/w30693.  
  33. ↑ Kennedy-Moulton (2022. november 1.). „Maternal and Infant Health Inequality: New Evidence from Linked Administrative Data” (angol nyelven), Cambridge, MA, w30693. o. DOI:10.3386/w30693.  
  34. ↑ the GVtM-US Steering Council (2019. június 11.). „The Giving Voice to Mothers study: inequity and mistreatment during pregnancy and childbirth in the United States” (angol nyelven). Reproductive Health 16 (1), 77. o. DOI:10.1186/s12978-019-0729-2. ISSN 1742-4755. PMID 31182118.  
  35. ↑ Taskforce on Maternal Mortality and Disparate Racial Outcomes. www.health.ny.gov. (Hozzáférés: 2023. február 14.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Abuse during childbirth című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szülészeti_abúzus&oldid=26869490”