Székely Zoltán (hegedűművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Székely Zoltán
Székely és Saljapin (1931)
Székely és Saljapin (1931)
Életrajzi adatok
Született 1903. december 8.[1][2][3]
Kocs
Elhunyt 2001. október 5. (97 évesen)[1][2][3]
Calgary
Szülei Székely László
Strausz Erzsébet
Iskolái Országos Magyar Királyi Zeneművészeti Főiskola (–1921)
Pályafutás
Műfajok kamarazene, versenymű
Hangszer hegedű
Tevékenység hegedűművész, zeneszerző
A Wikimédia Commons tartalmaz Székely Zoltán témájú médiaállományokat.

Székely Zoltán (Kocs, 1903. december 8.[4]Calgary, 2001. október 5.) hegedűművész, zeneszerző.[5]

Családja[szerkesztés]

Szülei Székely László (Politzer Lipót) kézdivásárhelyi születésű körorvos és Strausz Erzsébet.[6] Felesége a holland származású Igminia (Mientje) Everts (1898–1990) volt, akit 1926. június 14-én Hágában vett nőül.[7]

Tanulmányai[szerkesztés]

Tanulmányait Hubay Jenőnél végezte a budapesti Zeneakadémián (ma Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem). Emellett Kodály Zoltántól zeneszerzést tanult, csellista barátjával, Hermann Pállal együtt.

Kapcsolata Bartókkal[szerkesztés]

Tanulmányai után Kodály ajánlotta Bartók Bélának kamarapartnernek. Így már tizennyolc évesen szoros kapcsolatot építhetett ki Bartókkal. Első koncertjükkor Claude Debussy szonátáját és Ludwig van Beethoven Kreutzer-szonátáját játszották kortárs hegedűdarabokkal karöltve. A meghatározó években így ízlését nem kis részben éppen a Bartókkal való együttmuzsikálás alakította.

Székely egyébként eljátszotta Bartóknak 1920-ban írt saját szólószonátáját, amelyet pár évvel később az IGNM velencei fesztiválján Arnold Schönberg és Igor Stravinsky is érdeklődéssel fogadott.

Kettejük alkotói kapcsolatának vizsgálata mára bevonult a zenetudományi szakirodalomba, úgy, mint ahogy például Johannes Brahms és Joachim József esete is, de mások munkakapcsolatánál is jelentékenyebb, ami 2. hegedűverseny (Bartók)ének esetében történt. A szoros kapcsolat érzékelhető, ha megfigyeljük a különbségeket a mű különböző változataiban: mint ahogy a zeneszerző a szólamot eredetileg lekottázta; ahogy párizsi próbáik után ebből a kottából Székely a darabot bemutatta; és ahogy Bartók kérésére Székely a szólam előadási jeleit a Boosey & Hawkes-kiadás metszése előtt a kottában véglegesítette, hogy pontosan az legyen benne, amit egy hegedűs nem érthet félre.

Bartók neki ajánlotta a II. rapszódiát és a II. hegedűversenyt. Székely készítette Bartók Román népi táncaiból a hegedű-zongora átiratot.

Magyar vonósnégyes[szerkesztés]

Karrierjének legnagyobb részét (19381972) a Magyar vonósnégyes[8] elsőhegedűseként élte le. Olyan évtizedekben álltak a kvartettezés élvonalában, amikor még markánsan különbözött a vezető vonósnégyesek stílusa.

Ami a négy előadó harmonikus, bár természetesen soha nem teljesen egyenrangú szerepvállalását, a közös interpretáció kialakításának mikéntjét, a próbálás módszertanát illeti, a Magyar vonósnégyes ezen tekintetben is különbözött vetélytársaitól. Tisztelték egymás erényeit, a partitúrák megfelelő pontjain utat engedtek a személyes hangnak. Székely csak a kitüntetett pillanatokban ragadta magához a vezető szerepet.

Öregkora[szerkesztés]

Kezdetben Magyarországon, majd Hollandiában élt. Életének utolsó évtizedét Banffben, a kanadai Sziklás-hegységben fekvő művészeti centrumban töltötte, itt élt és tanított a Magyar vonósnégyes feloszlása után (egyébként a rendszeres tanítást lényegében csak hetvenéves korában kezdte). Felesége 1990-ben meghalt, azután nem találta helyét. Emellett kemény próbatétel volt számára hallásának romlása, amely az 1980-as években kezdődött.

Claude Kenneson dokumentumokra és interjúkra alapozott könyvet írt életútjáról-művészetéről (Székely and Bartók: The Story of a Friendship. Portland, Oregon: Amadeus Press).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap