Szávay Edit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szávay Edit
Született 1920
Újpest
Elhunyt 1995. augusztus 23. (74-75 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar magyar
Házastársa Rudnyánszky István újságíró, műgyűjtő
Foglalkozása
Iskolái Magyar Képzőművészeti Főiskola (1949)
Kitüntetései Aranytoll (1991)

Szávay Edit névvariáns: Szávay Edith (Újpest, 1920. - Budapest, 1995. augusztus 23.) grafikus, illusztrátor, tervezőszerkesztő, fotóriporter, Aranytoll-díjas újságíró

Életútja[szerkesztés]

Újpesten született. Jaschik Álmos Szabadiskolájában kezdett komolyabban rajzzal foglalkozni. Családjával az ellenállási mozgalomban való részvételéért - 100 fogolytársával együtt - előbb a Margit körúti fegyházban, majd Sopronkőhidán raboskodott. Így emlékezett :„A kőhidai kórházban szigorú őrizet alatt tartottak bennünket, de a szigor egyre enyhült, ahogyan a szovjet hadsereg közeledett. Végül, karácsonyi ajándékképpen, kinyitották a cellákat. Valakinek az az ötlete támadt, hogy rajzoljam le a foglyokat. Az egyik őr vázlatfüzetet és ceruzát hozott Sopronból, és mindenki meg volt győződve arról, hogy ez lesz az utolsó portréja, hiszen az ablakból láttuk a kivégzőosztagot, ahogyan Bajcsy-Zsilinszky Endrét vezette a vesztőhelyre... A rajzoláshoz még a legbecsesebb fogoly, a volt külügyminiszter, az elesett, beteg, öreg Kánya Kálmán cellája is megnyílt... Később a foglyok legtöbbjét kihajtották Ausztria felé”. Szávay Edit és szülei enyhébb ítéletben részesültek, s hosszas bujkálás után 1945 tavaszán érkeztek vissza Budapestre. Az albumot megtekintve Szőnyi István festőművész pártfogásába vette a tehetséges lányt. A Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként, 1949-ben diplomázott.[1] Grafikusként legfontosabb műve a Sopronkőhida 1944 című művészeti album, mely az egykori, baloldali ellenálló, Szávay Edit grafikusművész szemével láttatja a sopronkőhidai „magyar királyi országos fegyintézet” rabjainak hétköznapjait. (A Kossuth Kiadó gondozásában 1994-ben jelent meg.) Érdekes tükre hazánk egyik legszömyűbb korszakának. Róder Lászlónak az album lektorának gondolatai: "Szávay Editnek még a legreménytelenebb helyzetben is volt annyi lelkiereje, hogy művészi színvonalon érzékeltesse a hírhedt börtön hangulatát."[2] Számos gyermekkönyvet illusztrált. A legnépszerűbb és a legtöbb kiadást megért ezek közül Bodó Béla: Brumi-könyvek sorozata. (Brumi Mackóvárosban, Brumi az iskolában, Brumi újabb kalandjai, Brumi a Balatonon, Brumi mint mesterdetektív) Grafikusként, fotósként több megyei lapban publikált.(Petőfi Népe, Békés Megyei Népújság, Heves Megyei Népújság, Néplap, Dolgozók lapja, Somogyi Néplap, Pest Megyei Hírlap) Fotósként, férjével: Rudnyánszky István újságíróval, műgyűjtővel hosszabb időt töltött Afrikában, Egyiptomban. Gyűjteményük jelentős része: afrikai néprajzi tárgyak – elsősorban üvegfestmények, dísz- és használati tárgyak – a Néprajzi Múzeumba kerültek. Szávay Edit tervezőszerkesztője volt a Nők Lapja című hetilapnak. Itt éveken át, hetente a Gyerekeknek című rovat meséit, verseit illusztrálta. Kedves rajzait a Dörmögő Dömötör kis olvasói is rendszeresen láthatták. Munkássága elismeréseként 1965-ben megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. 1991-ben a MÚOSZ Aranytoll díjában részesült.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Újpest, 1998. január 16. VI. évfolyam 1. szám. 5. oldal Megkésett megemlékezés
  2. Békés Megyei Hírlap, 1994. december 23. XLIX. évfolyam 303. szám 5. oldal Sopronkőhida 1944.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Munka Érdemrend ezüst fokozata (1965)
  • Aranytoll (1991)

Publikációi[szerkesztés]

  • Petőfi népe
  • Békés Megyei Népújság
  • Heves Megyei Népújság
  • Néplap
  • Szolnok Megyei Néplap
  • Dolgozók Lapja
  • Nógrád
  • Pest Megyei Hírlap
  • Somogyi Néplap
  • Új Szó
  • Vasárnap (Családi Magazin)

Fontosabb műve[szerkesztés]

  • Sopronkőhida 1944 (Szávay Edit 22 grafikája és 18 vázlata) (1994)

Diafilm[szerkesztés]

Szávay Edit rajzaival:

Fontosabb könyvillusztrációi[szerkesztés]

  • Teknős Péter: Mi leszel pajtás? (1953)
  • Balázs Anna: Vadmadár (1955)
  • Molnár Kata: Anyák születnek (1955)
  • Kipling: Az elefántkölyök (1956)
  • Elek István: Ünnep az erdőn (1956)
  • Bodó Béla: Brumi Mackóvárosban (1956)
  • Szépecske (Mesemondó kiskönyvtár) (1956)
  • Felix Salten: Bambi (1957)
  • Gárdonyi Géza: Móka meg a fia (1957)
  • Pálfalvi Nándor: Májusi eső (1957)
  • Vajk Vera: A furfangos Csiga Zsiga (1959)
  • Bodó Béla: Brumi újabb kalandjai (1959)
  • Bodó Béla: Brumi az iskolában (1961)
  • Mézkostoló (1961)
  • Dr. Bencsáth Aladárné: Kisdiák, nagydiák a munkáscsaládban (1961)
  • Bodó Béla: Brumi a Balatonon (1967)
  • Bodó Béla: Brumi mint mestredetektív (1970)
  • Lipták Gábor: A soproni ötvös (1984)
  • Lipták Gábor: A hajómalom kísértete (1985)

Források[szerkesztés]