Jaschik Álmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jaschik Álmos
Született Jaschik Álmos Gáspár Menyhért Boldizsár
1885. január 5.[1]
Bártfa
Elhunyt 1950. szeptember 12. (65 évesen)[1][2]
Budapest
Állampolgársága magyar[2]
Házastársa Müller Mária Emília
(h. 1916–1950)[3]
Foglalkozása
  • tervezőgrafikus
  • festőművész
  • iparművész
  • jelmeztervező
  • szakíró
  • illusztrátor
Iskolái Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde (1903–1907)
Kitüntetései Világ Igaza díj (1998. július 26.)[2]
Sírhelye Farkasréti temető (12/1-2-3/4)
A Wikimédia Commons tartalmaz Jaschik Álmos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Jaschik Álmos (Bártfa, 1885. január 5.[4]Budapest, 1950. szeptember 12.)[5] grafikus, festő, iparművész, szakíró művészpedagógus és jelmeztervező. A 20. század polihisztorának tartott művésze. Magániskolájából sok ismert művész került ki, mint például Kovács Margit keramikusművész.

Életpályája[szerkesztés]

Jaschik Ede járásbírósági díjnok és Vass Leopoldina fia. 1903-tól a Mintarajz- és Rajztanárképző-iskola tanulója volt, ahol tanárai voltak Nádler Róbert, Hegedűs László és Zemplényi Tivadar. 1907-ben megszerezte rajztanári diplomáját és a Székesfővárosi Községi Iparrajziskola tanára lett és a könyvkötészeti tanműhely vezetője egészen 1920-ig. Ekkor ugyanis a főváros tanácsa a Tanácsköztársaságban vállalt szerepe miatt felfüggesztette ipar-rajziskolai tanári állásából, és B-listára helyezte. Tanítványai azonban nem hagyták el mesterüket, felkeresték őt, és arra kérték, indítson számukra magániskolát, minthogy ők a történtek után otthagyták az iparrajziskolát.

Így 1920-ban létrejött Jaschik magániskolája, amelynek helyszínéül saját és felesége otthona és egyben műterme szolgált. A belépést nem tette felvételi vizsgától függővé: az ő elve az volt, hogy rajzolni bizonyos mértékig mindenki tud. A növendékek tervezői oktatásába Jaschik felesége, Müller Mária (Bp., 1898. aug. 30. – Bp., 1954. nov. 29.[6]) is bekapcsolódott.

Tanítványai révén az 1920-as évek elején kapcsolatba került Rabinovszky Máriusszal és feleségével, Szentpál Olgával, aki mozgásművészeti iskolát vezetett.

1925 és 1944 között színpadművészként és játékmesterként dolgozott Németh Antallal, aki a Nemzeti Színház rendezője, majd később igazgatója volt, és 1925-től 1927-ig díszlettervezői és színpadtörténeti előadásokat tartott Jaschik növendékeinek.

Jaschik Álmos hazánkban elsőként vezette be a színpadi makettépítés oktatását.

A harmincas években a magyar népmese-illusztráció foglalkoztatta. Ezen évektől kezd formálódni rajzművészete. Ekkor készült rajzsorozataiból származott A gyémántkrajcár című animációs mesefilmje (1942–1944). Újító jellegű mesefilm-kísérleteibe tanítványait is bevonta.

Nevéhez fűződik a második (1928–30) pengő bankjegy sorozat, valamint az 1943-as ezer pengős grafikai tervezése is.


Jaschik Álmos által tervezett magyar pengők. Névérték, dátum
Előoldal Hátoldal
HUP 5 1928 obverse.jpg HUP 5 1928 reverse.jpg 5 pengő - 1928
HUP 10 1929 obverse.jpg HUP 10 1929 reverse.jpg 10 pengő - 1929
HUP 20 1930 obverse.jpg HUP 20 1930 reverse.jpg 20 pengő - 1930
HUP 50 1932 obverse.jpg HUP 50 1932 reverse.jpg 50 pengő - 1932
HUP 100 1930 obverse.jpg HUP 100 1930 reverse.jpg 100 pengő - 1930
HUP 1000 1943 obverse.jpg HUP 1000 1943 reverse.jpg 1000 pengő - 1943

Emlékezete[szerkesztés]

Jaschik Álmos sírja Budapesten. Farkasréti temető 12/1-2-3/4.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://en.isabart.org/person/42678, Álmos Jaschik, 2017. október 9.
  2. a b c The Righteous Among the Nations Database (angol nyelven)
  3. Házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 689/1916. folyószáma alatt. FamilySearch. (Hozzáférés: 2020. december 11.)
  4. Születési bejegyzése a bártfai római katolikus akv. 12/1885. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. december 11.)
  5. Halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 925/1950. folyószáma alatt. FamilySearch. (Hozzáférés: 2020. december 11.)
  6. Bp. XI. ker. állami halotti akv. 696/1954. folyószám.

Források[szerkesztés]