Alkalmi összetételek

És ebben az esetben az elvi választ is megkaptuk: ezeket valami okból az összetételek mintájára kezeljük, akár alkalmiak, akár nem, és ezért kapják a kiskötőt (mert egybe azért mégsem, kivéve a szerteszéjjelt, de az kivételes). Érdemes elolvasni az egész alfejezetet, foglalkozik a kivételekkel is.

Az AkH.¹¹ 100. b) utolsó előtti bekezdése (és esetleg az AkH.¹¹ 101. a)) nem magyarázza meg a dolgot?

De, sok mindent megmagyaráz, csak épp a Pasztilla eredeti kérdését nem magyarázza explicite: hogy ti. miért szemeljük ki az alkalmi mellérendeléseknek éppen az egyik körét, és hagyjuk meg ott a kiskötőt, míg alapesetben egyébként éppen erre találta fel a 20. századi kodifikáció a nagykötőjelet. Tehát hogy mi a helyesírás-elméleti alapvetés? Vagy egyszerűen rögzültnek tekintettük addigra a kiskötőjelnek ezt a használatát, és csak néhány speciális alkalmi kapcsolatra tartjuk fenn a nagykötőjelet, s ez utóbbiak jól körül is vannak írva?

Ez egyébként tipikusan az a dolog, amit fel lehetne tenni a fórumon kérdésnek.

Hát tessék feltenni. Messze vagyok a menyugodtságtól.

Közben rávetettem fényességes tekintetem a fórumra, és látom, hogy megkörnyékezted őket a problémával. Majd a következő pillanatban el is hűltem Kis Ádám lényegretörő válaszán… Nem gondoltam volna, hogy egy leginkább mellett nem elegendő egy szemelvényes felsorolás.

Ezek ottan hihetetlenek, és szeretnek mindent kiigazítani és agyonpontosítani. Afféle szakmai ártalom lehet. :P

De hiszen az szép dolog, amennyiben érdemi válaszadással párosul.