Szinice
| Szinice (Svinița) | |
 | |
| A Trikule | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Délnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Mehedinți |
| Rang | község |
| Polgármester | Nicolaie Curici (Mișcarea pentru Noul Mehedinți)[1] |
| Irányítószám | 227440 |
| SIRUTA-kód | 113616 |
| Népesség | |
| Népesség | 741 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011) |
| Népsűrűség | 7,64 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 42 m |
| Terület | 97 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 30′, k. h. 22° 06′44.500000°N 22.100000°EKoordináták: é. sz. 44° 30′, k. h. 22° 06′44.500000°N 22.100000°E | |
| Szinice weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szinice, 1911-ig Szvinica (románul: Svinița, szerbül: Свиница vagy Свињица) falu Romániában, a Bánságban, Mehedinți megyében, a Vaskapu-szorosban. Az egykori Nagy-Magyarország legdélebbi településeként tartják számon.
Fekvése
[szerkesztés]Orsovától 40 km-re délnyugatra, a Duna partján fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve szláv eredetű és végső forrása az ősszláv *svinja 'disznó' szó. Az elnevezés ókori eredetű lehet, mert az al-dunai római útnak a környékre eső szakaszát iter Scrofularumnak, 'malacok útjá'-nak nevezték. A mai név történeti alakjai: Zinicze (1443), Isvıniča (1569), Szvinyicze (1700 után), Svinica (1774).
Története
[szerkesztés]A falut 1968 és 1970 között följebb telepítették, mert a Vaskapu-erőmű építése miatt régi helyét elárasztották.
1569–1573-ban említették szerb ortodox kolostorát, amely később nyom nélkül elpusztult.[2] A tartomány Habsburg-hadsereg általi elfoglalása idején szerb falu volt, 1717-ben 43 házzal írták össze. 1723-ben új helyen vonták össze, és odaköltöztették a közelében fekvő Sztarics falu lakóit is. Lakói között gyakorlott kőművesek voltak, akik szintén 1723-ban részt vettek Újorsova erődítésében. 1775 és 1872 között a Román-bánáti Határőrezred egyik századának székhelye. 1749-ben 78, 1783-ban 100 házból állt. 1873–1880-ban Szörény vármegyéhez, 1876–1919-ben Krassó-Szörény vármegyéhez, 1919–1950-ben Szörény megyéhez, 1955–1968-ban Orsova rajonhoz tartozott. 1900-ban az újmoldovaitól az orsovai járáshoz csatolták.[3] 1907-ben kisközségből nagyközséggé alakult.[4]
A határőrség megszüntetése után lakói megélhetését a halászat biztosította. 1879-ben két kőszénbányája volt, mindössze négy-négy bányásszal.[5] 1955 és 1992 között határában, a Dunától három kilométerre fekvő tölgyesben uránbánya működött.[6] 1992-től 1995-ig, a Jugoszlávia elleni embargó idején a faluban virágzott a motorcsónakos csempészet, a Duna túlpartján fekvő Donji Milanovacra.[7]
Szerb lakói a mindennapi életben is a Julián naptárhoz igazodnak. Igen archaikus szerb nyelvjárásáról monográfia is megjelent.[8]
Népessége
[szerkesztés]- 1900-ban 1419 lakosából 1291 volt szerb, 58 cigány és bolgár, 33 román és 26 magyar anyanyelvű; 1370 ortodox és 39 római katolikus.
- 2002-ben 1132 lakosából 988 volt szerb, 119 román és 20 cigány nemzetiségű; 1053 ónaptárt követő ortodox és 74 ortodox vallású.
Politika
[szerkesztés]A 2012-es helyhatósági választásokon a Mișcarea pentru Noul Mehedinți 4 mandátumot, a Szociálliberális Unió 3 mandátumot, a Romániai Szerbek Szövetsége és a Partidul Poporului – Dan Diaconescu 1-1 mandátumott szerzett.[9]
Látnivalók
[szerkesztés]- A falutól négy kilométerre délkeletre, a Duna partján álló Trikule (Tri Cule, Háromtorony) várrom alacsonyabban fekvő része a vízállás függvényében néha a folyó vízszintje alá kerül. Három, négyszög alaprajzú toronyból áll. A 13. század második fele és a 15. század eleje között épült, a 18. században a határőrség használta.
- Szerb temploma 1751-ben épült.
- Hat vízimalom, sok különböző méretű malomkerékkel. Egy kőből épült horizontális vízimalmát a nagyszebeni falumúzeumba szállították.
- Fosszíliarezervátum (95 hektáron), ammoniteszek, belemniteszek, pörgekarúak és kagylók maradványaival.
- Fügefesztivál, minden szeptember 6-án.[10] A faluban 2000 körül kezdődött jelentősebb fügetermesztés, mára Szinice Románia legjelentősebb fügetermő községe.[11]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ polgármester[halott link]
- ↑ Dumitru Țeicu: Geografia ecleziastică a Banatului medieval. Kolozsvár, 2007. [2020. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 27.)
- ↑ Belügyi Közlöny 1900, 18. o.
- ↑ Belügyi Közlöny 1907, 2. o.
- ↑ Guttmann Oszkár: Magyar bánya-kalauz. Bécs, 1881
- ↑ [1]
- ↑ Carmen Bulzan – Florina Bulzan: Interacțiune socială și comunicare interculturală în Clisura Dunării. Craiova, 2007, 333. o.
- ↑ Mile Tomić: Govor Svinicana. Beograd, 1984
- ↑ választások. [2020. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 17.)
- ↑ www.rodulpamantului.ro. [2009. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 2.)
- ↑ 'Cotidianul 2010. szeptember 2.. (Hozzáférés: 2011. március 2.)
Források
[szerkesztés]- Ilie Sălceanu – Nicolaie Curici: Fenomenul Svinița, vol. 1: Istorie . 2., átdolgozott kiadás. Timișoara: Uniunea Sârbilor din România – Primăria Svinița, 2014
- Látnivalók (magyarul)
- Vízszintes kerekű szinicei vízimalom a nagyszebeni skanzenban[halott link]
.svg){kind=small}