Svachulay Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Svachulay Sándor
Svachulay Sándor 1906-ban készült Kolibri-I gépe
Svachulay Sándor 1906-ban készült Kolibri-I gépe
Született 1875. június 3.
Kassa
Elhunyt 1954. augusztus 25. (79 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása gépészmérnök
repülőgép-tervező
Sírhely Új köztemető, Budapest
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Svachulay Sándor témájú médiaállományokat.

Svachulay Sándor (Kassa, 1875. június 3.Budapest, 1954. augusztus 25.) magyar repülőgép-tervezés és építés egyik úttörője, Paul Tissandier Diplomás.

Életpálya[szerkesztés]

Svachulay Sándor Albatros gépe a felszállás pillanataiban
Svachulay Sándor Albatros gépe elölnézetben

A Budapesten tanult technológiát gépészetet, fa és fémipari megmunkálást, valamint művezetői tanfolyamokat végzett.

Figyelme már igen korán a repülés felé fordult. Tanulmányozta a természetben előforduló repülőmozgásokat, és e tanulmányai alapján az 1800-as évek végén a hivatásos kutatókat is megelőző felismerésekre jutott. Merész újításokra épülő, korabeli társaikhoz képest igen kis méretű repülőit bionikai elvek alapján, különleges formákban és technológiával építette fel. A gép vázának vászonburkolatát utólag híg gumioldattal kezelte, amitől a vászon száradás után feszessé és rugalmassá vált, így nem lazult meg hosszabb használat során sem. Csekély önsúlyú gépeinek nagy fesztávú szárnyait a madarak szárnyának megtört vonalát követve formálta meg.

1898-ban önálló lakatosműhelyt nyitott és elkészített egy emberre szíjazható siklószerkezetet. Ennek kudarca után számos repülőgép és helikopter-modellt épített, melyek motoros meghajtással repülőképesnek bizonyultak. 1907-ben a Royal Szállodában állította ki az újdonságot jelentő, hegesztett acélcsövekből épített repülőszerkezetét. Technikai megoldását, kutatásait egy gazdag német léghajós, Ganz Fabris támogatta. Több évi kísérletezés után létrejött a Kolibri I elnevezésű kétéltű repülőgép, ami később az egész világon elterjedt és a hadsereg is megvásárolta. Gépére felhúzható kerekeket is szerelt, ez az első magyar kétéltű kísérlet. Egy nagyobb, csónaktörzsű, motoros meghajtású modell-sorozat tervezése és kivitelezése következett (Albatros I), 1911-re pedig elkészült az Albatros II, amellyel Dobos István pilóta komoly nemzetközi sikereket ért el, majd 1912-re az Albatros III, amellyel az egész országban tartott bemutató repüléseket.

Svachulay 1913-ban a Kolibri IV-et is elkészítette, amely első orrfutóval rendelkező gép volt. A Kolibri IV 35 lóerős motorjával már 125 km/óra sebességet ért el, ami az ez időben készült 100 lóerős osztrák gépek sebességének a kétszerese volt.

Az első világháború alatt az albertfalvai repülőgépgyár munkáját irányította. 1922-től a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület első gépeinek lakatosmunkáit irányította. 1934-ben két könnyű vitorlázó repülőgépet épített, melyekkel kísérleti repüléseket végeztek. 1938-tól a Magyar Aero Szövetség központi modellező műhelyének vezetője és oktatója. Közben évtizedekig foglalkozott a verőszárnyas repülőgépekkel, az emberi izomerővel működő repülőszerkezetekkel. Nevéhez fűződik az állítható fémlégcsavar és a repülőgépek leszállási sebességét csökkentő berendezés.

Kutatásairól és munkásságáról két könyvet is írt.

1952-ben munkássága elismeréseként elsőként ő kapta meg a Nemzetközi Repülő szövetség által ez évben alapított Paul Tissandier Diplomát.

1954. augusztus 25.-én, 79 évesen Budapesten érte a halál.

Művei[szerkesztés]

  • A természet aviatikusai (1940)
  • Repülő életem (1942)

Források[szerkesztés]

  • Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000. – Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig
  • MEK
  • Felhők katonái

Külső hivatkozások[szerkesztés]