Sumidouro Állami Park
| Sumidouro Állami Park | |
 | |
| Elhelyezkedése | |
| Ország | Brazília |
| Település | Minas Gerais |
 Sumidouro Állami Park
Pozíció Brazília térképén
| |
 d. sz. 19° 32′ 55″, ny. h. 43° 57′ 04″Koordináták: d. sz. 19° 32′ 55″, ny. h. 43° 57′ 04″ | |
| Általános adatok | |
| Alapítás ideje | |
| Terület | 20,06 km² |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sumidouro Állami Park témájú médiaállományokat. | |
Sumidouro Állami Park (portugálul: Parque Estadual do Sumidouro) szövetségi állami szintű, a természet értékeinek megóvására kijelölt terület Brazília Minas Gerais államában.[1] Ezen a helyszínen lelték fel – mára kihalt nagy testű állatok fosszíliái mellett – Brazília első őskori lakóinak maradványait a 19. század elején. A park fő látnivalója a Gruta da Lapinha nagy mészkőbarlang.
Elhelyezkedése[szerkesztés]
A Sumidouro Állami Park Minas Gerais szövetségi államban, Lagoa Santa (56%) és Pedro Leopoldo (44%) önkormányzatainak területén fekszik, Belo Horizontétől 50 kilométerre északra. A szövetségi szintű Carste de Lagoa Santa Természetvédelmi Területen belül helyezkedik el.[1] Területe 2004 hektár. A park víznyelő taváról (sumidouro 'víznyelő') kapta nevét.[2] A tóból a víz a mészkőalapban kialakult földalatti járatok rendszerén keresztül ürül.[1]
Története[szerkesztés]
A dán természettudós, Peter Wilhelm Lund a 19. század első felében tudományos kutatómunkát folytatott a mai park területén. Mára kihalt nagy méretű állatok mellett megtalálta Brazília első őslakóinak, a Lagoa Santa-i embernek a maradványait is. Az ősember és az egyes kihalt állatok múltbéli együttéléséről Charles Darwin is ír A fajok eredetében.[2] „Luzia” csontjait, melyeket az 1970-es években találtak meg Lagoa Santában, 11 500 évvel ezelőttre datálták, megváltoztatva az embernek a kontinensen való első megjelenésének idejéről vallott nézeteket. Barlangokon kívül élt kőkorszaki ősemberek itteni nyomai lehetnek az életüket a szabad téren folytató paleoindiánok legkorábbi lelete.[3]
A Sumidouro Állami Parkot Francelino Pereira kormányzó alapította 1980. január 3-án, a 20.375-ös számú rendelettel. Eredeti neve a Sumidouro Völgy Ökológiai Parkja (portugálul: Parque Ecológico do Vale do Sumidouro) volt.[4] 2006-ig kevés intézkedés történt a park fejlesztésére, ekkor azonban új környezetvédelmi kompenzációs forrás keletkezett a Belo Horizontét a közeli Confinsban elhelyezkedő nemzetközi repülőterével, a Tancredo Nevesszel összekötő, az ún. Linha Verde ('zöld vonal') projekt keretében megépített új főútvonalnak köszönhetően.[3] [5] 2007 októberében azt jelentették, hogy a Sumidouro Állami Park az implementáció végső szakaszában volt, és 2007. augusztus óta ideiglenes székhelye a Casa Fernão Diasban volt. A Minas Gerais-i állami erdészeti igazgatóság (IEF) 350 hektár megszerzését irányozta elő 2007 végéig, s célja volt, hogy 2008 végéig befejezze egy látogatóközpont, az parkigazgató házának és az igazgatóság épületének felépítését. Az erdészeti igazgatóság felmérte a park területén fekvő magántulajdonú ingatlanokat is, hogy tulajdonosaik felé a kisajátítás ellentételezére a pénzügyi számításokat elvégezhesse.[6] A tanácskozó testület első ülésére 2007 októberében, a Gruta da Lapinha barlangban tartott alapító ünnepséget követően került sor, melyen részt vettek a helyi közösség tanácsnokai és képviselői is.[3]
A 2008. november 3-i 44.935-ös számú rendelet kibővítette a park területét.[1], a 2011. december 29-i 19.998-as törvény lefektette a határait. A park teljes védelmet élvező természetvédelmi terület, melynek célja a környezet és a kulturális örökség védelme, a tudományos kutatás, a természetvédelem, a környezettudatosságra nevelés és a turizmus támogatása mellett.[2] Egy 2013-as tanulmány szerint a helyi lakosság elégedetlen volt a park irányításával.[7] Elmondásuk szerint őket nem kérdezték meg a park létrehozása során, nem látták a sok korlátozó szabály értelmét, és úgy vélték, ha több tájékoztatást kaptak volna, maguk is részt vehettek volna a természeti örökség fenntartásában úgy, hogy annak szépsége a múltbanihoz hasonlóan élvezhető maradjon.[8]
Környezet[szerkesztés]
A park karbonátos kőzetformációk területén fekszik, gazdag forrásokban, víznyelőkben és cseppkőbarlangokban. Trópusi nedves éghajlata van, árvizektől sem mentes esős nyarakkal és száraz telekkel. Flórája a cerrado (brazíliai trópusi szavanna) és az atlanti-parti esőerdő biomjaiból kerül ki, a park a kettő átmeneti zónájában fekszik;[2] galériaerdők, szavanna, köves rétek, valamint száraz erdők is jellemzik. Növényvilágába tartozik az ipê-amarelo, az ipê-roxo, a moreira, az aroeirinha, a jatobá-do-campo, a gabiroba, a manjoba, a mutamba és a faveiro. A tótól északkeletre és keletre fekvő cerradót 5–8 méter magas fák uralják, közéjük tartozik a pequi, a pau-terra, a cagaita, a tingui és a sucupira.[1]
A mészköves területeken 20 méterig is megnövő lombhullató fák az uralkodók, ilyenek az aroeira, a gameleira, az angico, a cedro, a catiguá, az embiruçu, a paineira és a maria-pobre. A caatingára (száraz bozótos brazíliai ökorégió) jellemző fajokkal is lehet találkozni, mint amilyen a cactos mandacaru, a figo-da-barbária vagy a pimentinha-do-mato. A Gruta da Lapinha barlang környékén az uralkodó fafajok féllombhullatóak: a száraz évszakban leveleiknek kb. felét hullatják el, s 15-20 méter magasra nőnek. Közéjük tartozik az angico-vermelho, az angico-branco, a jequitibá-branco és a paineira. Az eredeti erdőség az emberi tevékenység következtében sokat romlott, ami a talaj elterméketlenedéséhez és a cerrado fajainak benyomulásához vezetett. A park üzemeltetési terve egyes ilyen területek helyreállítását is tartalmazza.[1]
Erszényesekből és rágcsálókból 13 faj, denevérekből szintén 13 faj található a parkban. A denevérpopuláció a sok barlangnak köszönhetően magas. Az állatvilágot képviseli a jaguár (Panthera onca), a puma (Puma concolor), a Guazauvirá-szarvas (Mazama gouazoubira), a taira (Eira barbara), különböző koatik, a rákászróka (Cerdocyon thous), a feketepamacsos selyemmajom (Callithrix penicillata), a szürke szemfoltosoposszum (Philander opossum), egyéb oposszumok, a brazil erdeimókus (Sciurus aestuans), a Nectomys squamipes (a hörcsögfélék családjába tartozó rágcsáló), a vízidisznó vagy más néven kapibara (Hydrochoerus hydrochaeris), különféle pakák és agutik, az alföldi tengerimalac (Cavia aperea) és az erdei vattafarkúnyúl vagy tapeti (Sylvilagus brasiliensis). Itt élő kétéltűek a pererequinha-de-banheiro, a rãzinha, a rã-cachorro, a rã-manteiga, a rã-assobiadeira, a sapo-cururu, a sapo-cururuzinho és a sapo-bororó.[1]
132 különböző fajú madárt figyeltek meg a parkban,[1] köztük a gyűrűscsőrű vöcsköt (Podilymbus podiceps), a brazil kárókatonát (Phalacrocorax brasilianus), a hókócsagot (Egretta thula), a piroscsőrű fütyülőludat (Dendrocygna autumnalis), a pampabíbicet (Vanellus chilensis), a fütyülő gémet (Syrigma sibilatrix), a mexikói gólyatöcst (Himantopus mexicanus) és a halászsast (Pandion haliaetus).[9]
Létesítmények[szerkesztés]
A park két látogatóközponttal rendelkezik, az egyik a Peter Lund Múzeum és a Gruta de Lapinha barlang, a másik a Casa Fernão Dias. Kutatóközpont, s az azt kiszolgáló kutatói szálláshelyek is vannak. A múzeum, a tanösvények és a barlang belépti díjasak, utóbbi csak vezetővel látogatható;[2] július és augusztus a legforgalmasabb hónapok.[10]
Az első látogatóközpontban van büfé, valamint mellékhelyiségek is. Lagoa Santa községben további éttermek, üzletek és szállodák állnak a látogató rendelkezésére.[1] Minden látogatás előfoglalandó, s csak vezetővel történhet.[10] 550–750 m magas sziklafalak vannak a Peter Lund Múzeum közelében, melyek saját felszereléssel rendelkező, tapasztalt hegymászók számára mászhatóak.[10]
Tárlatok[szerkesztés]
A Peter Lund Múzeumot 2012. szeptember 21-én adták át. A dán természetrajzi múzeum által kölcsönadott 80 fosszília van kiállítva; a tárlat más része a Lagoa Santa karsztjának történelmi és kulturális jelentőségét hivatott bemutatni. A múzeum része továbbá egy többfunkciós terem, valamint további két terem, melyek a parkot és a barlang védelmére alkotott terveket mutatja be.[2]
A Casa Fernão Dias (Fernão Dias-ház) a park tulajdonképpeni területén kívül helyezkedik el, Pedro Leopoldo önkormányzat Quinta do Sumidouro körzetében; a történelmi és művészi örökség Minas Gerais-i állami intézete (IEPHA) kulturális örökségi emlékműként tartja számon. A kiállítás Fernão Dias bandeirante[11] történetét meséli el, aki követőivel sok évet töltött el a környéken arany és drágakövek után kutatva. A ház egyik szárnyában az igazgatóság alkalmazottai dolgoznak.[2]
Gruta da Lapinha[szerkesztés]
A Gruta da Lapinha a 600 millió évvel ezelőtt, az akkor az egész régiót elborító tenger fenekén kialakult mészkőmasszívum barlangja. A mészkő kioldódásával létrejött nagyterem 511 méter hosszú és 40 méter mély; gyönyörű cseppkőképződményeket tartalmaz, melyeket a túlzott hőhatás elkerülése végett világító diódákkal (LED-ekkel) világítanak meg.[2]
Tanösvények[szerkesztés]
Az ösvények csak hétvégente látogathatóak, s a novemberi és decemberi esős évszakban az időjárási viszonyok függvényében le is zárhatják őket.[10]
A Lapinha-kör 40-60 perces tanösvény, mely a barlang bejáratától indul, s a mészkőmasszívum oldalán vezet végig. A látogatók karsztképződményekkel, s tipikus cerrado-növényvilággal találkozhatnak. Az ösvény útba ejti a Macumba-barlangot is, melyben a régió földtani és éghajlati változásainak nyomaira lelhetni. Nehézsége könnyű-közepes, néhol lépcsőkkel és lágy emelkedőkkel; előre be kell jelentkezni.[2]
A 90 perces Sumidouro-ösvény a Fernão Dias-háztól indul, és a Cruz do Pai Mané emlékműnél vezet el. Következő célpontja a Sumidouro-tóra és a környező vidékre kilátást engedő terasz, s végül a Gruta do Sumidouro (Sumidouro-barlang), melyben több ezer éves barlangfestmények találhatóak.[2] Ebben a barlangban találta meg Peter Lund a kihalt nagy méretű állatok csontjaival keveredett emberi csontokat, s gyűjtött össze a Lagoa Santa-i emberekhez tartozó körülbelül 30 koponyát. Az ösvény a Sumidouro-tó partján tér vissza Fernão Dias-házhoz. Nehézsége közepes, előre be kell jelentkezni.[2]
A három és fél órás Travessia-ösvény a Gruta da Lapinha barlangtól indul, s a parkot átszelve a Sumidouro-tóhoz vezet. Néhol az erdőn vezet keresztül, más szakaszokon nyílt réteken, s itt-ott mászni is kell. Több helyen széles kilátás nyílik a vidékre, s útba kerül a Cruzeiro Histórico, a Vinhático, a Sumidouro-kilátóhely és a barlangfestményekkel kecsegtető Sumidouro-barlang. Az ösvény nehézsége közepes, s előre be kell jelentkezni.[2]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sumidouro State Park című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i Parque Estadual do Sumidouro – Descubra Minas.
- ↑ a b c d e f g h i j k l Parque Estadual do Sumidouro – IEF.
- ↑ a b c Conselho do Parque Estadual do Sumidouro toma posse.
- ↑ Santos 1980.
- ↑ Linha Verde: O maior conjunto de obras em Belo Horizonte (Green Line: The greatest set of construction works in Belo Horizonte) (portugál nyelven). Sociedade Mineira de Engenheiros, 2001. június 1. [2011. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 19.)
- ↑ Governo investe na preservação das áreas verdes ... IEF.
- ↑ Padoan & Souza 2013, 277. o.
- ↑ Padoan & Souza 2013, 286. o.
- ↑ Padoan & Souza 2013, 282. o.
- ↑ a b c d Parque Estadual do Sumidouro – Viagem.
- ↑ A bandeirante-ok, szó szerint 'zászlóvivő'-k a korai gyarmati Brazília rabszolgatartói, felfedezői, kalandorai voltak.
Források[szerkesztés]
- Conselho do Parque Estadual do Sumidouro toma posse, IEF, October 2007, <http://www.ief.mg.gov.br/index.php?option=com_content&task=view&id=431&Itemid=139>. Hozzáférés ideje: 2016-12-12 Archiválva 2021. június 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Governo investe na preservação das áreas verdes na RMBH, IEF, 29 October 2007, <http://www.ief.mg.gov.br/index.php?option=com_content&task=view&id=457&Itemid=139>. Hozzáférés ideje: 2016-12-12 Archiválva 2021. június 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Padoan, Lucas de Lima Fernandes & Souza, Leonardo Vasconcelos de (2013), "Contexto Socioambiental do Parque Estadual do Sumidouro, Apa Carste de Lagoa Santa, MG", Anais – Uso Público em Unidades de Conservação (Niterói – RJ) 1 (1), <http://www.uff.br/var/www/htdocs/usopublico/images/Artigos/2013/Artigo_OL_27.pdf>. Hozzáférés ideje: 2016-12-12 Archiválva 2016. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Parque Estadual do Sumidouro, SENAC Minas, <http://www.descubraminas.com.br/Turismo/ParqueApresentacao.aspx?cod_destino=839>. Hozzáférés ideje: 2016-12-12 Archiválva 2016. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Parque Estadual do Sumidouro, IEF: Instituto Estadual de Florestas MG, <http://www.ief.mg.gov.br/areas-protegidas/215?task=view>. Hozzáférés ideje: 2016-12-12 Archiválva 2016. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Parque Estadual do Sumidouro, Editora Abril, <http://viajeaqui.abril.com.br/estabelecimentos/br-mg-lagoa-santa-atracao-parque-estadual-do-sumidouro>. Hozzáférés ideje: 2016-12-12
- Pereira, Francelino (3 January 1980), Decreto nº 20.375, de 03 de janeiro de 1980, Minas Gerais, <http://www.siam.mg.gov.br/sla/download.pdf?idNorma=1087>. Hozzáférés ideje: 2016-12-12