Pampabíbic

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Pampabíbic
Quero-quero (Vanellus chilensis) (17987642100).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Lilefélék (Charadriidae)
Alcsalád: Bíbicformák (Vanellinae)
Nem: Vanellus
Faj: V. chilensis
Tudományos név
Vanellus chilensis
(Molina, 1782)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pampabíbic témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pampabíbic témájú médiaállományokat és Pampabíbic témájú kategóriát.

A pampabíbic (Vanellus chilensis) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Juan Ignacio Molina chilei ornitológus írta le 1782-ben, a Parra nembe Parra Chilensis néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Vanellus chilensis cayennensis (Gmelin, 1789)
  • Vanellus chilensis chilensis (Molina, 1782)
  • Vanellus chilensis fretensis (Brodkorb, 1934)
  • Vanellus chilensis lampronotus (Wagler, 1827)[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Aruba, Bonaire, Curaçao, Panama, Trinidad és Tobago, Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname, Uruguay és Venezuela területén honos. Kóborlásai során Barbadosra, Costa Ricába, a Falkland-szigetekre és Mexikóba is eljut.

Természetes élőhelyei a mocsarak és szezonálisan elöntött legelők.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 32–38 centiméter, testtömege 220–426 gramm.[3]

Vanellus chilensis -Natal, Rio Grande do Norte, Brazil -flying-8.jpg

Életmódja[szerkesztés]

Főként rovarokkal táplálkozik, de földigilisztákat, más gerincteleneket, kisebb halakat és rovar lárvákat is fogyaszt.[3]

Szaporodása[szerkesztés]

Fészekalja 2-3 tojásból áll.

Tojásai
és fiókája

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. április 24.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. április 24.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. április 24.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. április 23.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]