Steixner Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Steixner Antal
Életrajzi adatok
Születési név Steixner Antal
Született 1902. november 10.
 Osztrák–Magyar Monarchia, Szentjakabfa
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1987. június 16. (84 évesen)
 Magyarország, Szentjakabfa
Munkássága
Vallás római katolikus

Hivatal várpalotai plébános
Hivatali idő 19391952
Elődje Gergyessi Ferenc
Utódja Mundi János

Dr. Steixner Antal (Szentjakabfa, 1902. november 10.Szentjakabfa, 1987. június 16.) várpalotai plébános. A Várpalotai Római Katolikus Egyházközség egyik kiemelkedő 20. századi alakja.

Életpályája[szerkesztés]

Szentjakabfán született 1902. november 10-én. (A falu akkor Zala vármegye, ma Veszprém megye része.) Szülei: Steixner Pál földműves és Scheller Mária.

Elemi iskolába Szentjakabfán járt, a polgári iskolát Balatonfüreden végezte. 1918-tól gimnáziumban tanult a kisszeminárium növendékeként Veszprémben, majd teológiát hallgatott pazmanitaként 1922-26-ig Bécsben, ahol doktorrá avatták. Pfluger József segédpüspök szentelte pappá Bécsben a Szent István dómban 1926. július 18-án. Ekkor a bécsi magyarok lelkésze lett. Először 1926. október 1-től Bécsben, majd 1927. április 1-től Milánóban járt tanulmányi úton. 1927-től 1930-ig káplánként szolgált Tabon.

Veszprémben 1930-tól a kisszeminárium lelkiigazgatója, a szemináriumban a pedagógia, szentírás-magyarázat tanára, valamint az Angolkisasszonyok Intézeténél hitoktató lett. 1931-től házassági kötelékvédő továbbá a kisszeminárium aligazgatója. 1933-tól a középiskolai hittanárokat képesítő bizottság tagja. 1936-tól a filozófia tanára lett, és az Oltáregylet egyházmegyei igazgatójaként szolgált.

1939. március 25-től plébános, majd emellett 1939. május 1-től kerületi esperes lett Várpalotán. Várpalotán az ő nevéhez fűződik a templomtorony újjáépítése, a kórus bővítése, új orgona és 2 gyóntatószék beszerzése, a nagy harang újraöntése, az alsó és felső temető bekerítése, a barokk temetőkápolna kupolájának helyreállítása, harangláb újjáépítése. A Szent Donát kápolnát a második világháború után saját költségén újíttatta fel, mert bombatalálat érte. Pétfürdőn az ő idejében új templom épül, és az ottani plébánia megszervezése neki köszönhető.

A Rákosi-rendszer törvénytelenségeinek sorába illik, hogy minden előzmény nélkül 1952. június 16-án elhurcolta az ÁVH, majd kitelepítették a Hortobágyra több értelmiségi családdal egyetemben.

Raboskodott a váci fegyházban, innen 1956 októberében szabadult. 1954-től adminisztrátor Homokszentgyörgyön. Itt a következő tevékenységek történnek az ő idejében: fazsindelyes templom palafedése, színes, figurális ablakok készítése, a szentély átalakítása szembenéző oltárral, a plébániaház teljes tatarozása és a temető bekerítése.

Steixner 1971-től Taliándörögdön szolgált, ahol a templomtér kiképzése, a torony javítása, a harangok villamosítása, kettős üvegablakok készítése, a plébániaház tatarozása és a temető rendezése fűződik nevéhez.

Főpásztora érdemei elismeréseként tiszteletbeli kanonoki kinevezéssel jutalmazta 1972-ben.1980-tól szentszéki bíró. Nyugalmi éveit 1986-tól szülőfalujában, Szentjakabfán élte, és itt halt meg 1987. június 16-án.

Művei[szerkesztés]

  • Doktori értekezés: Innocentius III. et opus ejus „De contemptu mundi”.
  • Imakönyv papnövendékek használatára. Összeáll. Veszprém, 1937.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Huszár Pál: A várpalotai evangélikus, reformátusés római katolikus egyházközség története1850 és 1950 között [1]
  • Magyar katolikus lexikon. [2]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]