Ugrás a tartalomhoz

Graeme Dott

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Graeme Dott
Graeme Dott a 2011 German Masters tornán.
Graeme Dott a 2011 German Masters tornán.
Személyes adatok
Születési dátum1977. május 12.
Születési helyLarkhall, Skócia
ÁllampolgárságSkócia skót
BecenévThe Pocket Dynamo[1][2]
The Pocket Rocket[3]
Dott the Pot[2]
Pot the Lot Dott[2]
Pályafutás
Profi karrier1994–
Legjobb helyezés2
Jelenlegi helyezés
(2012)
7
Legnagyobb break147 (1999 British Open)
Tornagyőzelmek
Pontszerző verseny2
Világbajnok2006

Graeme Dott (Larkhall, Skócia, 1977. május 12. –) skót profi sznúkerjátékos. 2006-ban megnyerte a világbajnokságot, ami az első pontszerző tornagyőzelme volt négy második helyezését követően. Ezután megnyerte a 2007-es China Open-t és a 2. helyre került a világranglistán, de ezután depresszióba süllyedt és játéka visszaesett, és a 2009/2010-es szezonban a legjobb 16-ból is kiesett. Formáját 2010-ben nyerte vissza, amikor a világbajnoki döntőig jutott.

Pályafutása

[szerkesztés]

Korai pályafutása

[szerkesztés]

Miután 1992-ben megnyerte az Egyesült Királyság 19 év alattiak tornáját és 1993-ban a skót amatőr bajnokságot, Dott 1994-ben állt profinak. Lassan haladt felfelé a világranglistán, majd 2001-ben jutott a legjobb 16 közé, ahol 2009-ig sikerült bennmaradnia. Korai sikerei közé tartozik az 1996-os Welsh Open-en elért negyeddöntős helyezés, majd 1997-ben először sikerült kvalifikálnia magát a világbajnokságra. Második helyezést ért el az 1999-es Scottish Open-en, 2001-ben a British Open-en, 2004-ben a világbajnokságon, és 2005-ben a Malta Cup-on. Egyetlen hivatalos 147-es break-jét az 1999-es British Openen érte el.

2006-os világbajnoki győzelme

[szerkesztés]

Dott egy könnyű, 10–3 arányú győzelemmel kezdett a korábbi világbajnok John Parrott ellen, majd a második fordulóban a veterán Nigel Bondot győzte le 13-9-re. A negyeddöntőben az ausztrál Neil Robertsonnal találkozott, ahol 12-8-as vezetése, majd Robertson egyenlítése után egy döntő frame-ben tudott nyerni 13-12-re. Az elődöntőben a korábbi kétszeres világbajnok Ronnie O’Sullivan volt az ellenfele, akivel az elvesztett 2004-es világbajnoki döntőben is találkozott. Két szakasz után az állás 8-8 volt, majd a harmadik szakaszban O'Sullivan nem volt képes egyetlen frame-et sem nyerni, így Dott könnyű győzelmet aratott 17-11 arányban.

A döntőben Dott Peter Ebdonnal mérkőzött meg a 200.000 fontos fődíjért. Az utolsó szakaszt 15-7 arányú előnnyel kezdte, de Ebdon zsinórban hat frame-et nyert meg, jócskán lefaragva a hátrányát. Dott végül 18-14-re diadalmaskodott,[4] miután megnyert néhány nagyon fontos frame-et. Ez volt minden idők leghosszabb, egyben a legkésőbb véget érő döntője. A korábbi csúcsot a híres 1985-ös világbajnoki döntő tartotta, melyet az angol Steve Davis és az északír Dennis Taylor vívott és a döntő frame-ben az utolsó fekete golyóval dőlt el. Az akkori mérkőzés a greenwichi középidő szerint 00:19-kor ért véget, míg Dott és Ebdon ennél fél órával tovább játszott, bár hárommal kevesebb frame-et játszottak, ami a játék lassúságát jelzi. Az átlagos framehosszúság olyan nagy volt, hogy a két délutáni szakaszban csak hat-hat frame-et sikerült lejátszani az általában szokásos nyolc helyett. Ráadádul a 27. frame a több mint 74 perces idejével a világbajnokságok történetében a leghosszabb volt, egészen 2009-ig.

Az Ebdon elleni győzelemmel Dott a 6. helyre ugrott a 2006/2007-es világranglistán, ami addigi legjobb helyezését jelentette.

Pályafutás a világbajnoki cím után

[szerkesztés]

Dott a 2006-os UK Championship-en is jól játszott, bejutva az elődöntőbe, ahol 7-9 arányú vereséget szenvedett Stephen Hendrytől (akit pontszerző versenyen soha nem győzött le),[5] bár 7-5-re még vezetett. Dott rövid ideig az előzetes világranglista élére került, miután 9-5-re legyőzte Jamie Cope-ot a 2007-es China Openen, amely így a második pontszerző győzelme lett.[6] A 2007-es világbajnokságra címvédőként érkezett, de egy sokkoló, 7-10 arányú vereséget szenvedett Ian McCulloch-tól az első fordulóban, a torna nyitómeccsén,[7] ami meghiúsította, hogy világelső maradhasson. Az új világbajnok, John Higgins megelőzte. A McCulloch elleni vereség tovább táplálta a "Crucible átka" mítoszát, mivel miután 1977-ben a sheffield-i Crucible színházba helyezték a vb-versenyt, Dott lett a 17. egymást követő újdonsült világbajnok, aki a rákövetkező évben elvesztette a címét.

A 2007/2008-as szezon inkább egy küzdelem volt Dott számára,[8] aki a 2007-es év végi formáját így jellemezte: "reménytelem... a közelébe sem jutok, hogy megfelelő szinten játsszak".[9] A szezonja reménykeltően indult, mivel az elődöntőig jutott a szezonnyitó Shanghai Masters tornán, ahol Michael Holt-ot 5–4, a torna favoritját, Ding Junhuit 5–1 és Stephen Lee-t 5–4 arányban győzte le, mielőtt 2-6-ra kikapott Ryan Day-től, így közel került a világelső John Higgins-hez, aki a második fordulóban kiesett; azonban Dott 2007 októbere után egyetlen mérkőzést sem nyert a szezonban; 12 egymást követő vereség következett, közte mind az öt csoportmérkőzés a 2006-os Grand Prix-n. A 2007-es UK Championship-en az első körben búcsúztatta a nem kiemelt Dave Harold, míg a 2008-as Masters-en a végül második helyezett Stephen Lee-től szenvedett vereséget 5-6 arányban.[10] Újabb első körös vereség következett a 2008-as Malta Cup-on, ezúttal Mark Williams-től. A 2008-as Welsh Open-en szintén elveszítette a nyitómeccset, 4-5-re kapott ki Michael Judge-tól. Dott bejelentette, hogy személyes okokból kihagyja a 2008-as világbajnokságot, és menedzsere közlése szerint depresszióban szenvedett. Dott végül részt vett a tornán, de az első körben 7-10 arányban alulmaradt Joe Perry-vel szemben,[11] lecsúszva a világranglista 13. helyére, és az egyéves ranglistán a legjobb 32-be sem került be.

Javulás a 2008/2009-es szezon elején sem következett be, mert egy foci közben elszenvedett kartörés miatt ki kellett hagynia a 2008-as Shanghai Masters-et.[12] és a 2008-as 2008 Grand Prix-t.

Dott megnyerte a World Series of Snooker 2008/2009 sorozatának berlini állomását,[13] de a kezdés előtt két nappal visszalépett a moszkvai versenytől, mivel felesége szülésre készült.[14] A 2009-es világbajnokságon a második fordulóig jutott, először a 2006-os győzelme után, de 10-13-ra kikapott Mark Selby-től, kiesve a legjobb 16-ból.

A 2010-es világbajnokságon Dott egy meglepő sorozattal a döntőig jutott, hat éven belül harmadszor. A világbajnokságot megelőzően nem sok sikere volt a 2009/2010-es szezonban, mindössze egyetlen pontszerző tornán, a Welsh Open-en jutott a legjobb 16 közé; azonban mivel a világbajnokság két esélyese, a címvédő John Higgins és a világelső Ronnie O’Sullivan egyaránt korai, meglepő vereséget szenvedett, az ily módon újra motivált Dott meggyőző játékkal ütötte ki Peter Ebdont az első körben 10–5-re. Ezután honfitársát, a szintén skót Stephen Maguire-re mért 13–6-os nagyarányú vereséget a második fordulóban, bejutva a negyeddöntőbe, először azóta, hogy 2006-ban világbajnok lett. A negyeddöntőben 10-12-es állásról fordítva 13-12-re verte Mark Allen-t. A Mark Selby elleni, 17-14 arányban megnyert elődöntőben másodszor ért el 146-os break-et a világbajnokság 83 éves történetében. Dott végül 13-18-ra alulmaradt a döntőben Neil Robertson-nal szemben, akitől korábban sohasem kapott ki – ironikus módon azután, hogy a 2006-os világbajnoki győzelmekor életében először verte meg Peter Ebdont. Bár meg kellett elégednie a második hellyel, Dott erőfeszítéseinek eredményeképp visszakapaszkodott a legjobb 16 közé a 2010/2011-es szezonban.[15]

Egy évvel később Dott sikeresen tért vissza a 2011-es világbajnokságra, ahol Mark King-et and Ali Carter-t is legyőzte, mielőtt kikapott a jó formában lévő Judd Trumptól a negyeddöntőben.[16]

Magánélete

[szerkesztés]

Dott 2003-ban vette feleségül Elaine Lambie-t, és fiuk, Lewis 2004-ben született. Van egy lányuk is, Lucy. Eleine Dott korábbi menedzserének, Alex Lambie-nek a lánya, aki Graeme-et 12 éves kora óta menedzselte. Alex 2006. december 16-án halt meg veserákban. Hetekkel ezután Eleine elvetélt, és az is felmerült, hogy ő is rákban szenved (ez később nem igazolódott be).[17] Dott-ot depresszióval diagnosztizálták és gyógyszeres kezelésre szorult.

Dott a Rangers szurkolója[18] és a világbajnoki győzelmét az ő stadionjukban ünnepelte, a Rangers utolsó bajnoki mérkőzésének szünetében, 2006. május 7-én.

Dott kedveli az online pókert, és antialkoholista.[19]

Pályafutásának döntői

[szerkesztés]

Pontszerző döntők: 7 (2 győzelem, 5 második hely)

[szerkesztés]
Jelmagyarázat
Világbajnokság (1–2)
UK Championship (0–0)
Egyéb (1–3)
Eredmény No. Év Bajnokság Ellenfél a döntőben Pontszám
Második 1. 1999 Scottish Open SCO Hendry, StephenStephen Hendry 1–9
Második 2. 2001 British Open SCO Higgins, JohnJohn Higgins 6–9
Második 3. 2004 World Snooker Championship ENG O’Sullivan, RonnieRonnie O’Sullivan 8–18
Második 4. 2005 Malta Cup SCO Hendry, StephenStephen Hendry 7–9
Győztes 1. 2006 World Snooker Championship ENG Ebdon, PeterPeter Ebdon 18–14
Győztes 2. 2007 China Open ENG Cope, JamieJamie Cope 9–5
Második 5. 2010 World Snooker Championship (2) AUS Robertson, NeilNeil Robertson 13–18

Kisebb pontszerző döntők: 1 (1 második hely)

[szerkesztés]
Eredmény No. Év Bajnokság Ellenfél a döntőben Pontszám
Második 1. 2011 Players Tour Championship – Event 3 ENG Woollaston, BenBen Woollaston 2–4
Második 2. 2013 Munich Open ENG Selby, MarkMark Selby 3–4

Nem pontszerző döntők: 1 (1 második hely)

[szerkesztés]
Outcome No. Year Championship Opponent in the final Score
Runner-up 1. 2011 Brazil Masters ENG Murphy, ShaunShaun Murphy 0–5

Pro-am győzelmek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Graeme Dott című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Könyv

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Player List – Graeme Dott. World Professional Billiards and Snooker Association. [2009. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 8.)
  2. a b c Graeme "The Pocket Dynamo" Dott. Blade Interactive. [2009. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 8.)
  3. 2006 World Championship Player Profiles – Graeme Dott. Sporting Life. [2009. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 8.)
  4. Chowdhury, Saj. „Dott breaks duck”, BBC Sport, 2007. május 2. (Hozzáférés: 2008. április 12.) 
  5. King, John. „Snooker: DOTT IN HENDRY HORROR”, Sunday Mirror, 2006. december 17. 
  6. Graeme Dott claims China Open trophy”, Billiard Pulse, 2007. április 2. (Hozzáférés: 2011. április 3.) 
  7. Champion Dott suffers shock exit”, BBC Sport, 2007. április 21. (Hozzáférés: 2008. április 12.) 
  8. Graeme Dott Looks For Success In Malta Cup”, Daily Record, 2008. február 5. (Hozzáférés: 2011. április 3.) 
  9. Graeme Dott: "I'm Hopeless"”, Daily Record, 2008. február 7. (Hozzáférés: 2011. április 3.) 
  10. Higgins And Dott Crash Out”, Daily Record, 2008. január 17. (Hozzáférés: 2011. április 3.) 
  11. Yates, Phil. „Graeme Dott sees positive signs in defeat No 16”, The Times, 2008. április 24. (Hozzáférés: 2010. május 4.) 
  12. Big guns bite the dust as Dott breaks arm playing football”, The National beta, 2008. október 1. (Hozzáférés: 2011. április 3.) 
  13. Hunger inspired Graeme Dott's World Series win. Daily Record, 2008. július 15.
  14. New dad Dott a non-starter in Moscow. Snooker Scene Blog, 2008. november 8. (Hozzáférés: 2011. április 3.)
  15. Everton, Clive. „Neil Robertson grinds down Graeme Dott to take world crown”, The Guardian, Guardian Media Group, 2010. május 4. (Hozzáférés: 2010. május 4.) 
  16. World Championship scores and schedule”, BBC Sport, BBC, 2011. április 22. (Hozzáférés: 2011. május 17.) 
  17. Dott: I won title... and had worst year of my life”, Daily Record, 2007. április 19. (Hozzáférés: 2011. április 3.) 
  18. Rookwood, Dan. „Small talk: Graeme Dott”, The Guardian, 2003. február 14. (Hozzáférés: 2010. május 4.) 
  19. Harris, Nick. „An email coversation with Graeme Dott: 'We need an Abramovich to take the game to a new level'”, The Independent, 2007. január 15.. [2014. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. május 4.) 

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]