Ugrás a tartalomhoz

Mark Allen

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a sznúkerjátékosról szól. Hasonló címmel lásd még: Mark Allen (egyértelműsítő lap).
Mark Allen
Személyes adatok
Születési dátum1986. február 22.
Születési helyAntrim, Észak-Írország Észak-Írország
Becenév"All-in",
"The Pistol"
Pályafutás
Profi karrier2005–
Legjobb helyezés10
Jelenlegi helyezés11
Legnagyobb break147 (2016 UK)
Legjobb eredmény2011 UK Championship döntő

Mark Allen (Antrim, 1986. február 22. –) északír profi snookerjátékos. 2004-ben megnyerte az amatőr snooker-világbajnokságot.[1] A következő évben kezdte el profi pályafutását és mindössze három év alatt a legjobb 16 közé jutott.

Allen ötször jutott el az elődöntőig pontszerző versenyeken: a 2007-es Northern Ireland Trophy-n, a 2008-as Bahrain Championship-en, a 2009-es snooker-világbajnokságon, a 2010-es China Openen és a 2010-es UK Championship-en. 2009 júniusában megnyerte első profi címét, a meghívásos Jiangsu Classic versenyt Kínában.[2] Első pontszerző döntőjébe a 2011-es UK Championship-en jutott be.

A balkezes Allen legmagasabb break-je 147, ami a maximum break a snookerben.

Pályafutása

[szerkesztés]

Korai pályafutása

[szerkesztés]

Mielőtt a 2005/2006-os szezonban profi lett, Allen megnyerte az Európa-bajnokságot és az IBSF Világbajnokságot, és Észak-Írország Bajnokságát a 14, 16 és 19 év alatti korosztályokban is. Korai pályafutását az Egyesült Királyság nemzeti lottótársasága segítette anyagilag.[3]

A meghívásos rendszerű Észak-Írország Kupát röviddel azután tartották, hogy Allen profi lett.[4] Mint helyi játékos, meghívást kapott és rögtön letette névjegyét, legyőzve Steve Davist és John Higginst, ezzel bejutva a negyeddöntőbe, mielőtt kikapott Stephen Hendry-től.[4] Első szezonjában a legjobb 32 közé jutott a 2005-ös UK Championship-en és a 2006-os Welsh Openen. A 2006-os világbajnokságon az utolsó selejtezőkörig jutott, ahol 7–10-re kapott ki Andy Hickstől, 7–4-es vezetésről.

2007 márciusában először jutott be a világbajnokságra, három selejtezőmérkőzést nyerve, az utolsót 10-4-re Robert Milkins ellen. Áprilisban legyőzte a korábbi világbajnok Ken Doherty-t 10–7-re az első fordulóban a Crucible színházban, Sheffieldben,[5] de a második fordulóban 9-13-ra kikapott Matthew Stevenstől. Ez volt az első alkalom, amikor egy tornán a legjobb 16 közé jutott és ezzel az eredménnyel a ranglistán 32 közé jutott (29 helyen).

A 2007-es Grand Prix versenyen egy Ken Doherty elleni mérkőzésen Allen egy incidensbe keveredett. Mivel elégedetlen volt, hogy a belökött fekete nem kerül vissza a helyére, öklével az asztal oldalsó falára vágott. A játékvezető közölte, hogy legközelebb figyelmeztetni fogja. Allent végül nem figyelmeztették, a mérkőzést megnyerte. Doherty így nyilatkozott: "Ez szégyen. Egy ilyen, viszonylag új embernek a profik között, súlyos hozzáállásbeli problémái vannak". Allen később így kommentálta az esetet: "Egyértelműen az én hibám volt, és ha ennek később valamilyen következménye lesz, állok elébe".[6] Allen nem jutott be a verseny kiesési szakaszába.

A 2007-es Northern Ireland Trophy-n sok örömet szerzett szurkolóinak, mivel 5-3-ra legyőzte Graeme Dottot, és szintén 5-3-ra Ryan Day-t, bejutva élete első negyeddöntőjébe. Itt 5-3 arányban búcsúztatta Gerard Greene-t, így az elődöntőbe kerülve, ahol 3-6 arányban alulmaradt Fergal O’Brien-nel szemben. A következő UK Championship-en a legjobb 32 között megverte Stephen Hendry-t. A legjobb 16 közötti meccsén Mark Williams ellen az első három frame-ben két százas break-et is lökött, többek között ezek segítségével 5-1-es vezetésre tett szert, de Williams visszavágott, így végül 5-9 arányban elvesztette a mérkőzést. A 2008-as China Openen a negyeddöntőig jutott, ahol Shaun Murphy búcsúztatta. 2008-as snooker-világbajnokságon 6-3, 7-4 és 9-7 arányban is vezetett Stephen Hendry ellen, ám végül 9-10 arányban alulmaradt. Mivel azonban minden riválisa, aki a ranglista első 16 helyének valamelyikére pályázott, szintén az első körben kiesett, Allen a 16. helyen zárta a szezont.

2009–2011

[szerkesztés]

A következő szezonban Allan ismét indult a világbajnokságon, és az első körben legyőzte Martin Gouldot. A második körben Ronnie O’Sullivan-nel találkozott, és 13-11-re megverte a címvédőt, bejutva a 2009-es sznúker világbajnokság negyeddöntőjébe.[7] Ezután Ryan Day-t búcsúztatta hasonló arányban,[8] de az elődöntőben 13-17-re kikapott John Higginstől.[9] Nem sokkal világbajnoki szereplése után megnyerte első pontszerző tornáját, a 2009 Jiangsu Classic-ot, a döntőben 6-0 arányban legyőzve a hazai esélyest, Ding Junhuit.[10]

A 2010-es Masters-en Allen 6-3-ra legyőzte a világbajnok John Higgins-et a legjobb 16 között, majd a negyeddöntőben 5-6 arányban maradt alul a későbbi győztes Mark Selby-vel szemben.

2010-es snooker-világbajnokságon, 2010. április 17-én Allen közel járt ahhoz, hogy a Tom Ford elleni mérkőzésen megszerezze élete első maximum break-jét, ahol 15 piros-fekete és a sárga után elrontotta a zöldet.[11] Öt nappal később Allen a világbajnokság történetének első (önmaga második) 146-os break-jét érte el a Mark Davis elleni, 13-5-re megnyert mérkőzésen, a második fordulóban.[12] A negyeddöntőben aztán 12–13 arányban kapott ki Graeme Dott-tól, 12–10-es vezetésről.[13]

A 2010-es UK Championship-en Allen először jutott elődöntőbe, de ott kikapott a későbbi győztes John Higginstől. A Masters-en ismét az elődöntőig menetelt, és már 4-1 arányban vezetett Marco Fu ellen, de ellenfele zsinórban 5 frame-et nyerve 4-6-ra legyőzte. A 2011-es snooker-világbajnokságon Allen 11. kiemeltként Matthew Stevens-el játszott. Allen 6-9-es hátrányból fordított, és miután Stewens kihagyott egy győzelmet jelentő rózsaszínt, végül 10-9 re nyert. A második fordulóban legyőzte Barry Hawkinst 13-12-re. A negyeddöntőben végül Mark Williams állította meg 5-13-as győzelmével.

2011–2012

[szerkesztés]

A szezont Allen a világranglista 12. helyén kezdte az első alkalommal megtartott Australian Goldfields Openen, ahol legyőzte Ryan Day-t és Marcus Campbellt. A negyeddöntőbe jutásért 5-3-ra kikapott riválisától, Stuart Binghamtől.[14] A következő pontszerző a Shanghai Masters volt, ahol Allen a második fordulóban 4-2-es vezetésről 4-5-re kikapott Shaun Murphy-től, miután zsinórban három frame-et vesztett.[15] Ezekkel az eredményekkel megtartotta 12. helyét a ranglistán az első frissítés után.[16]

Adrian Gunnell, Ali Carter, Marco Fu és Ricky Walden legyőzésével a 2011-es UK Championship-en életében először volt döntős. Pontszerző versenyeken ezelőtt ötször is volt ugyan elődöntős, de mindannyiszor kiesett. A döntőben Judd Trump volt az ellenfele, akivel szemben addigi mérkőzéseik mérlege 2-1 volt.[17] Allen 3-1-es vezetéssel kezdett a 19 nyert frame-ig tartó mérkőzésen, de a következő hét frame-et elvesztette, így 3-8-as hátrányba került. Ez a hátrány kihozta Allenből a legjobbat, így a következő 6 frame-ből ötöt megnyert, köztük hármat százas break-kel. Ez azonban kevés lett, és Trump 8-10 arányban győzött.[18] Allen így nyilatkozott a döntő után: "Tudtam, hogy nehéz lesz amiatt, ahogyan játszik, amilyen jól és gyorsan szerzi a pontokat, és nem éreztem, hogy rosszul játszanék, de Judd olyan jól játszott, hogy nehéz volt vele versenyezni".[19] A tornán Allen érte el a legtöbb százas break-et, ötöt.[20]

Rivalizálás

[szerkesztés]

Allen rossz viszonyban van Stuart Bingham-mel. Miután Bingham 12-9-es vezetésről 12-13-ra kikapott Ding Junhuitól a 2011-es snooker-világbajnokságon, Allen "töketlennek" nevezte, elismerve, hogy az ellentétnek története van és nem boldogulnak egymással. Bingham viszonzásul idiótának nevezte Allent és a feszültség igen jelentős lett a két játékos között, mivel a 2011-es Australian Goldfields Open-en a második fordulójában egymás ellen kellett játszaniuk. A mérkőzés előtt Bingham elmondta, hogy régóta várja a mérkőzést és nagyon szeretne már játszani. Azt is kijelentette, nem érdekli, Allen mit gondol, annál nagyobb öröm számára legyőzni.[21] Bingham betartotta a mérkőzés előtti szavait és 5-3-ra győzött, majd ezután a tornát is megnyerte, a döntőben 5-8-as hátrányból 9-8-ra fordítva Mark Williams ellen.[14][22] Amikor a 2011-es UK Championship sorsolása megtörtént, kiderült, Allen és Bingham összefuthatnak a negyeddöntőben. A találkozót várva Bingham kijelentette, hogy "a viszály nem ért véget" és elkerüli Allent, egy szót sem szólva hozzá a legközelebbi mérkőzésükig.[23] A meccs azonban nem jött létre, mivel Bingham már az első fordulóban alulmaradt Marco Fuval szemben.[24]

Vita

[szerkesztés]

Allen a 2011-es UK Championship első fordulójában a győzelme utáni sajtótájékoztatón felszólította a Professzionális Biliárd és Sznúker Világszövetség (WPBSA) elnökét, Barry Hearnt a lemondásra. Allen magyarázata szerint Hearn megválasztása előtt megígérte, nem változtat a fontosabb tornák szerkezetén (világbajnokság, UK és a Masters).[25] Ennek ellenére a UK Championship-en az előző évekkel ellentétben nem 17, hanem csak 11 nyert frame-ig tartottak a mérkőzések.[26] Allen ezután káromkodott, amikor Hearnről beszélt egy sajtókonferencián.[27] A WPBSA bejelentette, hogy Allen a fegyelmi bizottság elé fog kerülni és büntetésre számíthat.[28] Hearn maga így kommentálta az esetet: "túl elfoglalt vagyok, hogy buta kisfiúk buta kis megjegyzéseivel foglalkozzak".[29] Amikor Allen megtudta, hogy Hearn az egész esemény alatt szabadságon van, kijelentette, hogy ez egy "vicc" és megerősítette korábbi megjegyzéseit.[30]

Magánélete

[szerkesztés]

Allennek van egy Lauren nevű lánya, egy korábbi kapcsolatából a szintén snookerjátékos Reanne Evans-szel.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mark Allen (snooker player) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ "Allen pockets world title" BBC Sport. Hozzáférés ideje: 8 June 2009.
  2. ↑ "Allen cruises to first pro title", BBC Sport. Hozzáférés ideje: 7 June 2009
  3. ↑ "Lottery Funding – Mark Allan" (sic). Archiválva 2011. július 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, National Lottery. Hozzáférés ideje: 26 April 2009.
  4. ↑ a b Northern Ireland Trophy 2005", WWW Snooker, 25 August 2008. Hozzáférés ideje: 26 April 2009
  5. ↑ Doherty the fall guy as Allen tries to keep pace with his partner" The Guardian, 25 April 2007. Hozzáférés ideje: 26 April 2009.
  6. ↑ Doherty appalled by Allen's poor behaviour", The Independent, 18 October 2007. Hozzáférés ideje: 27 April 2009.
  7. ↑ Awesome Allen shocks O'Sullivan", BBC Sport, 25 April 2009. Hozzáférés ideje: 26 April 2009
  8. ↑ Allen sees off Day to reach semis, BBC Sport, 29 April 2009. Hozzáférés ideje: 2 May 2009.
  9. ↑ Higgins downs Allen to make final, BBC Sport, 2 May 2009. Hozzáférés ideje: 2 May 2009.
  10. ↑ Allen cruises to first pro win. BBC Sport, 2009. június 7. (Hozzáférés: 2009. július 6.)
  11. ↑ „Mark Allen beats Tom Ford 10–4 in Crucible opener”, BBC Sport, BBC, 2010. április 18. (Hozzáférés: 2010. április 27.) 
  12. ↑ „Mark Allen completes impressive win over Mark Davis”, BBC Sport, BBC, 2010. április 23. (Hozzáférés: 2010. április 27.) 
  13. ↑ „Graeme Dott beats Mark Allen 13–12 at the Crucible”, BBC Sport, BBC, 2010. április 28. (Hozzáférés: 2010. május 6.) 
  14. ↑ a b Mark Allen beaten by Stuart Bingham in Australian Open. BBC Sport. (Hozzáférés: 2011. december 9.)
  15. ↑ Mark Allen beaten by Shaun Murphy in Shanghai Masters. BBC Sport. (Hozzáférés: 2011. december 9.)
  16. ↑ Rankings after PTC6 (2011 Warsaw Classic). World Snooker. (Hozzáférés: 2011. december 9.)
  17. ↑ Allen joins Trump in the final. [2012. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 12.)
  18. ↑ Judd Trump beats Mark Allen to win title. BBC Sport. (Hozzáférés: 2011. december 12.)
  19. ↑ Trump holds nerve to edge Allen in thriller. ESPN. (Hozzáférés: 2011. december 12.)
  20. ↑ Century Breaks. World Professional Billiards and Snooker Association, 2011. december 11. [2011. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 12.)
  21. ↑ Bingham victory sets up grudge match with Allen. [2011. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 9.)
  22. ↑ Stuart Bingham beats Mark Williams 9-8 to win Australian Open. BBC Sport. (Hozzáférés: 2011. december 9.)
  23. ↑ Bingham: Feud not over. Sky Sports. (Hozzáférés: 2011. december 9.)
  24. ↑ Fu fires into round two. (Hozzáférés: 2011. december 9.)
  25. ↑ Barry Hearn wins vote to take control of World Snooker. BBC Sport. (Hozzáférés: 2011. december 9.)
  26. ↑ Allen says Hearn should resign. BBC Sport. (Hozzáférés: 2011. december 10.)
  27. ↑ Potty mouth puts Mark Allen in hot water. (Hozzáférés: 2011. december 10.)
  28. ↑ Mark Allen faces charge over swearing. (Hozzáférés: 2011. december 10.)
  29. ↑ Barry Hearn hits back at 'silly' Mark Allen's UK Championship criticism. (Hozzáférés: 2011. december 10.)
  30. ↑ Allen says Hearn should not be on holiday. The Independent. (Hozzáférés: 2011. december 12.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Mark Allen
A Wikimédia Commons tartalmaz Mark Allen témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mark_Allen&oldid=26809938”