Brémai Ádám
| Brémai Ádám | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | időpontja nem ismert Meißen |
| Elhunyt | 1081 vagy 1085 Bréma |
| Ismeretes mint | történetíró |
| Nemzetiség | német |
| Pályafutása | |
| Szakterület | történettudomány, földrajztudomány |
| Kutatási terület | egyháztörténet |
| Jelentős munkái | Gesta Hammaburgiensis ecclesiae pontificum („Hamburgi egyháztörténet” vagy „A hamburgi egyház főpapjainak története”) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Brémai Ádám témájú médiaállományokat. | |
Brémai Ádám vagy latin nevén Adamus Bremensis (? – Bréma, 1081 vagy 1085) német teológus, történetíró és földrajztudós. A középkori Észak-Európa, illetve a viking történelem egyik legfontosabb krónikása.
Élete és munkássága[szerkesztés]
Nagy valószínűséggel a mai Bajorország északi területén fekvő Bamberg városkából származott. Magdeburgban vagy Bambergben tanult. 1067-ben Adalbert érsek meghívására Brémába, az érseki udvarba került. Bréma akkoriban fontos szerepet töltött be a vikingek kereszténységre térítésében. Ádám egyházi elöljáróként fontos információkhoz jutott hozzá az északi területekről. 1067–1069 között utazásra indult a viking Skandináviába, ahol találkozott II. Svenddel, Dánia uralkodójával.
Brémába visszatérvén hamarosan kanonok, majd a kolostori iskola vezetője (magisztere) lett. Nem sokkal ezek után kezdett hozzá Hamburg és Bréma történetének feldolgozásához. 1072 és 1076 között írta meg a hamburg-brémai érsekség történetéről szóló művét Gesta Hammaburgiensis ecclesiae pontificum („Hamburgi egyháztörténet” vagy „A hamburgi egyház főpapjainak története”) címmel.
Latin nyelven alkotott. Az adataiban a kor színvonalához képest meglepően pontos, kronológiailag hiteles mű négy könyvben tárgyalja az érsekség területének földrajztudományát, népeinek történetét. A mű első három kötetében saját tapasztalatai és régebbi krónikák felhasználásával dolgozta fel a hamburgi püspökség és az Északi-tenger szigeteinek történetét. Tudósításaiban kitér a mai Észak-Németország különböző területeire, így az akkoriban itt élő szláv törzsekre is. A Descriptio insularum aquilonis („Az északi szigetek meghódítása”) című negyedik könyv az érsekség által meghódított és megkeresztelt viking népek kalandozásait írja le érdekes, anekdotázó stílusban. A szerző bemutatja a mai Nagy-Britannia, Dánia, Norvégia és Svédország vidékeit. A mű a legkorábbi történeti forrásmű Izland és Grönland szigetéről is. Ádám könyvének egyik leghíresebb fejezetében megemlíti Vinlandot, az Atlanti-óceán amerikai partján fekvő viking területet.
A negyedik könyvben érdekes egyházkritikai szemlélet is megfigyelhető: „Erkölcseik…kiválóságát, tudomásom szerint, egyedül a papok kapzsisága rontja el. Mert még a betegek látogatása és a halottak eltemetése is mind megvásárlandó”.
Valószínűleg 1081 és 1085 között halt meg.
Források[szerkesztés]
- Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 56. o.
- A hamburgi egyháztörténet (latin)
