Azurit
| Azurit | |
 | |
| Azurit | |
| Általános adatok | |
| Kémiai név | réz-hidrokarbonát |
| Képlet | Cu3(CO3)2(OH)2 |
| Kristályrendszer | monoklin |
| Ásványrendszertani besorolás | |
| Osztály | Karbonát- és rokon ásványok |
| Alosztály | Pótanionos vízmentes karbonátok |
| Csoport | rézásványok |
| Azonosítás | |
| Megjelenés | véglapos (pedionos), sokszor bekérgezés |
| Szín | sötét azúrkék, tömött szemcsés halmazai világosabbak |
| Porszín | világoskék |
| Fény | üvegfényű |
| Átlátszóság | áttetsző, átlátszatlan |
| Pleokroizmus | A kék látható árnyalatai |
| Keménység | 3,5–4,0 |
| Hasadás | jól hasad a kristálylapok mentén |
| Törés | kagylós, egyenetlen |
| Oldhatóság | sósavban pezsegve oldódik |
| Sűrűség | 3,8 g/cm³ |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Azurit témájú médiaállományokat. | |
Az azurit réztartalmú, monoklin kristályrendszerű karbonátásvány. Rostos, sugaras, vesés halmazok, kéregszerű bevonatok, zömök oszlopos vagy táblás apró kristályok formájában jelenik meg, de előfordulnak szépen fejlett kristályai is.
Egykor felhasználták kék festékalapanyagnak, de ennek hátrányait idővel felismerték, mivel malachittá alakulása során bezöldül.
Keletkezése[szerkesztés]
Másodlagosan keletkezik rézérctelepek oxidációs zónájában. Az érctelepek felszínre kibúvó részében az oxigénben dúsabb beszivárgó csapadékvíz kilúgozza, majd az áramló talajvíz átitatja a kőzeteket. Az oxidáció fokozatosan mélyebbre húzódva átcementálja a telérek anyagát. Hosszabb időn át az azurit malachittá alakul.
- Kísérő ásványok: kuprit, malachit, kalkopirit, enargit, kalkozin.
Előfordulása[szerkesztés]
Gyakran előforduló rézércfajta. Telepszerű előfordulásai találhatók Franciaországban Lyon környékén, Görögországban, Románia erdélyi területein, Ausztráliában Új Dél-Wales tartományban, Chilében, Kínában, Oroszországban szibériai területeken, Iránban, az Egyesült Államokban Arizonában, Mexikóban. Jelentős bányászata volt a Szardínia-szigetén.
Magyarországi előfordulása[szerkesztés]
Apró kristályok halmazaként Balatonfüreden, Martonyiban, Nagybörzsönyben, Szabadbattyánban, Pécs környékén, Recsken, Velemben és a Velencei-hegységben. Tömeges előfordulása Rudabányán volt található, melynek nagy részét lefejtették.
Források[szerkesztés]
- Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
- Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985.
- J. Arem: Rocks and Minerals. Toronto. 1974.
