„Hangszín” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2011. április 15., 09:13-kori változata

A hangszín a hang egy pszichoakusztikai jellemzője, ami minden olyan jellemzőt magába foglal, ami nem a hangmagasság vagy a hangosság. Gyakorlati szempontból a hangszín az, ami lehetővé teszi eltérő forrásokból (például más hangszertől) származó, de azonos magasságú hang megkülönböztetését. Eltérő hangszíne miatt halljuk más-más jellegűnek a különböző forrásból, például hegedűtől, a cimbalomtól, az egyik vagy másik embertől származó, azonos hangmagasságú (alapfrekvenciájú) hangokat. A hangszínt fizikai értelemben leginkább a hang spektruma határozza meg, emellett kisebb részt az időtartama, esetleg időbeli változása is befolyásolhatja. leginkább a hangkeltésre használt eszköz tulajdonságai határozzák meg: a hangszernél annak anyaga, formája, megszólaltatásának módja, az emberi hang esetén a hangképzőszervek anatómiai jellemzői, a hangképzés módja.

Egy hang hallatán legtöbbször nem egyetlen frekvencia van jelen, a természetben tiszta szinuszos hangok ritkán keletkeznek (kivéve például a fütty), inkább összetett hangok jönnek létre, sokféleségük is ebből fakad. Hallásunk viszont éppen e tulajdonságukat kihasználva, hangelemzés útján képes a hangokat hangszín alapján megkülönböztetni.

Az összetett hang elemei zenei, tehát meghatározható magasságú hang esetén az alaphang és a vele együtt rezgő felhangok. A legmélyebb, vagyis a legkisebb frekvenciájú rezgést nevezzük alaphangnak. A felhangok frekvenciája az alaphang frekvenciájának egész számú többszöröse. Az alakítja ki a végeredményként hallható hang karakterét, hangszínét, hogy a különböző felhangok milyen intenzitással vannak jelen.
Zajszerű, nem meghatározható hangmagasságú hang esetén nemperiodikus rezgéssel állunk szemben. Ennek hangszínét szintén összetevői, részhangjai határozzák meg, de ezek nem alkotnak olyan sorozatot, mint azt a zenei hangok esetében láttuk.

Lásd még

A hang jellemzői: hangmagasság, hangosság, hangszín
Felhangsor
Akusztikus kódolás

Forrás

Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon II. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
Balázs István: Zenei lexikon. Budapest: Corvina. 2005. ISBN 963-13-5453-9

Zeneportál
Operaportál

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-A '''hangszín''' a [[hang]] egyik jellemzője. Eltérő hangszíne miatt halljuk más-más jellegűnek a különböző forrásból, például [[hegedű]]től, a [[cimbalom]]tól, az egyik vagy másik [[ember]]től származó, azonos [[hangmagasság]]ú (alap[[frekvencia|frekvenciájú]]) hangokat. A hangszínt leginkább a hangkeltésre használt eszköz tulajdonságai határozzák meg: a [[hangszer]]nél annak anyaga, formája, megszólaltatásának módja, az emberi hang esetén a hangképzőszervek [[anatómia]]i jellemzői, a hangképzés módja.
+A '''hangszín''' a [[hang]] egy [[pszichoakusztika]]i jellemzője, ami minden olyan jellemzőt magába foglal, ami nem a [[hangmagasság]] vagy a [[hangosság]]. Gyakorlati szempontból a hangszín az, ami lehetővé teszi eltérő forrásokból (például más hangszertől) származó, de azonos magasságú hang megkülönböztetését. Eltérő hangszíne miatt halljuk más-más jellegűnek a különböző forrásból, például [[hegedű]]től, a [[cimbalom]]tól, az egyik vagy másik [[ember]]től származó, azonos [[hangmagasság]]ú (alap[[frekvencia|frekvenciájú]]) hangokat. A hangszínt fizikai értelemben leginkább a hang spektruma határozza meg, emellett kisebb részt az időtartama, esetleg időbeli változása is befolyásolhatja. leginkább a hangkeltésre használt eszköz tulajdonságai határozzák meg: a [[hangszer]]nél annak anyaga, formája, megszólaltatásának módja, az emberi hang esetén a hangképzőszervek [[anatómia]]i jellemzői, a hangképzés módja.
-Egy [[hang]] hallatán valójában sohasem egyetlen hang van jelen. Azt is mondhatjuk, hogy a természetben tiszta hangok nem, hanem csak ''összetett'' hangok jönnek létre, sokféleségük is ebből fakad. Hallásunk viszont éppen e tulajdonságukat kihasználva, ''hangelemzés'' útján képes a hangokat hangszín alapján megkülönböztetni.
+Egy [[hang]] hallatán legtöbbször nem egyetlen frekvencia van jelen, a természetben tiszta szinuszos hangok ritkán keletkeznek (kivéve például a fütty), inkább összetett hangok jönnek létre, sokféleségük is ebből fakad. Hallásunk viszont éppen e tulajdonságukat kihasználva, ''hangelemzés'' útján képes a hangokat hangszín alapján megkülönböztetni.
-* Az összetett hang elemei zenei, tehát meghatározható magasságú hang esetén az [[alaphang]] és a vele együtt rezgő [[Felhangsor|felhangok]]. A legmélyebb, vagyis a legkisebb [[frekvencia|frekvenciájú]] rezgést nevezzük alaphangnak. A felhangok frekvenciája az alaphang frekvenciájának többszöröse. Az alakítja ki a végeredményként hallható hang karakterét, hangszínét, hogy a különböző felhangok milyen intenzitással vannak jelen.
+* Az összetett hang elemei zenei, tehát meghatározható magasságú hang esetén az [[alaphang]] és a vele együtt rezgő [[Felhangsor|felhangok]]. A legmélyebb, vagyis a legkisebb [[frekvencia|frekvenciájú]] rezgést nevezzük alaphangnak. A felhangok frekvenciája az alaphang frekvenciájának egész számú többszöröse. Az alakítja ki a végeredményként hallható hang karakterét, hangszínét, hogy a különböző felhangok milyen intenzitással vannak jelen.
 * [[Zaj]]szerű, nem meghatározható hangmagasságú hang esetén nemperiodikus rezgéssel állunk szemben. Ennek hangszínét szintén összetevői, részhangjai határozzák meg, de ezek nem alkotnak olyan sorozatot, mint azt a zenei hangok esetében láttuk.