„Caius Valerius Catullus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
tata róza no. 1, kalandok folytatódnak. |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 19. sor: | 19. sor: | ||
*[[Rákos Sándor]] Catullusi játékok című versciklusában felhasználja a költő műveit és alakját. |
*[[Rákos Sándor]] Catullusi játékok című versciklusában felhasználja a költő műveit és alakját. |
||
== |
== Források == |
||
* Grimal, Pierre: A latin irodalom története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992. 50-51. |
* Grimal, Pierre: A latin irodalom története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992. 50-51. |
||
*Ókori lexikon (szerk. Petz Vilmos) Franklin Társulat, Budapest, 1902 |
*Ókori lexikon (szerk. Petz Vilmos) Franklin Társulat, Budapest, 1902 |
||
A lap 2011. március 17., 21:04-kori változata
 |
Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik – lásd a cikk vitalapját! Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre! Legutóbbi módosítás: 2011. március 17. |
Caius Valerius Catullus (Kr. e. 84 - Kr. e. 54) római költő az aranykorból, a neoterikus költészet legnagyobb és legeredetibb alkotója.
Élete
Életéről kevés bizonyosat lehet tudni: Veronában született, Gallia Cisalpina tartományban, jómódú családban, apja Julius Caesar vendégbarátja volt. Szent Jeromos szerint Kr. e. 87-ben született, és Kr. e. 57-ben halt meg, azonban egyik költeménye tartalmaz utalást i.e. 54-ben történt eseményekre (11. carmen). Neki vagy családjának volt villája a Garda-tó partján található Sirmióban (31. carmen). Iskoláiról nem sokat tudni, első verseit 15-16 éves korában írta (68. carmen). Rómában tagja lett a neoterikus költői csoportnak. Műveiben számos utalás található a kor ismert közéleti szereplőire, Ciceróra, Cornelius Neposra, Pompeiusra etc. I. e. 57-ben elkísérte C. Memmius Gemellus praetort Bithyniába, és az út során megnézte bátyja sírját (101. carmen). Feltételezések szerint Bithyniából visszatérve írta legtudósabb verseit, az Attist (63. carmen), valamint a Peleus és Thetis nászát (64. carmen). Költeményei egyik fő motívuma Lesbia iránt érzett szerelme: a feltételezések szerint Lesbia azonos Clodiával, Q. Metellus Celer (Gallia Cisalpina proconsuljának) feleségével, P. Clodius Pulcher testvérével. Catullus halálának oka és pontos időpontja ismeretlen.
Munkássága
Catullus művei az elveszett veronai kódex másolataiban maradtak fenn: ezek a Codex Romanus (R), a Codex Oxoniensis (O) és a Codex Sangermanensis (G). Ezek 116 számozott költeményt, azaz carment tartalmaznak, a 18.,19. és 20. hiányzik, így összesen Catullusnak 113 verse maradt fenn. A költemények csoportosíthatók méret szerint: rövidebb költeményekre és hosszabb költeményekre (61-68. carmenek). Feloszthatók formai alapon: az első hatvan költemény változó metrumú, aztán hét hosszabb carmen következik, majd 48 epigramma zárja a gyűjteményt. Tartalom szerint a gyűjtemény nagyon változatos: találhatók benne erotikus költemények, invektívák, nászénekek, himnuszok, kiseposzok és gyászénekek.
Gyűlölök és szeretek (Odi et amo)
Műfaja epigramma, versformája disztichon. Erősek a versben az ellentétek. Az ambivalenciát fogalmazza meg.
Utóélete
- Carl Orff Catulli Carmina című dalműve Catullus szövegeire épül.
- Thornton Wilder regényének (Március idusa) főszereplője Catullus.
- Füst Milán Catullus című darabjának szereplői a költő és ismerősei.
- Rákos Sándor Catullusi játékok című versciklusában felhasználja a költő műveit és alakját.
Források
- Grimal, Pierre: A latin irodalom története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992. 50-51.
- Ókori lexikon (szerk. Petz Vilmos) Franklin Társulat, Budapest, 1902
- Falus Róbert: Az antik világ irodalmai, Gondolat, Budapest, 1980
- Polgár Anikó: Catullus noster, Kalligram, Pozsony, 2003
- Rudy Negenborn által szerkesztett, számos nyelvű fordítást tartalmazó lap
- Peter Whigham: The Poems of Catullus, University of California Press, Berkeley and Los Angeles, 1983 [1]