„Szerkesztő:Spajci/Parirubé” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
⚫ | |||
{{Pszichológia}} |
|||
⚫ | |||
== |
== A vizsgálat menete == |
||
⚫ | Az eljárás során a kísérleti személyeknek kettő, szópárokból álló listát mutatnak be, amikre később emlékezniük kell. A párok első tagja ugyanaz mindkét listában, a másodikat kicserélik. Az eljárás azt, a hétköznapjainkban is gyakran előforduló helyzetet modellezi, amikor ugyanahhoz a tárgyhoz vagy eseményhez különböző asszociációkat kell társítanunk (pl. hova parkolunk az autóval, itt minden parkolásnál az "autó helye" fogalomhoz újat társítunk). A paradigma neve arra utal, hogy ha azt vesszük az alaphelyzetnek, hogy négy egymás utáni szólistát kell nézni, akkor ezeket elnevezhetnénk A-, B-, C-, D-listáknak, de mivel a C-lista ugyanaz, mint az A-lista, ezért lett "AB-AD" paradigma. |
||
== Használata, története == |
|||
⚫ | Az eljárás során a kísérleti |
||
=== Retroaktív interferencia === |
|||
⚫ | A paradigmát az [[emlékezet]] kutatásában használják. McGeoch a [[retroaktív interferencia|retroaktív interferenciát]] szerette volna laboratóriumi körülmények között modellezni. A [[felejtés]] mechanizmusát magyarázta ezzel a jelenséggel, ami azt takarjai, hogy azért nehéz előhívnunk egyes emlékeket, mert a sok hasonló epizód [[interferencia|interferál]] egymással. Azért nehéz megmondani, hogy hova parkoltunk egy héttel ezelőtt, mert bezavarnak azok a hasonló emlékek, amelyek azóta keletkeztek, azaz, hogy hol parkoltunk tegnap, tegnapelőtt, stb. Az interferencia során tehát az egy adott hívóingerhez (autó helye) kapcsolódó célemlékek zavara áll. McGeoch kísérletében többször bemutatta a két listát, előbb az AB-t, majd az AD-t, majd arra kérte az embereket, hogy a felmutatott A-listához tartozó szóhoz társítsák a B-listában lévő párjukat. A kísérleti személyek hajlamosak voltak a D-listában lévő szavakat is felidézni. Minél hasonlóbbak voltak a B és D szavak (akár jelentésben, akár hangzásban), annál gyakrabban fordultak elő ezek az ún. betolakodó hibák. Ha az AD-listát többször mutatták be, az is növelte számukat. Ezek szerint a retroaktv interferenciához hozzájárul a kialakult hívóinger-célemlék kapcsolat frissessége és a használatának gyakorisága is. A gyakrabban használt, könnyebben hozzáférhető kapcsolatok megerősödnek és kiszorítják a régebbi, ritkábban használtakat, ezzel felejtést okoznak. McGeoch(1942) ezt nevezte el kiszorulási hipotézisnek. |
||
=== X-faktor === |
|||
⚫ | A paradigmát az [[emlékezet]] kutatásában használják. McGeoch a [[retroaktív interferencia|retroaktív interferenciát]] szerette volna laboratóriumi körülmények között modellezni. A [[felejtés]] mechanizmusát magyarázta ezzel a jelenséggel, ami azt |
||
Melton és Irwin [[1940]]-es kísérletében szintén egy AB-AD tanulási paradigmát használtak, amikor megismételték McGeoch vizsgálatát. A kísérleti személyeket több csoportra osztották, az egyes csoportoknak 5, 10, 20, 40 alkalommal kellett megtanulniuk az AD-listát, míg volt egy kontrollcsoport, aminek nem mutatták be ezt a listát. Ezután mindannyiuknak fel kellett idézniük az AB-listát az A-listás szavak, mint hívóingerek bemutatása után. Az eredmény szerint minél többször kellett megtanulniuk az AD-listát, annál több betolakodó hiba volt, tehát igazolták McGeoch hipotézisét. Azonban azt is észrevették, hogy a 10 bemutatás fölötti csoportokban nem nőtt ezeknek a hibáknak a száma, sőt egy idő után némileg csökkent is. Ez már nem magyarázható pusztán csak a retroaktív interferencia jelenségével. Meltonék ezt a rejtélyes tényezőt, ami befolyásolja emlékezeti előhívásunkat X-faktornak nevezték el. Hogy mi is ez valójában arra több teória is létezik manapság. |
|||
== Forrás == |
|||
Később Melton és Irwin kísérletében szintén zet a paradigmát |
|||
* Csépe V., Győri M., Ragó A. (2007). Általános pszichológia 2. Tanulás-emlékezés-tudás. Budapest: Osiris kiadó |
|||
{{Emlékezet}} |
|||
[[Kategória:Emlékezet]] |
|||
1940-ben Melton és Irwin megismételték McGeoch vizsgálatát. Az AB-AD paradigmát használva, a kísérleti személyek először megtanulták az AB szópárokból álló listát, ezután pedig öt különböző tanulási feltételt kellett teljesíteniük . Az egyik csoport 5, a másik 10, a harmadik 20, a negyedik 40 alkalommal tanulta meg az AD szólistát, az ötödik csoport nem látta az AD szólistát (kontroll csoport). Ezt követően minden csoport az A hívóingerek segítségével próbálta meg felidézni az AB szópárokat. |
|||
Eredmény: minél többször tanulták meg az AD párokat, annál gyengébb az AB szópárok felidézési aránya, vagyis beigazolódott McGeoch feltevése. Elmélete szerint ennek hátterében az áll, hogy az ismétlés során megerősített D szavak betolakodnak a felidézésbe. |
|||
Melton és Irwin azonban az AB lista százalékosan meghatározott felidézésén túl, azt is meghatározták, hogy hány százalékban idézték fel tévesen az AD szópárokat, ezt a tévedést betolakodó hibának nevezték el. Azoknál, akik tízszer egymás után tanulták meg az AD listát, nem lett egyre több betolakodó hiba, az Ab lista felidézésénél, sőt a kísérleti személyek egyre kevesebb hibát vétettek. A betolakodó hibák száma egyre csökken, miközben a retroaktív interferencia nő, majd ugyanolyan szinten magas marad. |
|||
Tehát a retroaktív interferecia nem magyarázható meg a betolakodó hibákkal. Melton és Irwin a betolakodó hibák és az interferencia nem megmagyarázható részét nevezték el a rejtélyes |
|||
X- faktornak. |
A lap 2011. március 14., 15:49-kori változata
Az AB-AD paradigma egy a kognitív pszichológiában használt kísérleti eljárás, először John A. McGeoch alkalmazta.
A vizsgálat menete
Az eljárás során a kísérleti személyeknek kettő, szópárokból álló listát mutatnak be, amikre később emlékezniük kell. A párok első tagja ugyanaz mindkét listában, a másodikat kicserélik. Az eljárás azt, a hétköznapjainkban is gyakran előforduló helyzetet modellezi, amikor ugyanahhoz a tárgyhoz vagy eseményhez különböző asszociációkat kell társítanunk (pl. hova parkolunk az autóval, itt minden parkolásnál az "autó helye" fogalomhoz újat társítunk). A paradigma neve arra utal, hogy ha azt vesszük az alaphelyzetnek, hogy négy egymás utáni szólistát kell nézni, akkor ezeket elnevezhetnénk A-, B-, C-, D-listáknak, de mivel a C-lista ugyanaz, mint az A-lista, ezért lett "AB-AD" paradigma.
Használata, története
Retroaktív interferencia
A paradigmát az emlékezet kutatásában használják. McGeoch a retroaktív interferenciát szerette volna laboratóriumi körülmények között modellezni. A felejtés mechanizmusát magyarázta ezzel a jelenséggel, ami azt takarjai, hogy azért nehéz előhívnunk egyes emlékeket, mert a sok hasonló epizód interferál egymással. Azért nehéz megmondani, hogy hova parkoltunk egy héttel ezelőtt, mert bezavarnak azok a hasonló emlékek, amelyek azóta keletkeztek, azaz, hogy hol parkoltunk tegnap, tegnapelőtt, stb. Az interferencia során tehát az egy adott hívóingerhez (autó helye) kapcsolódó célemlékek zavara áll. McGeoch kísérletében többször bemutatta a két listát, előbb az AB-t, majd az AD-t, majd arra kérte az embereket, hogy a felmutatott A-listához tartozó szóhoz társítsák a B-listában lévő párjukat. A kísérleti személyek hajlamosak voltak a D-listában lévő szavakat is felidézni. Minél hasonlóbbak voltak a B és D szavak (akár jelentésben, akár hangzásban), annál gyakrabban fordultak elő ezek az ún. betolakodó hibák. Ha az AD-listát többször mutatták be, az is növelte számukat. Ezek szerint a retroaktv interferenciához hozzájárul a kialakult hívóinger-célemlék kapcsolat frissessége és a használatának gyakorisága is. A gyakrabban használt, könnyebben hozzáférhető kapcsolatok megerősödnek és kiszorítják a régebbi, ritkábban használtakat, ezzel felejtést okoznak. McGeoch(1942) ezt nevezte el kiszorulási hipotézisnek.
X-faktor
Melton és Irwin 1940-es kísérletében szintén egy AB-AD tanulási paradigmát használtak, amikor megismételték McGeoch vizsgálatát. A kísérleti személyeket több csoportra osztották, az egyes csoportoknak 5, 10, 20, 40 alkalommal kellett megtanulniuk az AD-listát, míg volt egy kontrollcsoport, aminek nem mutatták be ezt a listát. Ezután mindannyiuknak fel kellett idézniük az AB-listát az A-listás szavak, mint hívóingerek bemutatása után. Az eredmény szerint minél többször kellett megtanulniuk az AD-listát, annál több betolakodó hiba volt, tehát igazolták McGeoch hipotézisét. Azonban azt is észrevették, hogy a 10 bemutatás fölötti csoportokban nem nőtt ezeknek a hibáknak a száma, sőt egy idő után némileg csökkent is. Ez már nem magyarázható pusztán csak a retroaktív interferencia jelenségével. Meltonék ezt a rejtélyes tényezőt, ami befolyásolja emlékezeti előhívásunkat X-faktornak nevezték el. Hogy mi is ez valójában arra több teória is létezik manapság.
Forrás
- Csépe V., Győri M., Ragó A. (2007). Általános pszichológia 2. Tanulás-emlékezés-tudás. Budapest: Osiris kiadó