Corsi-kocka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Corsi-kocka egy piszhológiai teszt, ami a vizuális, térbeli rövid távú munkamemóriát vizsgálja.

A teszt elődje a Knox-teszt (Knox Cubes Imitation Test, 1914). A 20. század elején az intelligencia vizsgálóeljárásaként is alkalmazták.

Négy változata létezik, a kockák elhelyezkedése, száma a különbség közöttük (eredeti: 23x28 cm-es táblák, 3 cm-es kockák)

A vizsgálat[szerkesztés]

Kilenc, véletlenszerűen elhelyezett kocka közül érint meg néhányat a kísérletvezető, a kísérleti személynek pedig ugyanebben a sorrendben kell megérintenie az érintett kockákat.

Instrukció: „Látja ezeket a kockákat? Most néhányra rá fogok mutatni közülük. Figyelje meg jól, hogy hová mutatok, és amikor azt mondom, hogy Ön jön, mutasson rá ugyanazokra a kockákra, ugyanabban a sorrendben.”

A kísérleti személy térbeli munkamemória terjedelmét a helyesen reprodukált legnagyobb számú pozíció fogja jelenteni. Minden elemszám növelésekor négy sorozatot adnak, és a térbeli munkamemória-terjedelmet az az elemszám jelenti, amelynél a négy sorozatból kettőt helyesen reprodukált a kísérleti személy. (Lezak, 1995)

Források[szerkesztés]

  • Baddeley, A. (2003) Az emberi emlékezet. Budapest: Osiris Kiadó.
  • Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett (2007) Általános pszichológia 2. Budapest: Osiris kiadó.