„Vörös Hadsereg (magyar)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
egy forrás |
a Honvédelmi Minisztérium linkelése |
||
3. sor: | 3. sor: | ||
==A kezdetek== |
==A kezdetek== |
||
Mivel [[1919]]. [[március 21.|március 21-én]] az addigi ''Honvédelmi Minisztérium'' átalakult ''Honvédelmi Népbiztosság''gá, a honvédelmi népbiztos [[Pogány József]], míg a népbiztos-helyettes [[Szántó Béla]] lett |
Mivel [[1919]]. [[március 21.|március 21-én]] az addigi ''[[Honvédelmi Minisztérium]]'' átalakult ''Honvédelmi Népbiztosság''gá, a honvédelmi népbiztos [[Pogány József]], míg a népbiztos-helyettes [[Szántó Béla]] lett |
||
Többen is állítják{{forr}}, hogy [[Pogány József]] nem volt alkalmas a hadügyek vezetésére. Több másik népbiztossal is összeveszett katonai kérdésekben. A Forradalmi Kormányzótanács, látva a kialakult helyzetet, [[március 24.|március 24-én]] alapított egy háromtagú tanácsot ([[Kun Béla]], [[Böhm Vilmos]] és [[Weltner Jakab]] személyében) a kérdés eldöntésére. A tanács Pogány József pártját fogta: a szakszervezeteken keresztül, önkéntes hadsereget kell csinálni, s ily módon megtölteni a ''200000''-es megüresedett helyeket. A toborzás megkezdése után napról-napra nőtt a jelentkezők száma, de ebben közrejátszott a tény, hogy az ország elvesztheti a szuverenitását. A szervezési rendelet értelmében a mindhárom fegyvernemet magában foglaló hat hadosztályból, a székely különítményből ''(Székely Hadosztály)'' és a ''Dunaőrség''ből álló hadsereget írt elő. A toborzás a hadosztály-parancsnokságokon keresztül történt és a létszámot minden nap jelentették a ''Hadügyi Népbiztosság''on. [[április 1.|Április 1-jén]] az addig toborzottak létszáma összesen ''20640'' fő volt, az alábbi részletezésben: |
Többen is állítják{{forr}}, hogy [[Pogány József]] nem volt alkalmas a hadügyek vezetésére. Több másik népbiztossal is összeveszett katonai kérdésekben. A Forradalmi Kormányzótanács, látva a kialakult helyzetet, [[március 24.|március 24-én]] alapított egy háromtagú tanácsot ([[Kun Béla]], [[Böhm Vilmos]] és [[Weltner Jakab]] személyében) a kérdés eldöntésére. A tanács Pogány József pártját fogta: a szakszervezeteken keresztül, önkéntes hadsereget kell csinálni, s ily módon megtölteni a ''200000''-es megüresedett helyeket. A toborzás megkezdése után napról-napra nőtt a jelentkezők száma, de ebben közrejátszott a tény, hogy az ország elvesztheti a szuverenitását. A szervezési rendelet értelmében a mindhárom fegyvernemet magában foglaló hat hadosztályból, a székely különítményből ''(Székely Hadosztály)'' és a ''Dunaőrség''ből álló hadsereget írt elő. A toborzás a hadosztály-parancsnokságokon keresztül történt és a létszámot minden nap jelentették a ''Hadügyi Népbiztosság''on. [[április 1.|Április 1-jén]] az addig toborzottak létszáma összesen ''20640'' fő volt, az alábbi részletezésben: |
A lap 2010. december 18., 12:52-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Vörös Hadsereg a Magyarországi Tanácsköztársaság hadserege, az első magyar „munkás-paraszt” hadsereg volt. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 25-én rendelte el a Vörös Hadsereg megalakítását.
A kezdetek
Mivel 1919. március 21-én az addigi Honvédelmi Minisztérium átalakult Honvédelmi Népbiztossággá, a honvédelmi népbiztos Pogány József, míg a népbiztos-helyettes Szántó Béla lett
Többen is állítják[forrás?], hogy Pogány József nem volt alkalmas a hadügyek vezetésére. Több másik népbiztossal is összeveszett katonai kérdésekben. A Forradalmi Kormányzótanács, látva a kialakult helyzetet, március 24-én alapított egy háromtagú tanácsot (Kun Béla, Böhm Vilmos és Weltner Jakab személyében) a kérdés eldöntésére. A tanács Pogány József pártját fogta: a szakszervezeteken keresztül, önkéntes hadsereget kell csinálni, s ily módon megtölteni a 200000-es megüresedett helyeket. A toborzás megkezdése után napról-napra nőtt a jelentkezők száma, de ebben közrejátszott a tény, hogy az ország elvesztheti a szuverenitását. A szervezési rendelet értelmében a mindhárom fegyvernemet magában foglaló hat hadosztályból, a székely különítményből (Székely Hadosztály) és a Dunaőrségből álló hadsereget írt elő. A toborzás a hadosztály-parancsnokságokon keresztül történt és a létszámot minden nap jelentették a Hadügyi Népbiztosságon. Április 1-jén az addig toborzottak létszáma összesen 20640 fő volt, az alábbi részletezésben:
Hadosztály | Létszám |
---|---|
budapesti 1. hadosztály | 1655 fő |
budapesti 2. hadosztály | 1661 fő |
budapesti 3. hadosztály | 3275 fő |
győri 4. hadosztály | 2362 fő |
nyíregyházi 5. hadosztály | 2347 fő |
szegedi 6. hadosztály | 1500 fő |
székely különítmény | 7542 fő |
tengerészdandár | 298 fő |
A toborzottak összlétszáma
Dátum | Összlétszám |
---|---|
1919. április 3. | 26449 fő |
1919. április 5. | 29743 fő |
1919. április 10. | 32832 fő |
1919. április 15. | 53524 fő |
Magyarok mellett nagyszámban harcoltak internacionalista gondolkodású oroszok, szlovákok és németek.
A vezérkar
A hadügy vezetésében meglévő viták miatt április 4-étől öttagú hadügyi kollégium vette át a honvédelem irányítását: Kun Béla (KMP), Fiedler Rezső (KMP), Szántó Béla (MSZDP), Böhm Vilmos (MSZDP) és Haubrich József (MSZDP)
Irodalom, jegyzetek, források
Jegyzetek
Források
Külső hivatkozás
- Szijj Jolán–Dombrády Loránd: Magyarország a XX. században, I. kötet: A Vörös Hadsereg (1919) (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2010. január 8.)