„Nagy Lajos (író)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Élete: nem Palotai!!!! |
a →Élete: közvetett forrás |
||
11. sor: | 11. sor: | ||
1918-tól a [[Bolond Istók]] című szatirikus lap szerkesztője, [[1922]] és [[1929]] között a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] főmunkatársa. Ennek ellenére, bár kora szerint is ennek a nemzedéknek a tagja, sosem tartozott igazán a nyugatosok közé. A későbbiek során munkatársa volt az Esti Kurir, az Együtt, a 100% és a Forrás című lapoknak, és [[1945]] után a [[Szabad Nép]]nél is dolgozott. |
1918-tól a [[Bolond Istók]] című szatirikus lap szerkesztője, [[1922]] és [[1929]] között a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] főmunkatársa. Ennek ellenére, bár kora szerint is ennek a nemzedéknek a tagja, sosem tartozott igazán a nyugatosok közé. A későbbiek során munkatársa volt az Esti Kurir, az Együtt, a 100% és a Forrás című lapoknak, és [[1945]] után a [[Szabad Nép]]nél is dolgozott. |
||
1935-ben vette feleségül [[Szegedi Boris]]t (1895-1967). 1940-ben könyvesboltot nyitott, miután az írói munkássáságért kapott pénzből nem tudott megélni. 1945-ben belépett a [[Magyar Kommunista Párt]]ba, és az egyik legfontosabb szocialista írónak tekintették; az 1950-es évek elején mégis háttérbe szorult. |
1935-ben vette feleségül [[Szegedi Boris]]t (1895-1967)<ref>[http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2337 ''Az Irodalmi Jelen cikke Palotai Borisról'']</ref>. 1940-ben könyvesboltot nyitott, miután az írói munkássáságért kapott pénzből nem tudott megélni. 1945-ben belépett a [[Magyar Kommunista Párt]]ba, és az egyik legfontosabb szocialista írónak tekintették; az 1950-es évek elején mégis háttérbe szorult. |
||
Három alkalommal ([[1932]], [[1935]] és [[1938]]) kapott [[Baumgarten-díj]]at és egyike lett az első [[Kossuth-díj]]asoknak,1948-ban. |
Három alkalommal ([[1932]], [[1935]] és [[1938]]) kapott [[Baumgarten-díj]]at és egyike lett az első [[Kossuth-díj]]asoknak,1948-ban. |
A lap 2010. május 8., 12:06-kori változata
Nagy Lajos (Apostag, 1883. február 5. – Budapest, 1954. október 28.) író, publicista. Legnagyobb sikereit novelláival aratta.
Élete
Törvénytelen gyermekként született, édesanyja Nagy Júlia cselédlány volt. Nagy Lajost iskolás koráig nagyszülei nevelték. 1901-ben érettségizett; eredetileg matematika-fizika szakos tanárnak készült, mégis jogot tanult. Az egyetem mellett ügyvédi irodákban és házitanítóként dolgozott. 1906-ban rövid ideig szolgabíró lett, bár a jogi diplomát sosem szerezte meg.
1907-ben jelent meg első novellája, 1911-ben első kötete. 1915-ben besorozták, de frontszolgálatra nem került és két év múlva ideggyengeségre hivatkozva felmentették a szolgálat alól.
1918-tól a Bolond Istók című szatirikus lap szerkesztője, 1922 és 1929 között a Nyugat főmunkatársa. Ennek ellenére, bár kora szerint is ennek a nemzedéknek a tagja, sosem tartozott igazán a nyugatosok közé. A későbbiek során munkatársa volt az Esti Kurir, az Együtt, a 100% és a Forrás című lapoknak, és 1945 után a Szabad Népnél is dolgozott.
1935-ben vette feleségül Szegedi Borist (1895-1967)[1]. 1940-ben könyvesboltot nyitott, miután az írói munkássáságért kapott pénzből nem tudott megélni. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, és az egyik legfontosabb szocialista írónak tekintették; az 1950-es évek elején mégis háttérbe szorult.
Három alkalommal (1932, 1935 és 1938) kapott Baumgarten-díjat és egyike lett az első Kossuth-díjasoknak,1948-ban.
Írásai
Regények
- A tanítvány
- Budapest nagykávéház
- Három boltoskisasszony
Szociográfiák
- Három magyar város
- Kiskunhalom
Önéletrajzi művek
- A lázadó ember
- A menekülő ember
Novellák
- 1919. május
- 1930. július
- Az egerek
- Bérház
- Egy berlini lány
- Egy délután a Grün-irodában
- Farkas és bárány
- Favágó János
- Január
- Jeremiáda
- Lecke
- Meggyalázott vágy
- Özvegyasszonyok
- Prof. Czizmadia
- Razzia
- Tanya
- Tanyai történet