„Kvint” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Sablon:Brockhaus Riemann zenei lexikon forrássablon beszúrása |
a Bot: következő hozzáadása: ca:Quinta |
||
31. sor: | 31. sor: | ||
[[en:Perfect fifth]] |
[[en:Perfect fifth]] |
||
[[bg:Квинта (интервал)]] |
[[bg:Квинта (интервал)]] |
||
[[ca:Quinta]] |
|||
[[cs:Kvinta (hudba)]] |
[[cs:Kvinta (hudba)]] |
||
[[da:Kvint]] |
[[da:Kvint]] |
A lap 2010. február 15., 05:47-kori változata
A kvint (latin quinta = 'ötödik') a zenében a diatonikus hangsor ötödik fokát jelenti, illetve azt a hangközt, amely az első fokot az ötödiktől elválasztja. A tiszta akusztikus kvint frekvenciája 3/2 arányban áll az alaphanggal, ez 702 cent hangköznek felel meg, míg kiegyenlített hangolású tiszta kvint esetén ez 700 cent.
A kvint a kvart fordított, inverz hangköze, tehát az a hangköz, amely azt oktávra egészíti ki.
A zenei hang második felhangja az elsőtől (az oktávtól) kvint távolságra van, tehát erősen konszonáns hangköz, a középkori többszólamúság legfontosabb hangköze volt.
Fajtái:
- a tiszta kvint (jelölése: T5), amikor az öt hang között egy kis szekund (K2) található (például dó-szó);
- a bő(vített) kvint (Bő5), amikor nincs kiszekund (például tá-fi);
- és a szűk(ített) kvint (Szűk5) amikor két kisszekund is jelen van (például ti-fá).
Példa
- A hull a pelyhes fehér hó kezdetű dal első felugró hangköze tiszta kvint.
Lásd még
Forrás
- Brockhaus Riemann zenei lexikon I–III. Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983–1985. ISBN 963-330-540-3