„Hafré” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Hafré piramisa: linkjav |
→Jegyzetek: kép be |
||
| 59. sor: | 59. sor: | ||
==Jegyzetek == |
==Jegyzetek == |
||
[[Fájl:III-V dinasztia.jpg|thumb|left|150px|A III-V. dinasztia egyszerűsített családfája Hunitól Noferirkaréig]] |
|||
{{források}} |
{{források}} |
||
A lap 2009. augusztus 20., 15:18-kori változata
| Hafré | ||||||||||
| Khafré, Rakhef, Kephrén (görög) | ||||||||||
| [[Fájl:Fájl:Kephrén.jpg|250px]] | ||||||||||
| Uralkodása | i. e. 2551 - 2525 | |||||||||
| Prenomen |
Uszerib Erős szívű | |||||||||
| Nomen |
Hafré Ré felkel | |||||||||
| Apja | Hufu | |||||||||
| Anyja | Henutszen (?) | |||||||||
| Főfelesége | III. Mereszanh, I. Hamerernebti, Hekenuhedzset, Perszenet | |||||||||
| Gyermekei | Menkauré, II. Hamerernebti, Anhmaré, Ahré (?), Duaenré, Hemetré (?), Junmin, Junré, Khenterka, Nebemahet, Nikauré, Niuszerré, Rehetré, Sepszetkau, Szehemkaré, Szehembaré | |||||||||
| Fontosabb építkezései | Kephrén-piramis, Halotti templom | |||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hafré témájú médiaállományokat. | ||||||||||
Hafré (ḫˁf-rˁ, nevének jelentése: Ré (a Napisten) felkel, görögül Kephrén) az óbirodalmi IV. dinasztia uralkodója, aki fivérét, Dzsedefrét követte. Hérodotosz szerint Hufu testvére volt, de ez nem valószínű.
Uralkodási idejének különböző változatai:
Élete és családja
Hafré korát Hérodotosz zsarnoki uralomként jellemzi, miként atyja, Hufu korát is. Nem eldönthető, hogy bátyját álamcsínnyel távolította el, vagy annak korai halála és gyermektelensége miatt követte őt a trónon. A dinasztia korának további eseményei egyik változatnak sem mondanak ellent.[4]
Hafré felesége, Meriszaankh Dzsehuti (Thot) papnője volt, s mint ilyen, az első ismert papnő. (A nők Egyiptomban általánosan ugyanolyan jogokat élveztek, mint a férfiak.) Fiaik majd csak az V. dinasztia alatt játszottak valamiféle kiegyenlítő szerepet a hatalmi harcokban, hiszen Hufu fia Hafrét, újból Hufu fia, Dzsedefhór követte, s akit nem egészen egy esztendő múlva Hufu fia, Baufré váltott fel, bár köztük talán még egy Baka nevű is trónolt. Kawab herceg korai halálának ómene így harmincnégy év múlva teljesedett be. A IV. dinasztia idejének közepét a királyi házon belüli viszályok koraként tartjuk számon. Hufu fiai közül négyen (öten?) is megpróbálkoztak az országlással, ám az még a „Bölcs”-ként, később istenként tisztelt Dzsedefhórnak sem sikerült. (ő írta az első olyan Intelem című művet, melyet ismerünk, hiszen Imhotep Intelmeiből még idézetekben sem maradt fenn semmi, nem is biztos, hogy létezett. Dzsedefhór művét tekinthetjük a műfaj alapművének.) Szinte elképzelhetetlen, hogy mind a négy uralkodó törvényes örökös nélkül halt volna meg, főképp a 26 esztendeig trónoló Hafré esetében.
Alternatív megoldásként feltehető olyan verzió is, hogy Hufu felosztotta négy fia közt a birodalmát, így Hafré egyidőben került trónra három másik fivérével, csak épp túlélte őket, és egyesítette a birodalmat. Ennek egyes-egyedül az a kérdés mondhatna ellent, hogy akkor miért nem fejeztette be testvérei félbehagyott síremlékeit? Erre is kínálkozik két megoldás: nem feltétlenül kellett jóban lenniük a közös országlás folyamán, vagy Dzsedefré még apja társuralkodója is lehetett. Ez utóbbira is van példa az egyiptomi történelemben. A négy (öt) uralkodó egyidejű trónolása ugyanakkor nem feltételezi a nyílt belviszály létét, annak semmi jele nincs. Sem az írott források, sem a régészeti leletek nem beszélnek olyan dolgokról, amit testvérharcnak, belviszálynak, lázadásnak vagy palotaforradalomnak értékelhetnénk. Hafré síremléke és a kor többi építészeti, régészeti emléke ennek épp az ellenkezőjéről, stabil, kiegyensúlyozott, jól működő államapparátust feltételeznek.
Gazdaság
Nikauré herceg okmányai igazolják, hogy a IV. dinasztia e szakaszában a földbirtokok nagy része még az uralkodó saját kezelésében és felügyeletében voltak, de monolitikus szerkezet már bomlásnak indult. Nikauré az apjától ajándékba kapott földeket sajátjaként kezelte, bár a telepek még Hafré nevét viselték. A Nílus völgyében és a Deltában szétszórt birtoktestek azt is mutatják, hogy Hafré még a saját családja esetében sem hozott létre egybefüggő nagybirtokot.
Távolsági kereskedelem
Hafré korából származó egyiptomi tárgyak kerültek elő Eblából. Az Óbirodalom folyamán a kereskedelem királyi monopólium volt, ami a naturális gazdálkodás konzerválódását eredményezte.
Hafré piramisa
Piramisának méretei: 214,5 x 214,5 méteres alapterületen 143,5 méter magas. Oldalainak dőlésszöge 50° 10', oldalélei dőlésszöge 52° 20'. Ókori neve: Hafré Nagy. Tervezése, szerkezete letisztult: nagy tapasztalatokkal bíró építészeket feltételez.
Az újkorban Giovanni Battista Belzoni nyitotta fel először.
A piramiskörzet
A piramis mellett egy korábban ismeretlen kultikus elem jelenik meg: egy nyitott udvarú építmény, amelyben az egyiptológusok az első temetkezéshez kapcsolódó Naptemplomot gyanítják. Halotti temploma a piramis keleti oldalán helyezkedik el, a fedett feljáró út a Völgytemplomhoz vezet. Ez utóbbi 45 x 45 méteres alapterületű, 12 méter magas, mennyezetét 16 gránitpillér tartotta és padlója alabástrom. Innen került elő az uralkodó szobra, egyetlenként az eredeti 23-ból.
A kerítésfal 3,4 méter vastag és 10 méterre húzódott a piramistól. Ezért a 145 x 145 méteres Halotti Templom a kerítésfalon kívül került. Ebben öt kápolna található, mindegyikhez külön előcsarnok, udvarán valaha 12 darab királyszobor állt.
A piramishoz még egy szatellit-piramis is csatlakozott, amelyből mára csak néhány kváder maradt a helyszínen, a többit elhordták. Eredetileg 20,1 x 20,1 méter alapterületű volt, egy helyben maradt sarokkő alapján az oldalélek emelkedési szöge 52° 20' volt, vagyis pontosan annyi, mint a királypiramisé. Sírkamrája 12 méter mélységben helyezkedik el.
A kor képzőművészete
A királyszobrok egyik legszebbike kapcsolódik a nevéhez. Dioritból készült, a trónon ülő uralkodót ábrázolja, a trón háttámláján sólyom áll. Ezek a szobrok meghatározott funkcióval rendelkeztek, otthont adtak a király ká lelkének. Hafré idejében megszűnt a királyi családtagok szobrainak sorozata, és hosszú ideig csak az uralkodó kaphatott szobrot.
A Nagy-Szfinx
A Nagy-Szfinx olyan eleme a piramiskörzetnek, amely egyetlen másiknál sem található meg, sőt a monumentális szobrászat egyik legkorábbi és mindjárt a legnagyobb emléke ez. Maga a szfinx szó is e szobor eredeti nevéből ered: Seszep ankh (en Hafre), ami Hafré élő képmását jelenti. A Nagy Szfinxet a XVIII. dinasztia korától[5] önálló kultusz vette körül, Hór isten helyi formájának, Hór em akhet (= Hór a horizonton, görögül Harmakhisz) tiszteletének része lett.
Jegyzetek
- ↑ Forrás: Hillary Wilson - Élet az ókori Egyiptomban
- ↑ Forrás: Barbara Watterson - Egyiptomiak
- ↑ Forrás: Ian Shaw - Az ókori Egyiptom története
- ↑ Hafrét is Hufu egy másik fia követte, majd mégis Hafré fia, Menkauré került trónra.
- ↑ I. Thotmesz különös rajongással fordult az óbirodalmi eszményképek felé
Irodalom
- Kákosy, László. Ré fiai. Százszorszép K. (1993). ISBN 963-7673-11-3
- Zamarovsky, Vojtech. Felséges piramisok. Madách Bratislava (1981)
- David, Rosalie. Élet az ókori Egyiptomban. Gold Book (2003). ISBN 963-425-078-5
- Shaw, Ian. Az ókori Egyiptom története. Gold Book. ISBN 963-425-022-X
- Watterson, Barbara. Egyiptomiak. Szukits K. (2005). ISBN 963-4971-06-7
- Wilson, Hilary. A fáraók népe. Gold Book (évszám nélkül). ISBN 963-9248-11-8
Külső hivatkozások
- Hafré piramisának adatlapja a Kemet = Az Ókori Egyiptom honlapon
- Hafré piramiskörzete a fény és az építészet kapcsolatán keresztül
