„Benkő Kálmán” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2009. április 25., 20:29-kori változata

Benkő Kálmán (Csíkdelne, 1824. december 11. – Budapest, 1890. október 25.) színész.

Élete

Nemes szülőktől származott; iskoláit Csíksomlyón, Kolozsvártt és Egerben járta; utóbbi helyen Csiky Sándor két fiát tanította. 1843-ban szinésszé lett Gyöngyösön és mint vándorszinész bejárta Magyarország és Erdély nagy részét. 1848-ban Esztergomban szinészkedett, hol első darabját, Jelasich bevonulása Magyarországba (melyet Könyves Lajossal együtt irt), adták elő éppen, midőn az osztrák csapat bevonult a városba, mire ő a Dunán át menekült Komáromba, hol honvéd lett és mint főhadnagy kapitulált. Komáromból egyenesen a nemzeti szinház kötelékébe lépett mint kardalnok, 1853-ban elhagyta a nemzeti szinházat és Debrecenbe ment a városhoz napdíjas irnoknak. 1857-ben ujra visszaszerződtették a pesti nemzeti szinházhoz, melynél mint szinész és könyvtárnok 29 évig működött; ezután nyugdíjazták, mire budapesti zuglói magányába vonult vissza.

Munkái

Magyar szinvilág 1565–1872. Pest, 1873. (2. kötete kéziratban maradt.)
Fata és Ficsor (3 kötetes humoros regény) - szintén kéziratban maradt.

Körülbelül 53 színművet írt és fordított:

Ábránd és szerelem (1852)
Mikulás (1852)
Kis árva (1858)
Bem apó,
Betyár,
Bolond Istók Debreczenben,
Bolond Miska (bohózat 3 felvonásban),
Bujdosó herczegek,
Cochinchinai herczegnő,
Csepűrágó,
Egy férfi ki az ablakon beugrik,
Egy szép leány,
Ezer forint,
Ezer egy éjszaka,
Guerilla kapitány,
Inkóros,
Kettő egyszerre,
Kupecz (népszínmű 3 felvonásban, először adták a Nemzeti Színházban 1860. március 6-án),
Melinda,
Nesze semmi fogd meg jól,
Országgyűlési adatok,
Ördög sziklája,
Puszták fia, (népszínmű 3 felvonásban),
Queraus! (bohózat 3 felvonásban),
Rontó Pál (vígjáték 4 felvonásban),
Száz arany és egy szép leány,
Tévedések színjátéka,
Tündér korona,
Ubryk Borbála,
Üldözött,
Vén husár vagy párbaj sötétben, (vígjáték 3 felvonásban),
Vén székely (történelmi dráma),
Vörös csákósok.
Írt még sok magánjelenetet és couplét a magyar daltársulat számára.

Ő alakította meg Budapesten az első magyar asztaltársaságot,a mely 1877 óta sok német ajkú polgárt megmagyarosított és több száz szegény gyermeket meleg ruhával ellátott.

Források

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.

@@ 3. sor: / 3. sor: @@
 ==Élete==
-Nemes szülőktől származott; iskoláit [[Csíksomlyó]]n, [[Kolozsvár]]tt és [[Eger]]ben járta; utóbbi helyen [[Csiky Sándor]] két fiát tanította. [[1843]]-ban szinésszé lett [[Gyöngyös]]ön és mint vándorszinész bejárta [[Magyarország]] és [[Erdély]] nagy részét. [[1848]]-ban [[Esztergom]]ban szinészkedett, hol első darabját, Jelasich bevonulása Magyarországba (melyet Könyves Lajossal együtt irt), adták elő éppen, midőn az [[Ausztria|osztrák]] csapat bevonult a városba, mire ő a [[Duna|Dunán]] át menekült [[Komárom]]ba, hol honvéd lett és mint főhadnagy kapitulált. Komáromból egyenesen a nemzeti szinház kötelékébe lépett mint kardalnok, [[1853]]-ban elhagyta a nemzeti szinházat és [[Debrecen]]be ment a városhoz napdíjas irnoknak. [[1857]]-ben ujra visszaszerződtették a [[pest]]i nemzeti szinházhoz, melynél mint szinész és könyvtárnok 29 évig működött; ezután nyugdíjazták, mire budapesti [[zugló]]i magányába vonult vissza.
+Nemes szülőktől származott; iskoláit [[Csíksomlyó]]n, [[Kolozsvár]]tt és [[Eger]]ben járta; utóbbi helyen [[Csiky Sándor]] két fiát tanította. [[1843]]-ban szinésszé lett [[Gyöngyös]]ön és mint vándorszinész bejárta [[Magyarország]] és [[Erdély]] nagy részét. [[1848]]-ban [[Esztergom]]ban szinészkedett, hol első darabját, Jelasich bevonulása Magyarországba (melyet Könyves Lajossal együtt irt), adták elő éppen, midőn az [[Ausztria|osztrák]] csapat bevonult a városba, mire ő a [[Duna|Dunán]] át menekült [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]]ba, hol honvéd lett és mint főhadnagy kapitulált. Komáromból egyenesen a nemzeti szinház kötelékébe lépett mint kardalnok, [[1853]]-ban elhagyta a nemzeti szinházat és [[Debrecen]]be ment a városhoz napdíjas irnoknak. [[1857]]-ben ujra visszaszerződtették a [[pest]]i nemzeti szinházhoz, melynél mint szinész és könyvtárnok 29 évig működött; ezután nyugdíjazták, mire budapesti [[zugló]]i magányába vonult vissza.
 ==Munkái==