Usztasa

A Horvát Ifjúsági Mozgalomból alakult, megszületett a militáns usztasa (ustaša = felkelő) függetlenségi mozgalom. Vezetőjük a második világháború végéig Ante Pavelić (vezér = poglavnik) volt. Olaszországtól táborhelyeket, védelmet és pénzügyi támogatást kaptak, emellett a magyar kormány és később a náci Németország is támogatta őket. Hamarosan terrorcselekményeket kezdtek végrehajtani a királyi Jugoszláviában. Legnagyobb akciójuk az ún. Lika-felkelés volt Dalmáciában (ezután alakították meg egyik bázisukat Jankapusztán), illetve Sándor király megölése volt 1934. október 14-én Marseille-ben. Olaszországban a merénylet után letartóztatták az usztasa vezérkart, de kiadatásukat megtagadták, majd néhány hónap után szabadlábra helyezték őket. A II. világháború idején a náci barát ún. Független Horvát Államot (Nezavisna Država Hrvatska) alapították meg (1941. áprilisa) Ante Pavelić vezetésével. Már az első hónapokban megkezdődött a horvátországi és a bosznia-hercegovinai szerbek tömeges koncentrációs táborokba (Jasenovac, Jadovno, Glina, Prebilovci, Stara Gradiška, Nova Gradiška stb.) hurcolása és kegyetlen legyilkolása. Egyes becslések szerint közel egy millió szerb és tízezer zsidó civilt mészároltak le a mai Horvátország, illetve Bosznia-Hercegovina területén. A Független Horvát Állam létrehozásában a horvát Római-Katolikus Egyház is kivette részét. Alojzije Stepinac Horvátország prímása áldását adta Ante Pavelić kormányára és tevékenységére. A szörnyűségekben tevékenyen részt vettek a hírhedt, főként hercegovinai horvát ferences-rendi barátok is. Az 1991-1995. délszláv háborúban a horvát a szabadcsapatokat nevezték így, akikhez több vérengzés és erőszakos cselekmény köthető.

Forrás

• Hrvoje Matković: Povijest Nezavisne Države Hrvatske (Zagreb, 2002.)
• Milorad Lazić: Krstaški rat Nezavisne Države Hrvatske (Beograd, 1991)