„Hangszín” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2005. november 22., 15:08-kori változata

A hangszín a hang egyik fizikai jellemzője. A hangszín miatt halljuk eltérő jellegűnek a különböző forrásból például hegedűtől, a cimbalomtól és az egyik vagy másik embertől embertől származó, azonos hangmagasságú (alapfrekvenciájú) hangokat. A hangszínt tehát a hangkeltésre használt eszköz tulajdonságai határozzák meg: a hangszereknél annak anyaga, formája, megszólaltatásának módja, az emberi hang esetén a hangképzőszervek anatómiai jellemzői, valamint az ún. részhangok száma és erőssége.

Utóbbiak megértéséhez tudnivaló, hogy egy hang hallatán (ill. egy rezgés hangként való felfogásakor) általában sohasem egyetlen hang "szól" ill. rezeg. Azt is mondhatjuk, hogy a természetben tiszta hangok nem, hanem csak ún. összetett hangok jönnek létre. Az összetett hang elemei az alaphang és a vele együtt rezgő felhangok. A legmélyebb, vagyis a legkisebb frekvenciájú rezgés, az alaphang. A felhangok frekvenciája az alaphang frekvenciájának többszöröse. A felhangok amplitúdóaránya alakítja ki a végeredményként hallható hang karakterét, "hangszínét". Minél "erősebbek" (nagyobb amplitúdójúak) az együtt rezgő felhangok, annál kevésbé lesz felfogható az alaphang.

Ezen jelenségek matematikai alapját a Fourier-sor illetve Fourier-transzformáció elmélete adja. Eszerint bármely periódikus jel felírható végtelen sok szinusz jel összegeként. Ezek frekvenciája rendre az alap periódus meghatározta frekvencia (alaphang, alapharmónikus), illetve annak többszörösei (felharmónikusok).

Ha az alaphang már gyakorlatilag nem, vagy csak nagyon nehezen felismerhető, akkor ezen hangokat zajnak vagy zörejnek nevezzük. Ezeknek nincs zenei kifejezéssel megnevezhető hangmagasságuk.

Lásd még

zenei hang
A hang további jellemzői: hangmagasság, hangerő, hangérték

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-A '''hangszín''' a [[hang]] egyik fizikai jellemzője (a többi: [[hangmagasság]], [[hangerő]], [[hangérték]]). A hangszín miatt halljuk eltérő jellegűnek a más forrásból (különböző [[hangszer]]ek, ill. emberi hangok) származó, azonos frekvenciájú hangokat. A hangszínt tehát a hangkeltésre használt eszköz tulajdonságai határozzák meg: a [[hangszer]] anyaga, formája, megszólaltatásának módja, az emberi hangképzőszervek [[anatómia]]i jellemzői, valamint az ún. részhangok száma és erőssége.
+A '''hangszín''' a [[hang]] egyik fizikai jellemzője. A hangszín miatt halljuk eltérő jellegűnek a különböző forrásból például [[hegedű]]től, a [[cimbalom]]tól és az egyik vagy másik embertől [[ember]]től származó, azonos [[hangmagasság]]ú (alap[[frekvencia|frekvenciájú]]) hangokat. A hangszínt tehát a hangkeltésre használt eszköz tulajdonságai határozzák meg: a [[hangszer]]eknél annak anyaga, formája, megszólaltatásának módja, az emberi hang esetén a hangképzőszervek [[anatómia]]i jellemzői, valamint az ún. részhangok száma és erőssége.
-Utóbbiak megértéséhez tudnivaló, hogy egy [[hang]] hallatán (ill. egy [[rezgés]] hangként való felfogásakor) sohasem egyetlen hang "szól" ill. rezeg. Azt is mondhatjuk, hogy a természetben tiszta hangok nem, hanem csak ún. összetett hangok jönnek létre. Az összetett hang elemei az alaphang és a vele egyűtt rezgő [[felhangok]]. A legmélyebb, vagyis a legkisebb frekvenciájú rezgés, az alaphang. A többi, más frekvenciájú rezgés [[amplitúdó]]ja alakítja ki a végeredményként hallható hang karakterét, "színét". Minél "erősebbek" (nagyobb amplitúdójúak) az együtt rezgő felhangok, annál kevésbé lesz felfogható az alaphang.
+Utóbbiak megértéséhez tudnivaló, hogy egy [[hang]] hallatán (ill. egy [[rezgés]] hangként való felfogásakor) általában sohasem egyetlen hang "szól" ill. rezeg. Azt is mondhatjuk, hogy a természetben tiszta hangok nem, hanem csak ún. összetett hangok jönnek létre. Az összetett hang elemei az [[alaphang]] és a vele együtt rezgő [[felhangok]]. A legmélyebb, vagyis a legkisebb [[frekvencia|frekvenciájú]] rezgés, az [[alaphang]]. A felhangok frekvenciája az alaphang frekvenciájának többszöröse. A felhangok [[amplitúdó]]aránya alakítja ki a végeredményként hallható hang karakterét, "hangszínét". Minél "erősebbek" (nagyobb amplitúdójúak) az együtt rezgő felhangok, annál kevésbé lesz felfogható az alaphang.
 Ezen jelenségek matematikai alapját a   [[Fourier-sor]]
-illetve [[Fourier-transzformáció]] elmélete adja. Eszerint bármely periódikus jel felírható veégtelen sok [[szinusz]] jel összegeként. Ezek frekvenciája rendre az az alap periódus meghatározta frekvencia (alapharmónikus), illetve annak többszörösei (felharmónikusok).
+illetve [[Fourier-transzformáció]] elmélete adja. Eszerint bármely periódikus jel felírható végtelen sok [[szinusz]] jel összegeként. Ezek frekvenciája rendre az alap periódus meghatározta frekvencia (alaphang, alapharmónikus), illetve annak többszörösei (felharmónikusok).
 Ha az alaphang már gyakorlatilag nem, vagy csak nagyon nehezen felismerhető, akkor ezen hangokat [[zaj]]nak vagy [[zörej]]nek nevezzük. Ezeknek nincs [[zenei kifejezés]]sel megnevezhető [[hangmagasság]]uk.
@@ 10. sor: / 10. sor: @@
 ==Lásd még==
 * [[zenei hang]]
+*A hang további jellemzői: [[hangmagasság]], [[hangerő]], [[hangérték]]
 [[Kategória:Zene]]