Méhalkatúak

Méhek
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera) Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) Csoport: Anthophila = (Apiformes) Öregcsalád: Méhalkatúak (Apoidea)
Családok
Ampulicidae Bányászméhek (Andrenidae) Angarosphecidae Méhfélék (Apidae) Ősméhek (Colletidae) Szitásdarazsak (Crabronidae) Karcsúméhek (Halictidae) Heterogynaidae Művészméhek (Megachilidae) Földi méhek Melittidae) Paleomelittidae Kaparódarazsak (Sphecidae) Stenotritidae
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Méhek témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Méhek témájú kategóriát.

A méhek repülő rovarok, amelyek közeli rokonságban állnak a darazsakkal és a hangyákkal. Külön vonalat képviselnek az Apoidea főcsaládban, jelenleg az Anthophilák közé soroltak. Megközelítőleg 20 000 ismert fajuk létezik, habár sokuk nincsen leírva, illetve besorolva. Ennek köszönhetően a számuk feltehetően magasabb. Az Antarktiszt kivéve az összes kontinensen előfordulnak.

Bemutatás

A méhek legtöbbje alig ismert. A legkisebb a törpe méh (Trigona minima), ami körülbelül 2,1 mm hosszú. A legnagyobb a Megachile pluto – kifejlett egyedeinek hossza megközelíti a 39 mm-t. Az északi féltekén a leggyakrabban előforduló fajok a Halicitidae családba tartoznak.

A leginkább ismert a mézelő méh, amely (ahogy a neve is mutatja) mézet termel, akárcsak több más faj. A méhek a nektár és a pollen fogyasztására adaptálódtak; ezek számukra az energia és a fehérjék alapanyagai. A pollenek többségével lárváikat etetik. A méhek hosszú proboscidesszel, (komplex, összetett nyelvvel) kaparinthatják meg táplálékukat a virágokból. A hímek antennája általában tizenhárom, a nőstényeké tizenkét szegmentumból áll. Minden fajuknak két pár szárnya van, és ezek közül a hátsó pár kisebb.

Beporzás

Pollent gyűjtő méh

A méhek kulcsszerepet töltenek be a növények beporzásában, és a virágot hozó növényekkel teli ökoszisztémákban a legfontosabb beporzók. A méhek pollent, és nektárt is gyűjthetnek, attól függően, hogy éppen mire van szükségük. Azon egyedek amelyek nektárral táplálkoznak, megvalósíthatják a beporzást, de amelyek pollent gyűjtenek, sokkal hatékonyabb beporzók. A legújabb elemzések szerint az emberiség élelmiszereinek egyharmada a rovarok beporzó tevékenységétől függ, amelyhez nagymértékben hozzájárulnak a méhek.

A mezőgazdaságban is fontos szerepet töltenek be, különösen a háziasított mézelő méh, amely sok országban a legfőbb méztermelők közé tartozik. Sok egyéb fajt, mint például a kőműves méhet intenzíven szaporítják, hogy aztán a mezőgazdaságban beporzóként tevékenykedhessenek. További fontos, ma még sajnos kevéssé ismert szerepet játszanak táplálékforrásként.

A legtöbb méh bolyhos; elektrosztatikus töltést hordoz, aminek a segítségével a pollenek könnyen odatapadnak a testéhez. Ha a nőstény méhek egy kis időre felfüggesztik a takarmányozást, a tisztálkodás révén a pollenszemcséket egy csomagba, úgynevezett scopába gyűjtik; ez a legtöbb méh hátsó lábán található. A legtöbbjük az összes virágból gyűjt pollent, de akadnak olyan fajok is amelyek egy-egy növényre szakosodtak. Egy kisebb alcsoportjuk, a fullánk nélküli méheké csak állati tetemekből táplálkozik. A pollent és a nektárt többnyire összekeverik, és így eleinte folyékony, de megkeményedő tartalék élelmiszertömeget hoznak létre. Ezt aztán megformálják, és a lépekben tárolják. A tojásokat végül is ezekbe a cellákba helyezik, majd a sejteket lezárják.

A virágok meglátogatása sok veszélyt hordoz magában: karoló pókok, gyilkos bogarak és különféle madarak vadásznak rájuk. Tizedelik állományukat a rovarirtó szerek is – ezek vagy közvetlenül az élőlényekre, vagy táplálékukra hatnak. A méhkirálynő tavasszal mintegy 2000 tojást rak le, de napi 1000—1500 tojást a gyűjtési időszakban is le kell raknia, hogy pótolja a napi veszteségeket.

Evolúció

Egy dongó

A méhek ősei a Crabronidae családba tartozó darazsak voltak, és ennek megfelelően más rovarokra vadásztak. A ragadozó, húsfogyasztó életmódról feltehetőleg akkor váltottak pollengyűjtésre, amikor viráglátogató, pollenfogyasztó rovarok lettek a prédáik, és a pollennel borított rovarokat a darazsak lárvái fogyasztották el. A legősibb, bizonyítottan méh fosszília egy borostyánba zárt Cretotrigona prisca a kréta korból. A legújabb méhkövület a Melittosphex nemzetségből származik.

A növények beporzását már ezen élőlények megjelenése előtt többféle állat segítette, a méhek azonban kifejezetten ebbe az irányba fejlődtek, és minden más rovarnál sokkal hatékonyabbá váltak.

Szocializáció

Egy fán lévő méhkolónia

A méhek magányosan és különböző közösségekben is élhetnek. A valódi szociális életmód igen elterjedt: ilyenek a dongók, a fullánk nélküli méhek és a mézelő méhek közösségei. Több elképzelés szerint az egyes fajok társas életmódja külön-külön fejlődött ki.

Ha a közösség egy anyából és annak lányaiból áll, úgy valódi szociális közösségnek tekintjük. Az anya a vezető, a királynő, lányai a dolgozók. Ha ezek a kasztok tisztán viselkedési különbségeken alapulnak, a rendszert „alacsony szociálisnak”, ha zárkózott felépítésűek, akkor „magasan szociálisnak” nevezzük őket. Az alacsony szociális berendezkedésű fajok nagy többségben vannak, de ezeket ritkán tanulmányozták; egyedeik szociális beállítottsága alig ismert.

Egy lép. Jól láthatóak a lárvák

A fajok hatalmas többsége az édes méhek (Halicitidae) családjába tartozik. Ezek telepei kicsik, megközelítőleg tucatnyi vagy kevesebb dolgozóval. A királynő legfeljebb annyiban különbözik a dolgozóktól, hogy nagyobb náluk. A legtöbb faj kolóniái egynyáriak, még a trópusokon élők telepei is. Csupán a megtermékenyített nőstények telelnek át. Néhány, az előbbiekhez hasonlóan alacsony szociális fajt az orchideaméhek között is találunk.

A magasan szociális méhek telepeket hoznak létre. Minden egyes kolóniában egy királynő és több dolgozó él. Az olyan kolóniát, aminek az ember biztosít élőhelyet, kasnak nevezzük. A mézelő méh családban 40 000 egyed is élhet.

Egyedül, magányosan élő méhek

A legtöbb méh, mint például a keleti asztalos méh (Xylocopa virginica), vagy a Megachile rotundata, illetve a gyümölcskerti kőműves méh (Osmia lignaria) magányos abban az értelemben, hogy minden nőstény termékeny, és maga építi fészkét. Ezen fajok tagjai között nincsenek dolgozók. A magányos fajok tagjai nem termelnek se mézet, se méhviaszt.

Az egyedül élő méhek is fontos beporzók. Néhány faj testén különleges, a pollenek szállítására szolgáló struktúrák fejlődtek ki. Legtöbbjük egy-egy növény pollenjére szakosodott. Ezek a méhek sem gyűjtenek nektárt, csak pollent, ami mellett egyes fajok növényi olajokat elfogyasztanak, a hím orchideaméhek pedig növényi aromákat is begyűjtenek. Ennek megfelelően egyes növények is specializálódtak a beporzókra, így a beporzó méhek kipusztulása a növényt is veszélyezteti.

A magányos méhek többsége gallyak közé, fákba, illetve a földben ásott járatokba építi fészkét. A nőstény sejtcellákat készít, elhelyezi bennük tojásait, majd lezárja a sejteket. Ha fára rakja a fészket, általában az utolsó (a bejárathoz legközelebb eső), tojásokból fejlődnek ki a hímek. A nőstény nem törődik a lárvákkal, sőt, a tojásrakást után többnyire el is pusztul. Először a hímek kelnek ki, majd megtermékenyítik a nőstényeket.

Egyénileg készítenek fészket, de néhány fajukat a társaságot kedvelők közé sorolhatjuk. Ezek szívesen települnek fajtársaik közelébe. A magányosan élő méhek fészkeinek nagyobb csoportját aggregációnak is nevezik, hogy megkülönböztessék őket az igazi telepektől. Megint más fajok közös fészket építenek, de sejtjeiket külön építik és gondozzák. Ezt a fajta csoportosulást közösségnek is nevezik – fő előnye, hogy az egyetlen, közösen használt bejáratot jobban meg tudják védeni.

Kleptoparazita méhek

A kleptoparazita méhek családban is előfordulnak. Ezek nőstényei nem építenek fészket és nem gyűjtenek pollent. Behatolnak a pollent gyűjtő fajok fészkeibe, és tojásaikat a már megépített sejtekbe helyezik. A tojásból kikelő lárvájuk megöli a gazdaméh lárváját (ha a nőstény ezt nem tette volna meg), és elfogyasztja azt. Néhány esetben a méh még a királynőt is megölheti, hogy annak a szerepébe bújva kezdje el lerakni saját tojásait.

A méhek repülése

1934-ben August Magnan francia entomológus és segédje, André Sainte-Lague vizsgálataik alapján kijelentették, hogy a méhek repülését az aerodinamika akkori fejlettségi szintjén nem lehet megmagyarázni.

2005-ben a Caltech tudósai nagy sebességű digitális fényképezőgépek és egy óriási méhszárnyat utánzó robot segítségével rántották le a leplet a mézelő méh repülésének titkáról..

Idézetek a méhekről

„Kitartó röpte, erős csípése, bensőséges viszonya a virágokkal, az, hogy elkerül mindent, ami ártalmas, a mód, ahogy a dolgozók szolgálják a királynőt – akit az ókorban mindig királynak tekintettek –, páratlan rajzási szokásai, elképesztő szorgalma és ügyessége, amellyel gyűjti és elraktározza a mézet, készíti a viaszt, e két, az ember számára szerfelett értékes, ám ismeretlen eredetű anyagot, a méhet isteni lénnyé avatta, az istenek első számú kegyeltjévé, aki valahogy ittmaradt az aranykorból, vagy önszántából kiszökött az Édenkertből a szegény, bűnbeesett emberrel, hogy megédesítse keserves sorsát.”
W. M. Wheeler: A rovarok szociális élete
Részlet Arthur Herzog: Rajzás című könyvéből

– Miért van a méheknek királynőjük?
– Mert ha koalíciós kormányuk lenne, a mézkészítésig nem jutnának el soha.

Egy Einsteinnek tulajdonított jóslat szerint (amit egyébként sokan városi legendának tartanak), ha a méhek eltűnnek, az emberi fajnak négy éve van hátra a kipusztulásig.

Egy idézet Shakespeare-től:

"Ekkép működnek a méhek, E parányi lények is, A természet törvényivel tanítván, Mint tartson rendet egy népes királyság. Van egy királyuk és különböző Munkásaik, kiknek némelyike, Mint hivatalnok, otthon felvigyáz Más, mint kereskedő, künn ügyködik, Más, mint vitéz, fullánkkal felfegyverezve A nyári bársony bimbókon dulong S ragadmányát víg léptekkel viszi, A fejedelem királyi sátorába, Ki fönségében sürgve nézi, mint Építik zsongva a kőművesek Az arany tetőket, a polgári rendek Mint gyúrják mézöket, s miként tolongnak Nehéz terhükkel a keskeny kapun Szegény napszámosok, míg a komoly Tekintetű bíró, rideg zúgással, Halvány hóhérnak adja által a Röst, ásító herét–”

Méhek kommunikációja

Fájl:Méhek irányjelzése.gif

Méhek irányjelzése

A méhek tájékoztatják és hasznos tanácsokkal látják el egymást a maguk nyelvén.

Ha a felderítő méh gazdag vadászterületre bukkan, megtölti tartályát, megrakja kosaracskáit, és visszatér a kasba. A méhek nagy tömegben tolonganak körülötte.

Ha ringó táncmozdulatokat tesz, előbb balra, majd jobbra fordulva, azt jelenti, hogy: "Nagy bőség mindenütt a környéken, gyűjtsetek"! A méhek csápjukkal megérintik a táncos felderítőt, hogy szagot fogjanak és megtudják, milyen virágfajta után kell kutatni.

Ha viszont a zsákmány meglehetősen messze van a kastól, és talán csak egyetlenegy virágzó fából vagy kisebb virágcsoportból áll, a méhek könnyen eltévednek, ha nem kapnak pontos útmutatást. Ilyen esetben a felderítő méh nem körbe-körbe kering, hanem egyenes vonalban mászik, és potrohát himbálja. Az alig néhány centiméter hosszú egyenes vonal végén balra fordul, és ívben visszatér a kiinduló ponthoz. Utána újra elindul ugyanazon az egyenes úton, jobbra kanyarodik és újra visszamegy. Ezt többször megismétli, és egész idő alatt himbálja a potrohát. Az egyenes vonal pontosan a felkutatott virágok irányába mutat.

A balra és jobbra ívelés sebessége azt tudatja, hogy milyen messze vannak a virágok. Minél messzebb vannak, annál lassabban ível vissza a felderítő méh a kiinduló ponthoz.

Potrohának himbálásával a méz vagy virágpor mennyiségét közli a felderítő. Az erőteljes himbálás gazdag lelőhelyet jelent - minden méh repüljön oda és gyűjtsön! Ha lassan, lomhán himbálja potrohát, azt közli, hogy szegényes lelőhelyet talált, vagyis csak néhány méh szálljon oda, a többi pedig várja meg a következő felderítőt, amely más irányból érkezik.

Forrás

• From NPR's All Things Considered, March 29, 2007
• Wilson, Bee (2004). The Hive: The Story Of The Honeybee. London, Great Britain: John Murray (Publishers). ISBN 0 7195 6598 7
• Grimaldi, D. and Engel, M.S.. Evolution of the Insects. Cambridge University Press. ISBN 0-521-82149-5 (2005) 
• The Bees of the World, C. D. Michener (2000)
• Monographia Apum Angliae, William Kirby (1802)

Külső hivatkozások

• All Living Things Képek, leírások
• A világ méhei
• Méhek darazsak, hangyák (UK)
• Carl Hayden Méhkutatás
• Az ausztráliai méhek
• A tavasz első méhe
• Solitary Bees & Things Brit méhek
• A legidősebb méhek
• Amerikai fajok
• [1] Darazsak, méhek története