Művészméhek
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Rajzos pelyhesméh (Anthidium manicatum), hím
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Művészméhek témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Művészméhek témájú kategóriát. |
A művészméhek (Megachilidae) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsének a rovarok osztályának a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe és a fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe tartozó család.
Rendszerezés[szerkesztés]
A családba az alábbi alcsaládok tartoznak
Megjelenésük[szerkesztés]
Többnyire magányos életmódot folytató fajok tartoznak ide. Testük a poszméhekéhez (Bombus sp.) képest kevésbé szőrözött. Nyelvük (az alsó állkapocs módosult alkotója, 'glossa') mérete alapján a hosszúnyelvű méhek közé sorolhatók; ez teszi alkalmassá őket a pillangós- (Fabaceae/Papilionaceae) és ajakos virágú (Labiatae/Lamiaceae) növények speciálisan alakult virágai megporzására, illetve ezek nektáriumai elérésére. Jellemző gyűjtőkészülékük a potroh hasi oldalán található „haskefe”, mely a kültakaró szőrképlete. Ivadékbölcsőnek idegen járatokat, elhagyott csigaházakat, növényi szárakat használnak, amiket erős rágóikkal „kivagdosott” levéldarabokkal, egyéb, a külvilágból gyűjtött anyagokkal bélelnek. Felhasználják molyhos ökörfarkkóró szőreit is fészkeik kialakításában.[1] Legfontosabb hazai nemzetségeik az Osmia (faliméhek), Megachile (szabóméhek és kőmüvesméhek), Anthidium (pelyhesméhek) és a fészekélősködő Coelioxis (kakukkméhek).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Westrich, Paul.szerk.: Matheson & al. (eds.): Habitat requirements of central European bees and the problems of partial habitats, The Conservation of Bees, Linnean Society Symposium Series, 18. London: Academic Press, 1–16. o. (1996)
Források[szerkesztés]
- Sárospataki Miklós: A méhészet biológiai alapjai egyetemi jegyzet
