„Pigmeusok” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Apró változtatások: nyelvhelyességi, stilisztikai, formai módosítások, egyszerűsítések.
Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
Apró változtatások: helyesírási, nyelvhelyességi, stilisztikai, szórendi, formai módosítások.
Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
16. sor: 16. sor:


== Jellemzőik és csoportjaik ==
== Jellemzőik és csoportjaik ==
* A "klasszikus pigmeusok" (mbuti, efe, cva és az akka törzsek) akik a Föld legkisebb termetű népcsoportjait alkotják. A mbuti, efe törzsek az [[Ituri-esőerdő]] a cva a [[Kivu-tó]] környékén és az akka törzs a [[Közép-afrikai Köztársaság]] délkeleti és a [[Kongói Köztársaság]] északi részén élnek. Az átlagos testalkatukat 142,5 cm-nek határozták meg, csak nagyon kevesen haladják meg a 150 cm-t. Testi jellegeik között alig található klasszikus afrikai elem. Bőrük a negridekénél világosabb, azoktól testarányaik, arcuk is különbözik. A földműves élethez nehezen tudnak alkalmazkodni.
* A „klasszikus pigmeusok” (a mbuti, efe, cva és akka törzs) a Föld legkisebb termetű népcsoportjait alkotják. A mbuti és az efe törzs az [[Ituri-esőerdő]], a cva a [[Kivu-tó]] környékén, az akka a [[Közép-afrikai Köztársaság]] délkeleti és a [[Kongói Köztársaság]] északi részén él. Az átlagos testalkatukat 142,5 cm-nek határozták meg, csak nagyon kevesen haladják meg a 150 cm-t. A testi jellegeik között alig található klasszikus afrikai elem. A bőrük a negridekénél világosabb, azoktól a testarányaikban, az arcuk jellegével is különböznek. A földműves élethez nehezen tudnak alkalmazkodni.


* A Gabonban, Kamerunban és a Kongói Köztársaságban élő (binga, mbenga) pigmeusok átlagos termete 150 cm feletti. Elterjedési területük elér az Atlanti-óceáni partokig. A pigmeusok és a négerek közötti keveredés olyan csoportot eredményezett, amely közelebb került negridekhez, mint a pigmeusokhoz. A baka törzs, akik az akka-val állnak rokonságban félnomádok, akik egyre inkább letelepedett életmódot folytatnak.
* A Gabonban, Kamerunban és a Kongói Köztársaságban élő (binga, mbenga) pigmeusok átlagos termete 150 cm feletti. Az elterjedési területük elér az atlanti-óceáni partokig.
*A pigmeusok és a négerek közötti keveredés olyan csoportot eredményezett, amely közelebb került negridekhez, mint a pigmeusokhoz. Az akkákkal rokonságban álló baka törzs félnomád, és egyre inkább letelepedett életmódot folytat.


* A Burundi, Ruanda területén élő (geszera, zigaba) pigmeusok egy része sok negrid elemet visel. Közülük sokan letelepedett életmódot folytatnak és az edénykészítés a jellemző foglalkozásuk (az 1980-as években).
* A Burundi és Ruanda területén élő (geszera, zigaba) pigmeusok egy része sok negrid elemet visel. Közülük sokan letelepedett életmódot folytatnak, és az 1980-as években az edénykészítés volt a jellemző foglalkozásuk.


* A jelli pigmeusok a [[Kongó-medence]] északi részén élnek. Kizárólag vadásznak és gyűjtögetnek. Mérgezett hegyű nyílvesszőket használnak.
* A jelli pigmeusok a [[Kongó-medence]] északi részén élnek. Kizárólag vadásznak és gyűjtögetnek. Mérgezett hegyű nyílvesszőket használnak.


* A Kongó-medence középső részén szétszórva élő twa (cva) csoportok szintén sok negrid elemet viselnek és bantu nyelveken beszélnek.
* A Kongó-medence középső részén szétszórva élő twa (cva) csoportok szintén sok negrid elemet viselnek, és bantu nyelveken beszélnek.


A pigmeusoknak valaha saját nyelvük volt. Ma viszont a legtöbb csoportjuk a közelben élők nyelvét beszéli (bantu, keleti-negrid stb.) Általában 20-100 fős csoportokban élnek. A legtöbb pigmeus közösség részben vadászó-gyűjtögető életmódon él. Ügyesen közlekednek az őserdőben, hallásuk, szaglásuk kitűnő. Ugyanakkor a szomszédos területek földműveseivel is kereskednek a termesztett mezőgazdasági termékek és tárgyak beszerzése céljából. A binga (mbenga) és mbuti pigmeusok között a nők gyakran halásznak. Sok pigmeus csoport - az erdőirtások következményeként - már letelepedett életmódot folytat.
A pigmeusoknak valaha saját nyelvük volt. Ma viszont a legtöbb csoportjuk a közelben élők (bantu, keleti-negrid stb.) nyelvét beszéli. Általában 20–100 fős csoportokban élnek, részben vadászó-gyűjtögető életmódon. Ügyesen közlekednek az őserdőben, hallásuk, szaglásuk kitűnő, ugyanakkor a szomszédos területek földműveseivel is kereskednek a termesztett mezőgazdasági termékek és egyes tárgyak beszerzése céljából. A binga (mbenga) és mbuti pigmeusok között a nők gyakran halásznak. Sok pigmeus csoport az erdőirtások következményeként már letelepedett életmódot folytat.


Délnyugat-Etiópiában, az [[Omo]] medencéjében is élnek törpe növésű emberek. Ők a legkeletibb, tágabb értelemben vett pigmeusok.
Délnyugat-Etiópiában, az [[Omo]] medencéjében is élnek törpe növésű emberek. Ők a legkeletibb tágabb értelemben vett pigmeusok.


Egyes afrikai etnikai térképeken sok pigmeus csoportot tüntettek fel, amelyek a helyi földművelő lakossággal keveredtek, ezért embertani értelemben már nem számíthatók a pigmeusok közé. Ilyen csoportok például a [[Sangha (folyó)|Sangha]] és [[Ubangi]] folyók mellett, illetve Ruandában élnek.
Egyes afrikai etnikai térképeken sok pigmeus csoportot tüntettek fel. Ezek keveredtek a helyi földművelő lakossággal, ezért embertani értelemben már nem számíthatók a pigmeusok közé. Ilyen csoportok például a [[Sangha (folyó)|Sangha]] és az [[Ubangi]] folyó mellett, illetve Ruandában élnek.


== Történetük ==
== Történetük ==

A lap 2021. június 20., 20:12-kori változata

pigmeusok
Pigmeus férfi Kamerunban
Pigmeus férfi Kamerunban
Teljes lélekszám
250–600 ezer fő[1]
Régiók
Közép-Afrika
Nyelvek
A Wikimédia Commons tartalmaz pigmeusok témájú médiaállományokat.
A pigmeus csoportok Közép-Afrika területén
Őserdei pigmeusok és egy európai felfedező a Kongó-medencében a 20. század elején

A pigmeusok különösen alacsony termetű emberek. Elsősorban Közép-Afrika őserdeiben: Ruanda, Burundi, Tanzánia, Uganda, a Demokratikus Kongói Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság, Kamerun, Egyenlítői-Guinea, Gabon, a Kongói Köztársaság, Angola és Etiópia területén élnek.[2] Soha nem alkottak egységet, és mindig különböző törzsekhez tartoztak. A környezetükben élőkhöz képest a számuk elenyésző, becslések szerint 250–600 ezer pigmeus él a kongói esőerdők peremén.[1]

Jellemzőik és csoportjaik

  • A „klasszikus pigmeusok” (a mbuti, efe, cva és akka törzs) a Föld legkisebb termetű népcsoportjait alkotják. A mbuti és az efe törzs az Ituri-esőerdő, a cva a Kivu-tó környékén, az akka a Közép-afrikai Köztársaság délkeleti és a Kongói Köztársaság északi részén él. Az átlagos testalkatukat 142,5 cm-nek határozták meg, csak nagyon kevesen haladják meg a 150 cm-t. A testi jellegeik között alig található klasszikus afrikai elem. A bőrük a negridekénél világosabb, azoktól a testarányaikban, az arcuk jellegével is különböznek. A földműves élethez nehezen tudnak alkalmazkodni.
  • A Gabonban, Kamerunban és a Kongói Köztársaságban élő (binga, mbenga) pigmeusok átlagos termete 150 cm feletti. Az elterjedési területük elér az atlanti-óceáni partokig.
  • A pigmeusok és a négerek közötti keveredés olyan csoportot eredményezett, amely közelebb került negridekhez, mint a pigmeusokhoz. Az akkákkal rokonságban álló baka törzs félnomád, és egyre inkább letelepedett életmódot folytat.
  • A Burundi és Ruanda területén élő (geszera, zigaba) pigmeusok egy része sok negrid elemet visel. Közülük sokan letelepedett életmódot folytatnak, és az 1980-as években az edénykészítés volt a jellemző foglalkozásuk.
  • A jelli pigmeusok a Kongó-medence északi részén élnek. Kizárólag vadásznak és gyűjtögetnek. Mérgezett hegyű nyílvesszőket használnak.
  • A Kongó-medence középső részén szétszórva élő twa (cva) csoportok szintén sok negrid elemet viselnek, és bantu nyelveken beszélnek.

A pigmeusoknak valaha saját nyelvük volt. Ma viszont a legtöbb csoportjuk a közelben élők (bantu, keleti-negrid stb.) nyelvét beszéli. Általában 20–100 fős csoportokban élnek, részben vadászó-gyűjtögető életmódon. Ügyesen közlekednek az őserdőben, hallásuk, szaglásuk kitűnő, ugyanakkor a szomszédos területek földműveseivel is kereskednek a termesztett mezőgazdasági termékek és egyes tárgyak beszerzése céljából. A binga (mbenga) és mbuti pigmeusok között a nők gyakran halásznak. Sok pigmeus csoport – az erdőirtások következményeként – már letelepedett életmódot folytat.

Délnyugat-Etiópiában, az Omo medencéjében is élnek törpe növésű emberek. Ők a legkeletibb tágabb értelemben vett pigmeusok.

Egyes afrikai etnikai térképeken sok pigmeus csoportot tüntettek fel. Ezek keveredtek a helyi földművelő lakossággal, ezért embertani értelemben már nem számíthatók a pigmeusok közé. Ilyen csoportok például a Sangha és az Ubangi folyó mellett, illetve Ruandában élnek.

Történetük

Eredetüket nem ismerjük, mert a lakóterületükről kevés eszköz- és emberlelet származik.

Régebbi elterjedési területük a mainál lényegesen nagyobb volt. A kutatók szerint az elterjedésük északi határa az akkori trópusi őserdő határának felelt meg. Ez az ókorban a 15° északi szélességgel volt azonos.

Az ókori egyiptomi fáraók expedíciókat indítottak, hogy az erdők országában pigmeusokat fogjanak el, hogy azok az "isteni törpe táncosok" udvaraikban táncoljanak. Az egyiptomiak a pigmeusokat már az i. e. 3. évezredben ismerték, ezek valószínűleg a mbutik lehettek.

Az ókori görögök a pigmeusokat Egyiptomon keresztül ismerték meg. Hérodotosz a pigmeusok hazáját a Felső-Nílus vidékére tette. Arisztotelész megemlíti, hogy ott, ahol a Nílus ered, pigmeusok élnek, és hozzáteszi, hogy mindez nem mítosz, hanem egy valóságos nép, amelynek tagjai igen kis emberek.

Több olyan római mozaik ismert - mint pl. a mai Assisi környékén levő Cannarából előkerült Urbium Hortense - ahol egy pigmeus hatalmas vízilóval vagy krokodillal harcol.

1664-ben Isaac Vossius Párizsban kiadott egy könyvet, amelyben a (bakkebakke) népről, a "törpékről" ír, akik az erdőben élnek és elefántokra vadásznak. A portugálok a 16. században találkoztak velük, de akkor még legendaként adtak róluk tudósításokat.

A 19. században először G. Schweinfurth, F. Mianini és Henry Morton Stanley adtak hírt a pigmeusokról, mint valóságos kis emberekről. 1864-ben P. du Chaillu leírta az Egyenlítő menti pigmeusokat, majd amikor az akka pigmeusokkal találkozott, sikerült azokat a 17. században leírt bakkebakke néven leírtakkal azonosítania.

A 20. század eleji kutatások munkáját sokszor nehezítette, mert az európaiak korábban gyakran hurcolták el a pigmeusokat szolgáknak, ezért amikor a kutatók megjelentek, a pigmeusok azonnal elrejtőztek az őserdőben. A pigmeusok igen félénkeknek mutatkoztak az idegenekkel szemben, de később kiderült, hogy végtelenül jóindulatúak és készségesek.

Jegyzetek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pygmée című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Ez a szócikk részben vagy egészben a Congo Pygmies című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Sebes Tibor: Afrika, 1973.
  • Kiszely István: A föld népei, 1986.

További információk

Kapcsolódó szócikkek