„Zsigmond Emese” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Életpályája: nyugdíjba vonult
14. sor: 14. sor:


2020 őszén vonult nyugdíjba.<ref>[https://www.facebook.com/emese.zsigmond.16/posts/648119645832787 Zsigmond Emese FB-oldala]</ref>
2020 őszén vonult nyugdíjba.<ref>[https://www.facebook.com/emese.zsigmond.16/posts/648119645832787 Zsigmond Emese FB-oldala]</ref>

==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}


==Források==
==Források==
* {{RMIL|5}}
* {{RMIL|5}}

==További információk==
==További információk==
*Nevelés napsugárban és szivárványkapuban (Mihály László interjúja). ''Erdélyi Riport'' 2003. július 24.
*Nevelés napsugárban és szivárványkapuban (Mihály László interjúja). ''Erdélyi Riport'' 2003. július 24.

A lap 2020. szeptember 16., 18:05-kori változata

Zsigmond Emese
Született1955. június 1. (68 éves)
Szentkeresztbánya
Állampolgárságaromán
HázastársaPatrubány Miklós
Foglalkozása
  • tanár
  • szerkesztő
KitüntetéseiGróf Kun Kocsárd-díj (2015)
SablonWikidataSegítség

Zsigmond Emese (Szentkeresztbánya, 1955. június 1. –) erdélyi magyartanár, szerkesztő, Patrubány Miklós felesége.

Életpályája

Középiskoláit a marosvásárhelyi Unirea Líceumban végezte 1974-ben, majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett egyetemi diplomát magyar–francia szakon, 1978-ban. 1989-ig magyart tanított a kolozsvári 5. sz. Általános Iskolában, azóta a Napsugár című gyermeklap szerkesztője, 1992-től annak melléklapjával, a Szivárvánnyal együtt főszerkesztője. Meghatározó szerepe van abban, hogy az általa vezetett lap az 1990-es évektől, döntő módon megváltozott körülmények között is, megőrizte vonzását az egymást váltó gyermeknemzedékek felé, s hogy melléje új munkatársi gárdát is tudott toborozni.

Már középiskolás és egyetemista korában gyakornokoskodott a marosvásárhelyi és a kolozsvári rádióstúdiókban; egyetemi évei idején szerkesztője, 1975–1978 között főszerkesztője volt a kolozsvári Visszhang Diákrádiónak.

1970-ben közölte első cikkeit az Ifjúmunkásban, a továbbiakban a Művelődésben, a Korunkban és a Tanügyi Újságban, valamint napila­pokban is. A Napsugár mérlegét Mit kell és mit kellene kérnie? Esztézis és didakszis a Napsugárban című tanulmányában (Korunk 2002/10) vonta meg. Fontosabb írásai még: Nyelvünk az erőnk (in: Maturandusok. Kolozsvár, 2006); Életigenlő világkép és erkölcsi rend a magyar nyelvben és népi műveltségben (in: A Magyarok VII. Világkongresszusának kötetei. VII. Budapest, 2008).

Szerkesztésében jelent meg a Napsugár több különkiadványa: Mese, mese, mátka (Kolozsvár, 2005); Nagyjaink. Magyar írói arcképek (portréalbum, Kolozsvár, 2005); Szólj, szám! A Napsugár anyanyelvi feladatai (Kolozsvár, 2007); Szivárványozz! (kifestők, játékok kicsiknek, Kolozsvár, 2008). Több kötetet szerkesztett a székelyudvarhelyi Ablak, a kolozsvári Stúdium és Tinivár, a nagyváradi Literátor kiadó számára.

2020 őszén vonult nyugdíjba.[1]

Jegyzetek

Források

További információk

  • Nevelés napsugárban és szivárványkapuban (Mihály László interjúja). Erdélyi Riport 2003. július 24.
  • Új köntösben régi és új értékeket egyaránt hordozunk (Oláh-Gál Elvira interjúja). Székelyföld 2004/1.
  • Halk és nyugodt csoda (kérdez Csóg Szidónia). Krónika 2005. november 8