Pusztai sas

Pusztai sas
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Magyarországon fokozottan védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Öregrend: Neoaves Csoport: Passerea Csoport: Telluraves Csoport: Afroaves Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes) Család: Vágómadárfélék (Accipitridae) Alcsalád: Sasformák (Aquilinae) Nem: Aquila Faj: A. nipalensis
Tudományos név
Aquila nipalensis Hodgson, 1833
Elterjedés
A pusztai sas elterjedési területe   költőhely (nyáron)   költözési útvonal   telelőhely
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pusztai sas témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pusztai sas témájú médiaállományokat és Pusztai sas témájú kategóriát.

A pusztai sas (Aquila nipalensis) a madarak (Aves) osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Európa keleti részén, Ázsia sztyeppvidékén költ. Telelni Irak és Irán irányában Szudánig vonul. A sík, fátlan vidéket kedveli.

Alfajai

• keleti pusztai sas (Aquila nipalensis nipalensis), Kelet-Ázsia
• nyugati pusztai sas (Aquila nipalensis orientalis), Délkelet-Európa, Közép-Ázsia

Megjelenése

A madár testhossza kb. 62–74 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig elérheti a 165–190 centimétert is. Testtömege 2,4-3,9 kg között változik, a nemek súlya nem egyforma, a tojók némileg robusztusabbak, nagyobb a súlyuk.

A pusztai sas tollainak színe a feketésbarna és barna között változik. A fiatal madarak nagyon jellegzetes széles fehér szalagot viselnek a szárnyuk alsó részén, ami a korral azután eltünik. A szárny felső részén ez a csík vékonyabb. A szárny és a faroktollak feketésbarnák, míg a szárnyfedők, a hát, a fej és a has barna. Az idősebb sasok egyöntetű sötébarnák, a tarkójukon egy világosabb sárgás foltot találhatunk.

A szárny tollai sávozottak

A csőre erős és horgas

Egy kitárt szárnyú sas

A karmai erősek

Museum specimen

Életmódja

Húsevő, táplálkozására jellemző, hogy elsősorban ürgéket eszik, és más rágcsálókat és hüllőket, rovarokat, madarakat csak kisebb számban fogyaszt. Viselkedésükre fióka korukban a káinizmus jellemző. Egyes megfigyelések szerint Afrika déli részén a termeszeket is megeszi.

Szaporodása

Költési területe a hegyes vidékeken van, egészen 2300 m magasságig is elterjedt. Fészkét általában a talajra rakja vagy a kisebb bokrokra, fákra. Élőhelyének megváltozása és az ember közelsége miatt, néha mesterséges építményekre is rak fészket. A szaporodási időszak április és július közé esik, de függ attól, hogy mennyire tápanyaggazdag a terület zsákmányállatokban. A tojó ilyenkor 2 tojást helyez el a fészekbe és ezen 45 napon keresztül kotlik. A kikelt fiókákat a szülők még kb. 60 napon át táplálják, addig, amíg azok a fészekben tartózkodnak. A fiókák nagyon agresszívek és egymástól is elveszik a táplálékot, ezt a jelenséget káinizmusnak nevezik.

Kárpát-medencei előfordulása

Vadon Magyarországon csak kevés számú hitelesített előfordulása ismert, de állatkertekben megtalálható.

Védettsége

Európában sebezhető fajként tartják nyilván. Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 250 000 Ft.

Forrás

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2013. december 30.)
• Az MME Monitoring Központjának adatlapja

További információk

• Pusztai sas - Miskolc Zoo
• Ritka madarak hazai előfordulásai
• Képek az interneten a fajról