„Bárd (költő)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 15. sor: | 15. sor: | ||
{{jegyzetek}} |
{{jegyzetek}} |
||
[http://www.bards.ru Bards.ru Orosz bárdok] |
[http://www.bards.ru Bards.ru Orosz bárdok] |
||
== Kapcsolódó szócikkek == |
|||
{{csonk-irod}} |
|||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
{{Nemzetközi katalógusok}} |
||
A lap 2019. június 28., 10:02-kori változata
A bárdok (a szó proto-kelta eredetű: bardos, jelentése: hangosan imádkozni, énekelni) énekesek, saját szerzeményüket előadó vándorénekesek voltak.
A bárd konkrét jelentése országok és korok szerint változott. A keltáknál bárdnak a druidák meghatározott csoportját (krónikásokat, költőket) nevezték. A 15. század közepén a gall nyelvből az angol nyelv skót dialektusába vándorénekes jelentéssel került át (pejoratív felhanggal).
Az angol kultúrkörben a romantika idején ismét változott a bárd jelentése. A kelta kultúrához visszanyúló romantikus írók és költők – közöttük elsősorban Walter Scott – adtak új jelentést a szónak. A bárd ebben a kontextusban lírikust, lírai költőt jelent.[1] Határozott névelővel használják a híres angol drámaíró, William Shakespeare tiszteletteljes megnevezéseként is („the Bard”).
Bárdoknak hívják az oroszok (a többnyire) saját verseiket előadó néha – nem is hivatásos nem hivatásos – költőket, énekeseket; a sanzonok a előadóit. A legismertebbek közűlük: Vlagyimir Viszockij, Okudzsava, Galics, Matvejeva, Dolina, ...
