„Kövér Gyula” változatai közötti eltérés

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Emigráns magyarok kategória hozzáadva (a HotCattel)
4. sor: 4. sor:
Kövér Gyula a Heves megyei Verpeléten született. Képzűművészeti tanulmányait [[Budapest]]en, a [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Képzőművészeti Főiskolán]] folytatta 1902 és 1906 között, [[Székely Bertalan]]nál és [[Révész Imre (festő)|Révész Imrénél]]. A főiskola után [[München]]ben tanult tovább, az ottani Képzőművészeti Akadémián, Peter Halm rézkarcoló osztályában. Ezt követően Párizsban is tanult, H. Martinnál. Első kiállításai is Münchenben voltak, majd Párizs, Róma, Madrid és más nagyvárosok kiállító termei következtek. Magyarországon 1909-ben volt az első kiállítása, Budapesten, majd a következő 1911-ben ugyanitt. 1914-ben elnyerte a kortárs fiatal művészeket támogató ösztöndíjat, a Ferenc József koronázási jubileumi-díjat.
Kövér Gyula a Heves megyei Verpeléten született. Képzűművészeti tanulmányait [[Budapest]]en, a [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Képzőművészeti Főiskolán]] folytatta 1902 és 1906 között, [[Székely Bertalan]]nál és [[Révész Imre (festő)|Révész Imrénél]]. A főiskola után [[München]]ben tanult tovább, az ottani Képzőművészeti Akadémián, Peter Halm rézkarcoló osztályában. Ezt követően Párizsban is tanult, H. Martinnál. Első kiállításai is Münchenben voltak, majd Párizs, Róma, Madrid és más nagyvárosok kiállító termei következtek. Magyarországon 1909-ben volt az első kiállítása, Budapesten, majd a következő 1911-ben ugyanitt. 1914-ben elnyerte a kortárs fiatal művészeket támogató ösztöndíjat, a Ferenc József koronázási jubileumi-díjat.


Az [[első világháború]] kitörése után elvégezte a tartalékos tiszti iskolát, és innen került az orosz frontra, a [[miskolci 10. honvéd gyalogezred]]hez, ahol [[Meilinger Dezső]]vel együtt rajzokban örökítette meg a harctéri eseményeket, a katonai lét mindennapjait. [[Sassy Csaba]] írása szerint az „ezred hadifestője lett”. E minőségében ő volt az illusztrátora a 10-es honvéd című tábori lapnak, számos karikatúrája jelent meg benne a tisztikar tagjairól és honvédekről. Karikatúrái annyira népszerűek voltak, hogy képeslapokon is árusították Miskolcon. Ezekből a rajzokból külön albumot is állított össze 1916-ban, ''Kacagó lapok a komoly időkből (1915–16)'' címmel. Az album áttörő sikerére jellemző, hogy még [[Habsburg–Lotaringiai József Károly főherceg|József főherceg]] is átlapozta, és sokszor elmosolyodott a színes rajzokon és a találó aláírásokon. Leszerelése után Meilingerrel együtt volt egy közös kiállítása Miskolcon 1917-ben, a [[Megyeháza (Miskolc)|vármegyeházán]].
Az [[első világháború]] kitörése után elvégezte a tartalékos tiszti iskolát, és innen került az orosz frontra, a [[miskolci 10. honvéd gyalogezred]]hez, ahol [[Meilinger Dezső]]vel együtt rajzokban örökítette meg a harctéri eseményeket, a katonai lét mindennapjait. [[Sassy Csaba]] írása szerint az „ezred hadifestője lett”. E minőségében ő volt az illusztrátora a ''10-es honvéd'' című tábori lapnak, számos karikatúrája jelent meg benne a tisztikar tagjairól és a honvédekről. Karikatúrái annyira népszerűek voltak, hogy képeslapokon is árusították Miskolcon. Ezekből a rajzokból külön albumot is állított össze 1916-ban, ''Kacagó lapok a komoly időkből (1915–16)'' címmel. Az album áttörő sikerére jellemző, hogy még [[Habsburg–Lotaringiai József Károly főherceg|József főherceg]] is átlapozta, és sokszor elmosolyodott a színes rajzokon és a találó aláírásokon. Leszerelése után Meilingerrel együtt volt egy közös kiállítása Miskolcon 1917-ben, a [[Megyeháza (Miskolc)|vármegyeházán]].


A háború után Budapesten telepedett le, és portrékat, tájképeket, de főként női aktokat festett. A karikatúrarajzolással sem hagyott fel, több lap számára is rajzolt. 1917-ben és 1919-ben csoportos kiállítása volt a Nemzeti Szalonban, 1922-ben elnyerte az Erzsébetvárosi Kaszinó, 1923-ben pedig a Műcsarnok akt-díját.
A háború után Budapesten telepedett le, és portrékat, tájképeket, de főként női aktokat festett. A karikatúrarajzolással sem hagyott fel, több lap számára is rajzolt. 1917-ben és 1919-ben csoportos kiállítása volt a Nemzeti Szalonban, 1922-ben elnyerte az Erzsébetvárosi Kaszinó, 1923-ben pedig a Műcsarnok akt-díját.

A lap 2018. március 31., 20:36-kori változata

Kövér Gyula (Verpelét, 1883. március 14. – Helsinki, 1950) festőművész.

Élete, munkássága

Kövér Gyula a Heves megyei Verpeléten született. Képzűművészeti tanulmányait Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán folytatta 1902 és 1906 között, Székely Bertalannál és Révész Imrénél. A főiskola után Münchenben tanult tovább, az ottani Képzőművészeti Akadémián, Peter Halm rézkarcoló osztályában. Ezt követően Párizsban is tanult, H. Martinnál. Első kiállításai is Münchenben voltak, majd Párizs, Róma, Madrid és más nagyvárosok kiállító termei következtek. Magyarországon 1909-ben volt az első kiállítása, Budapesten, majd a következő 1911-ben ugyanitt. 1914-ben elnyerte a kortárs fiatal művészeket támogató ösztöndíjat, a Ferenc József koronázási jubileumi-díjat.

Az első világháború kitörése után elvégezte a tartalékos tiszti iskolát, és innen került az orosz frontra, a miskolci 10. honvéd gyalogezredhez, ahol Meilinger Dezsővel együtt rajzokban örökítette meg a harctéri eseményeket, a katonai lét mindennapjait. Sassy Csaba írása szerint az „ezred hadifestője lett”. E minőségében ő volt az illusztrátora a 10-es honvéd című tábori lapnak, számos karikatúrája jelent meg benne a tisztikar tagjairól és a honvédekről. Karikatúrái annyira népszerűek voltak, hogy képeslapokon is árusították Miskolcon. Ezekből a rajzokból külön albumot is állított össze 1916-ban, Kacagó lapok a komoly időkből (1915–16) címmel. Az album áttörő sikerére jellemző, hogy még József főherceg is átlapozta, és sokszor elmosolyodott a színes rajzokon és a találó aláírásokon. Leszerelése után Meilingerrel együtt volt egy közös kiállítása Miskolcon 1917-ben, a vármegyeházán.

A háború után Budapesten telepedett le, és portrékat, tájképeket, de főként női aktokat festett. A karikatúrarajzolással sem hagyott fel, több lap számára is rajzolt. 1917-ben és 1919-ben csoportos kiállítása volt a Nemzeti Szalonban, 1922-ben elnyerte az Erzsébetvárosi Kaszinó, 1923-ben pedig a Műcsarnok akt-díját.

Kövér házasságának története egy hamisítatlan romantikus mese. A festő még Münchenben, 1907-ben ismerkedett meg Alice Stünkellel, egy finn lánnyal, s szerelem szövődött közöttük. Amikor mindketten hazautaztak, a kapcsolat nem szűnt meg, sokáig leveleztek egymással. A lány – Kövér hozzájárulásával – férjhez ment Finnországban egy mérnökhöz, majd azt a hírt kapta, hogy a festő meghalt az orosz fronton. Amikor Alice fia Berlinben tanult állatorvosnak, ottani magyaroktól tudta meg, hogy a festő nem halt meg. Az asszony ekkor Budapestre utazott, és összeházasodtak. Feltehetően a második világháború után Finnországba költöztek, és Kövér Gyula itt halt meg 1950-ben. Urnája Helsinkiben, a Hietaniemi temetőben található.

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kövér_Gyula&oldid=19798177”