Óbudai pálos kolostor

Az óbudai pálos kolostor, közismertebb nevén Fehéregyháza (régebbi irodalomban Fejéregyháza), eredetileg egy plébániatemplom volt Óbuda határában. Hunyadi Mátyás utóbb pálosokat telepített a fehéregyházi kegyhely gondozására. A kolostor romjait a 19. században az óbudai Victoria-téglagyár területén találták meg.

Története

A fehéregyházi templom alapításának történetét pontosan nem ismerjük. Mivel a plébániai jogai kiterjedtek az óbudai káptalan területén fekvő Óbudára is, ezért vélelmezhető, hogy I. (Szent) István idején létesült. Fehéregyháza az Árpád-korban királyi kápolna volt. Anonymus tudósítása szerint a fehéregyházi, Szűz Máriának szentelt templomot a magyarok megtérése után azon a helyen emelték, ahol Árpád fejedelmet eltemették. Rajta kívül azonban nincs egyetlen olyan középkori forrás sem, amely megnevezné Fehéregyházát Árpád végső nyughelyeként.

I. Károly király idején a pápa kiterjedt búcsújogokkal ruházta fel. Amikor Óbudát 1355-ben megosztották a káptalan és az anyakirályné között, Fehéregyháza elveszítette a plébániai jogait a város felett, és ettől kezdve hanyatlásnak indult. Mátyás kérelme idején már elhagyatottnak számított.

1480-ban óbudai pálos kolostornak alapítására, amit a fejéregyházi templom mellé szeretett volna telepíteni, Mátyás király engedélyt kért a pápától, mert a templom leromlott állapotban volt, és a káptalan nem törődött vele, pedig a korábbi búcsúknak köszönhetően sokan keresték fel. A kegyhely ápolására pálosokat kívánt Fehéregyházára telepíteni, a felépítendő kolostort pedig adományokkal akarta megerősíteni.

1483-ban újabb kéréssel folyamodott a pápához a tervezett kolostor kapcsán. A kérelemre azért volt szükség, mert Mátyás a budai káptalan régi templomának a köveit akarta felhasználtatni a pálos kolostor megépítéséhez. II. Ulászló a kolostornak adta a közelben lévő forrást és megerősítette a Bányaháza nevű melegvízforrás adományozását. 1494-ben VI. Sándor pápa engedélyezte a plébániatemplom megszüntetését, a pálos szerzeteseknek pedig azt, hogy a kegyhelyet látogatók számára a veszprémi püspök engedélyével kiszolgáltathassák.

A kolostorhoz tartozott Békásmegyer, a helyi plébánost a fehéregyházi pálos perjel jóváhagyásával választhatták meg az ott élők. 1503-ban II. Ulászló Födémes birtokát adományozta az óbudai pálosoknak.A 16. században további kisebb adományokban részesültek. Amikor II. Ulászló szélütést szenvedett, a felesége, Anna királyné fogadalmat tett, hogy a férje felgyógyulása érdekében gyalog zarándokol el az óbudai Fehéregyházára. A király végül lebeszélte arról, hogy ezt télvíz idején, mezítláb tegye meg.

A kolostorépület súlyos károkat szenvedett a török támadások során. Buda 1529-es ostroma során feldúlták, a kápolnáját pedig puskapor tárolására használták. A pálosok a közeledő török elől 1541-ben végleg elmenekültek. Az óbudai és más pálos kolostorok Ecsegen helyezték el a tulajdonukban álló vagyontárgyakat, amelyeket a fennmaradt leltár 96 ezer forintra értékelt. A vagyont a Drugeth családra bízták, amely azonban nem fizette vissza nekik a pénzt, végül hosszas pereskedés után csekély járadék folyósítása fejében a pálosok kénytelenek voltak elismerni a tartozás kiegyenlítését.

Régészeti feltárása

A kolostor épülete a Török hódoltság korában pusztult el, romjait a mai Bécsi út 166. szám alatti óbudai téglagyár építésekor találták meg és pusztították el a 19. század végén.

1907-ben törvény született arról, hogy egy templomot építenek Óbuda határában ott, ahol Árpádot eltemették, de az épület soha nem készült el.

Forrás

Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 224. o. ISBN 963-05-6411-4  

• Bártfai Szabó László: Óbuda egyházi intézményei a középkorban
• Kanyó Ferenc: Árpád sírja nyomában. Ásonyomon
• Volt egyszer egy Fehéregyháza