„Óbudai pálos kolostor” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Folytattam a szócikk építését |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
26. sor: | 26. sor: | ||
* Bártfai Szabó László: Óbuda egyházi intézményei a középkorban |
* Bártfai Szabó László: Óbuda egyházi intézményei a középkorban |
||
* [http://www.asonyomon.hu/arpad-sirja-nyomaban-i/ Kanyó Ferenc: Árpád sírja nyomában. Ásonyomon] |
* [http://www.asonyomon.hu/arpad-sirja-nyomaban-i/ Kanyó Ferenc: Árpád sírja nyomában. Ásonyomon] |
||
* [http://toriblog.blog.hu/2010/07/16/volt_egyszer_egy_feheregyhaza] |
* [http://toriblog.blog.hu/2010/07/16/volt_egyszer_egy_feheregyhaza Volt egyszer egy Fehéregyháza] |
||
{{DEFAULTSORT:Obudaipaloskolostor}} |
{{DEFAULTSORT:Obudaipaloskolostor}} |
A lap 2018. február 19., 16:40-kori változata
Az óbudai pálos kolostor, közismertebb nevén Fehéregyháza (régebbi irodalomban Fejéregyháza), eredetileg egy plébániatemplom volt Óbuda határában. Hunyadi Mátyás utóbb pálosokat telepített a fehéregyházi kegyhely gondozására. A kolostor romjait a 19. században az óbudai Victoria-téglagyár területén találták meg.
Története
A fehéregyházi templom alapításának történetét pontosan nem ismerjük. Mivel a plébániai jogai kiterjedtek az óbudai káptalan területén fekvő Óbudára is, ezért vélelmezhető, hogy I. (Szent) István idején létesült. Fehéregyháza az Árpád-korban királyi kápolna volt. Anonymus tudósítása szerint a fehéregyházi, Szűz Máriának szentelt templomot a magyarok megtérése után azon a helyen emelték, ahol Árpád fejedelmet eltemették. Rajta kívül azonban nincs egyetlen olyan középkori forrás sem, amely megnevezné Fehéregyházát Árpád végső nyughelyeként.
I. Károly király idején a pápa kiterjedt búcsújogokkal ruházta fel. Amikor Óbudát 1355-ben megosztották a káptalan és az anyakirályné között, Fehéregyháza elveszítette a plébániai jogait a város felett, és ettől kezdve hanyatlásnak indult. Mátyás kérelme idején már elhagyatottnak számított.
1480-ban óbudai pálos kolostornak alapítására, amit a fejéregyházi templom mellé szeretett volna telepíteni, Mátyás király engedélyt kért a pápától, mert a templom leromlott állapotban volt, és a káptalan nem törődött vele, pedig a korábbi búcsúknak köszönhetően sokan keresték fel. A kegyhely ápolására pálosokat kívánt Fehéregyházára telepíteni, a felépítendő kolostort pedig adományokkal akarta megerősíteni.
1483-ban újabb kéréssel folyamodott a pápához a tervezett kolostor kapcsán. A kérelemre azért volt szükség, mert Mátyás a budai káptalan régi templomának a köveit akarta felhasználtatni a pálos kolostor megépítéséhez. II. Ulászló a kolostornak adta a közelben lévő forrást és megerősítette a Bányaháza nevű melegvízforrás adományozását. 1494-ben VI. Sándor pápa engedélyezte a plébániatemplom megszüntetését, a pálos szerzeteseknek pedig azt, hogy a kegyhelyet látogatók számára a veszprémi püspök engedélyével kiszolgáltathassák.
A kolostorhoz tartozott Békásmegyer, a helyi plébánost a fehéregyházi pálos perjel jóváhagyásával választhatták meg az ott élők. 1503-ban II. Ulászló Födémes birtokát adományozta az óbudai pálosoknak.A 16. században további kisebb adományokban részesültek. Amikor II. Ulászló szélütést szenvedett, a felesége, Anna királyné fogadalmat tett, hogy a férje felgyógyulása érdekében gyalog zarándokol el az óbudai Fehéregyházára. A király végül lebeszélte arról, hogy ezt télvíz idején, mezítláb tegye meg.[1]
A kolostorépület súlyos károkat szenvedett a török támadások során. Buda 1529-es ostroma során feldúlták, a kápolnáját pedig puskapor tárolására használták. A pálosok a közeledő török elől 1541-ben végleg elmenekültek. Az óbudai és más pálos kolostorok Ecsegen helyezték el a tulajdonukban álló vagyontárgyakat, amelyeket a fennmaradt leltár 96 ezer forintra értékelt. A vagyont a Drugeth családra bízták, amely azonban nem fizette vissza nekik a pénz, végül hosszas pereskedés után csekély járadék folyósítása fejében a pálosok kénytelenek voltak elismerni a tartozás kiegyenlítését.
Régészeti feltárása
A kolostor épülete a Török hódoltság korában pusztult el, romjait a mai Bécsi út 166. szám alatti óbudai téglagyár építésekor találták meg és pusztították el a 19. század végén.
1907-ben törvény született arról, hogy egy templomot építenek Óbuda határában ott, ahol Árpádot eltemették, de az épület soha nem készült el.[2]
Forrás
Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 224. o. ISBN 963-05-6411-4
- Bártfai Szabó László: Óbuda egyházi intézményei a középkorban
- Kanyó Ferenc: Árpád sírja nyomában. Ásonyomon
- Volt egyszer egy Fehéregyháza
- ↑ Wenzel Gusztáv: II. Ulászló magyar és cseh királynak házas élete, Századok (1877) 11, 631–641, 727–757 és 816–840.
- ↑ https://1000ev.hu/index.php?a=3¶m=6967