„Condorcet-módszer” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
{{cite journal}} helyett egyszerűbb és értelmesebb végeredményt produkáló {{CitPer}}, szövegben is hivatkozott kapcsolódó szócikk a lap aljáról ki |
||
3. sor: | 3. sor: | ||
Egy Condorcet-módszerű szavazás összeszámlálásakor a szavazók rangsorolják az összes alternatívát, majd az összeszámolás során az alternatívákból az összes lehetséges módon párokat kell képezni, és megnézni, hogy az ilyen egyéni mérkőzéseknek a pár melyik tagja a győztese (melyik szerepel többször elöl az egyes szavazók által adott rangsorokban). |
Egy Condorcet-módszerű szavazás összeszámlálásakor a szavazók rangsorolják az összes alternatívát, majd az összeszámolás során az alternatívákból az összes lehetséges módon párokat kell képezni, és megnézni, hogy az ilyen egyéni mérkőzéseknek a pár melyik tagja a győztese (melyik szerepel többször elöl az egyes szavazók által adott rangsorokban). |
||
A Condorcet-módszerek a [[18. század]]i [[matematika|matematikus]] és [[filozófia|filozófus]], [[Nicolas de Condorcet]] nevét viselik, habár a Condorcet-kritériumot már [[Ramon Llull]] is kidolgozta [[1299]]-ben.<ref>{{ |
A Condorcet-módszerek a [[18. század]]i [[matematika|matematikus]] és [[filozófia|filozófus]], [[Nicolas de Condorcet]] nevét viselik, habár a Condorcet-kritériumot már [[Ramon Llull]] is kidolgozta [[1299]]-ben.<ref>{{CitPer |aut=G. Hägele |aut2=F. Pukelsheim |tit=Llull’s writings on electoral systems |per=Studia Lulliana |tom=41 |ann=2001 |pag=3–38 |url=https://www.math.uni-augsburg.de/emeriti/pukelsheim/2001a.html |accd=2017-02-27}}</ref> |
||
== Példa == |
== Példa == |
||
17. sor: | 17. sor: | ||
== Forrás == |
== Forrás == |
||
* {{CitLib | aut = Mészáros József | aut2 = Szakadát István | tit = Választási eljárások, választási rendszerek | loc = Budapest | red = BME | ser = BME Szociológia Tanszék kiadványai | sernr = 2 | ann = 1993 | pag = 14–24}} |
* {{CitLib | aut = Mészáros József | aut2 = Szakadát István | tit = Választási eljárások, választási rendszerek | loc = Budapest | red = BME | ser = BME Szociológia Tanszék kiadványai | sernr = 2 | ann = 1993 | pag = 14–24}} |
||
== Kapcsolódó szócikkek == |
|||
* [[Ramon Llull]] katalán szent, a módszer 13. századi kidolgozója |
|||
{{csonk-dátum|csonk-mat|2007 januárjából}} |
{{csonk-dátum|csonk-mat|2007 januárjából}} |
A lap 2017. február 27., 18:49-kori változata
A Condorcet-módszer azoknak a választási rendszereknek a gyűjtőneve, amelyek eleget tesznek a Condorcet-kritériumnak: ha az egyik alternatíva egy-az-egyben bármelyik másikat megverné (ún. Condorcet-nyertes), az lesz a választás győztese. Előfordulhat, hogy nincs ilyen alternatíva (ez a Condorcet-paradoxon), ezt a különféle Condorcet-módszerek más-más módon oldják fel. Néhány ismertebb Condorcet-módszer a Kemény–Young-módszer, a rendezett párok módszere és a Schulze-módszer.
Egy Condorcet-módszerű szavazás összeszámlálásakor a szavazók rangsorolják az összes alternatívát, majd az összeszámolás során az alternatívákból az összes lehetséges módon párokat kell képezni, és megnézni, hogy az ilyen egyéni mérkőzéseknek a pár melyik tagja a győztese (melyik szerepel többször elöl az egyes szavazók által adott rangsorokban).
A Condorcet-módszerek a 18. századi matematikus és filozófus, Nicolas de Condorcet nevét viselik, habár a Condorcet-kritériumot már Ramon Llull is kidolgozta 1299-ben.[1]
Példa
Aladár, Béla és Cecil szavaznak, hogy a biciklitároló színe zöld, kék vagy sárga legyen. A következő szavazatokat adják le:
- A: zsk (inkább legyen zöld, mint kék, és inkább sárga, mint kék)
- B: ksz
- C: s (inkább legyen sárga, mint bármi más; a másik két alternatíva között Cecil nem tesz különbséget)
A három alternatívának három lehetséges párosítása van: z-s, z-k, s-k. A zöld egyszer előzi a sárgát (Aladárnál), a sárga kétszer a zöldet, így a z-s mérkőzés kimenetele 1-2. Hasonlóan a z-k párosítás eredménye 1-1, a s-k párosításé 2-1, így a sárga minden párosításból győztesen kerül ki, tehát a szavazás eredménye a sárga szín.
Jegyzetek
- ↑ G. Hägele – F. Pukelsheim: Llull’s writings on electoral systems. Studia Lulliana, XLI. évf. (2001) 3–38. o. Hozzáférés: 2017. február 27.
Forrás
- Mészáros József – Szakadát István: Választási eljárások, választási rendszerek. Budapest: BME. 1993. 14–24. o. = BME Szociológia Tanszék kiadványai, 2.