„Kunlun” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
46. sor: | 46. sor: | ||
A '''Kunlun''' ([[Kínai nyelv|kínai:]] 崑崙山(脈) / 昆仑山(脉) [[Ázsia]] egyik leghosszabb hegysége, amely [[Kína]] nyugati részén terül el. Magashegység, csipkézett vonulatokkal, gleccserekkel. Tágabb értelemben a [[Pamír]]tól a [[Szecsuáni-medence|Szecsuáni-medencéig]] közel {{szám|4000}} km hosszan húzódó, kelet felé legyezőszerűen szétágazó láncok együttesét, míg szűkebb értelemben ennek csak nyugati felét nevezik így. Felépítését, formáit tekintve a [[Tien-san]] rokona: nagy átlagmagasságú, glaciálisan átformált, újra kiemelődött láncos röghegység.{{refhely|Ázsiaföldr|142. o.|azonos=Á142}} |
A '''Kunlun''' ([[Kínai nyelv|kínai:]] 崑崙山(脈) / 昆仑山(脉) [[Ázsia]] egyik leghosszabb hegysége, amely [[Kína]] nyugati részén terül el. Magashegység, csipkézett vonulatokkal, gleccserekkel. Tágabb értelemben a [[Pamír]]tól a [[Szecsuáni-medence|Szecsuáni-medencéig]] közel {{szám|4000}} km hosszan húzódó, kelet felé legyezőszerűen szétágazó láncok együttesét, míg szűkebb értelemben ennek csak nyugati felét nevezik így. Felépítését, formáit tekintve a [[Tien-san]] rokona: nagy átlagmagasságú, glaciálisan átformált, újra kiemelődött láncos röghegység.{{refhely|Ázsiaföldr|142. o.|azonos=Á142}} |
||
== |
== Leírása == |
||
A [[Tibeti-fennsík]] északi peremét alkotja, a [[Karakorum (hegység)|Karakorum]] hegységtől keletre. Nyugaton a [[Pamír]]hoz kapcsolódik, keleten a [[Jangce|Jangcéig]] terjed. Az [[Altajidák]] vonulata, mely a [[harmadidőszak]]ban emelkedett ki. Törésekkel tagolt láncos [[röghegység]]. A hegyvonulat átlagos gerincmagassága {{szám|6000}} méter körüli. |
A [[Tibeti-fennsík]] északi peremét alkotja, a [[Karakorum (hegység)|Karakorum]] hegységtől keletre. Nyugaton a [[Pamír]]hoz kapcsolódik, keleten a [[Jangce|Jangcéig]] terjed. Az [[Altajidák]] vonulata, mely a [[harmadidőszak]]ban emelkedett ki. Törésekkel tagolt láncos [[röghegység]]. A hegyvonulat átlagos gerincmagassága {{szám|6000}} méter körüli. |
||
53. sor: | 53. sor: | ||
A [[Tarim-medence]] és a [[Góbi]] felé meredek lejtőkkel szakad le, Tibet felől fokozatosan emelkedik. Láncai törmelékkel kitöltött kisebb-nagyobb medencéket fognak közre. Északra az [[Altin-Tag]] és a [[Nansan]] vonulatai ágaznak ki, és a [[Cajdam-medence|Cajdam-medencét]] fogják közre. A lefolyástalan sós-agyagos medence legnagyobb része puszta, mocsárvidék. |
A [[Tarim-medence]] és a [[Góbi]] felé meredek lejtőkkel szakad le, Tibet felől fokozatosan emelkedik. Láncai törmelékkel kitöltött kisebb-nagyobb medencéket fognak közre. Északra az [[Altin-Tag]] és a [[Nansan]] vonulatai ágaznak ki, és a [[Cajdam-medence|Cajdam-medencét]] fogják közre. A lefolyástalan sós-agyagos medence legnagyobb része puszta, mocsárvidék. |
||
Nyugati szakaszán a legmagasabb csúcs a [[Muztág Ata]] (7292 m), amelyet időnként a Pamir hegycsoportjához, időnként a Kunlunhoz számítanak. Itt a hegyvonulat meredek falakkal emelkedik a Tarim-medence fölé, a gleccserek olvadékvizeiből táplálkozó folyók mély, gyakran járhatatlan szurdokvölgyei tagolják. Keletebbre kiszélesedik, egyre több vonulatra tagolódik; köztük legmagasabb az Arka-tag a 7723 m-es Ulugmusz-tag csúccsal. Hatalmas, eljegesedett láncok jellemzik a keleti folytatását alkotó Bokalik-tagot - melyet a Cajdam-medence felől Lhászába vezető főútvonal a 4850 m magas Kunlun-hágóban szel át -, valamint a vele párhuzamos délebbi Hoh XiI (Höhsil vagy más néven Kukusili)-hegységet is.{{refhely|azonos=Á142}} |
|||
Tovább kelet-délkelet felé egyre jobban szétágazó, de még mindig 5000-6000 m fölé magasodó, glaciális jellegű láncai között ered a [[Sárga-folyó]].{{refhely|azonos=Á142}} |
|||
==Jegyzetek== |
==Jegyzetek== |
A lap 2016. október 19., 09:37-kori változata
Kunlun | |
Magasság | 7167 m |
Ország | Kína |
Legmagasabb pont | Liushi Shan |
Hosszúság | 3000 km |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 36°, k. h. 84°Koordináták: é. sz. 36°, k. h. 84° | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kunlun témájú médiaállományokat. |
A Kunlun (kínai: 崑崙山(脈) / 昆仑山(脉) Ázsia egyik leghosszabb hegysége, amely Kína nyugati részén terül el. Magashegység, csipkézett vonulatokkal, gleccserekkel. Tágabb értelemben a Pamírtól a Szecsuáni-medencéig közel 4000 km hosszan húzódó, kelet felé legyezőszerűen szétágazó láncok együttesét, míg szűkebb értelemben ennek csak nyugati felét nevezik így. Felépítését, formáit tekintve a Tien-san rokona: nagy átlagmagasságú, glaciálisan átformált, újra kiemelődött láncos röghegység.[1]
Leírása
A Tibeti-fennsík északi peremét alkotja, a Karakorum hegységtől keletre. Nyugaton a Pamírhoz kapcsolódik, keleten a Jangcéig terjed. Az Altajidák vonulata, mely a harmadidőszakban emelkedett ki. Törésekkel tagolt láncos röghegység. A hegyvonulat átlagos gerincmagassága 6000 méter körüli.
Legmagasabb pontja a Liushi Shan (más nevein: Liushi Feng, Kunlun I., angol: Kunlun Goddess) 7167 méter.
A Tarim-medence és a Góbi felé meredek lejtőkkel szakad le, Tibet felől fokozatosan emelkedik. Láncai törmelékkel kitöltött kisebb-nagyobb medencéket fognak közre. Északra az Altin-Tag és a Nansan vonulatai ágaznak ki, és a Cajdam-medencét fogják közre. A lefolyástalan sós-agyagos medence legnagyobb része puszta, mocsárvidék.
Nyugati szakaszán a legmagasabb csúcs a Muztág Ata (7292 m), amelyet időnként a Pamir hegycsoportjához, időnként a Kunlunhoz számítanak. Itt a hegyvonulat meredek falakkal emelkedik a Tarim-medence fölé, a gleccserek olvadékvizeiből táplálkozó folyók mély, gyakran járhatatlan szurdokvölgyei tagolják. Keletebbre kiszélesedik, egyre több vonulatra tagolódik; köztük legmagasabb az Arka-tag a 7723 m-es Ulugmusz-tag csúccsal. Hatalmas, eljegesedett láncok jellemzik a keleti folytatását alkotó Bokalik-tagot - melyet a Cajdam-medence felől Lhászába vezető főútvonal a 4850 m magas Kunlun-hágóban szel át -, valamint a vele párhuzamos délebbi Hoh XiI (Höhsil vagy más néven Kukusili)-hegységet is.[1]
Tovább kelet-délkelet felé egyre jobban szétágazó, de még mindig 5000-6000 m fölé magasodó, glaciális jellegű láncai között ered a Sárga-folyó.[1]
Jegyzetek
- ↑ a b c Ázsiaföldr 142. o.
Források
- Futó József (szerk.): Kontinensek földrajza I. Tankönyvkiadó, Budapest, 1988. (Második kiadás)
- ↑ Ázsiaföldr: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk): Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. ISBN 9789632840215