„Poznańi munkásfelkelés” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
21. sor: | 21. sor: | ||
== Előzmények == |
== Előzmények == |
||
[[Joszif Visszarionovics Sztálin]] halála utána a keleti blokkban bekövetkezett desztalinizációs folyamat az egész blokkot megrengette.[[Nyikita Szergejevics Hruscsov]] beszédének komoly következményei voltak nem csak a [[Szovjetunió|Szovjetunióban,]] hanem a többi szocialista országban is. A személyi kultusz időszaka alatt Lengyelországban gyakorlatban egy az egyben másolni próbálták a szovjet modellt. Az enyhülés időszaka alatt a [[Lengyel Egyesült Munkáspárt|Lengyel Egyesült Munkáspártban]] hosszas viták zajlottak le. |
|||
A lengyel antikommunista ellenállás egye erősebbé vált, különösen a [[Klub Krzywego Kola]] nevű csoport [[Varsó|Varsóban]]. Ezekben a csoportokban a lengyel függetlenségről vitatkoztak, kétségbe vonták az államilag ellenőrzött gazdaság hasznosságát, s felháborította őket a regnáló hatalom megvetése a [[második világháború]] lengyel ellenállóival szemben. Bár elsődlegesen ezek az értelmiségiek által lefolytatott viták voltak, de ezek a beszélgetésen elhangzottak egyre inkább teret nyertek a dolgozók között is. Mind a dolgozók, mind pedig az értelmiség között egyértelművé vált, hogy a kormányzati propaganda ellenére az életszínvonal nem javult. |
|||
⚫ | |||
Poznań Lengyelország egyik legnagyobb ipari központja volt. Az egyre emelkedő adók miatt már 1955 őszén elégedetlenségi hullám futott végig a város munkavállalói között. A helyi dolgozók kérései a magasabb rangú hivatalnokok ellenállása miatt nem jutottak el a döntéshozókhoz, pedig több hónapon keresztül számos alkalommal küldtek petíciót a lengyel Gépipari Minisztériumba, illetve a Párt központjába, sikertelenül. |
|||
1956. június 23-án 27 tagú küldöttség indult [[Varsó|Varsóba]], amely küldöttség június 26-án tért vissza, azzal, hogy a miniszter ígéretet tett arra, hogy egyes igényeket teljesíteni fognak. Rövidesen viszont újabb hírek érkeztek, miszerint a miniszter visszavonta az ígéretét. |
|||
⚫ | |||
== Következmények == |
== Következmények == |
A lap 2016. október 4., 19:48-kori változata
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Poznańi munkástüntetés | |||
"Kenyeret akarunk" - titkosszolgálati fénykép | |||
Konfliktus | Hidegháború | ||
Időpont | 1956. június 28. – június 23. | ||
Helyszín | Poznań, Lengyel Népköztársaság | ||
Eredmény | állami hatóságok győzelme | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
é. sz. 52° 24′ 30″, k. h. 16° 55′ 02″Koordináták: é. sz. 52° 24′ 30″, k. h. 16° 55′ 02″ | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Poznańi munkástüntetés témájú médiaállományokat. |
Az 1956-os Poznańi munkásfelkelés, más néven Poznań 1956 (lengyelül: Poznański Czerwiec) egy tömegfelkelés volt, a Lengyel Népköztársaságban, 1956. június 28 és 30. között. A tüntetések során a dolgozók jobb munkafeltételeket és a kormány távozását követelték. A tüntetés a Cegielski gyárból indult ki, s rövidesen tömeggyűléssé vált. A város központjában 28-án mindegy 100.000 fő gyűjt össze, a Közbiztonsági Minisztérium helyi kirendeltsége elé. A tömegre a Lengyel Néphadsereg mintegy 10000 katonája és nagyságrendben 400 tankja támadott rá, Stanislav Poplavsky vezetésével.
A halálos áldozatok száma 57 és 100 fő között volt, közöttük a tiltakozás leverésének arcává vált 13 éves Romek Strzałkowski. A felkelés hatására rövidesen távozott a hatalomból a párt addigi első titkára Edward Ochab és a vezetést Władysław Gomułka vette át.
Előzmények
Joszif Visszarionovics Sztálin halála utána a keleti blokkban bekövetkezett desztalinizációs folyamat az egész blokkot megrengette.Nyikita Szergejevics Hruscsov beszédének komoly következményei voltak nem csak a Szovjetunióban, hanem a többi szocialista országban is. A személyi kultusz időszaka alatt Lengyelországban gyakorlatban egy az egyben másolni próbálták a szovjet modellt. Az enyhülés időszaka alatt a Lengyel Egyesült Munkáspártban hosszas viták zajlottak le.
A lengyel antikommunista ellenállás egye erősebbé vált, különösen a Klub Krzywego Kola nevű csoport Varsóban. Ezekben a csoportokban a lengyel függetlenségről vitatkoztak, kétségbe vonták az államilag ellenőrzött gazdaság hasznosságát, s felháborította őket a regnáló hatalom megvetése a második világháború lengyel ellenállóival szemben. Bár elsődlegesen ezek az értelmiségiek által lefolytatott viták voltak, de ezek a beszélgetésen elhangzottak egyre inkább teret nyertek a dolgozók között is. Mind a dolgozók, mind pedig az értelmiség között egyértelművé vált, hogy a kormányzati propaganda ellenére az életszínvonal nem javult.
Poznań Lengyelország egyik legnagyobb ipari központja volt. Az egyre emelkedő adók miatt már 1955 őszén elégedetlenségi hullám futott végig a város munkavállalói között. A helyi dolgozók kérései a magasabb rangú hivatalnokok ellenállása miatt nem jutottak el a döntéshozókhoz, pedig több hónapon keresztül számos alkalommal küldtek petíciót a lengyel Gépipari Minisztériumba, illetve a Párt központjába, sikertelenül.
1956. június 23-án 27 tagú küldöttség indult Varsóba, amely küldöttség június 26-án tért vissza, azzal, hogy a miniszter ígéretet tett arra, hogy egyes igényeket teljesíteni fognak. Rövidesen viszont újabb hírek érkeztek, miszerint a miniszter visszavonta az ígéretét.