„Henszlmann Imre” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
8. sor: 8. sor:


==Életpályája==
==Életpályája==
Pesten, Bécsben és Padovában orvosi tanulmányokat folytatott, majd művészettörténeti és archeológiai szakra jelentkezett.<ref name="plex"/> Bécsben a pénzverde igazgatója, a magyar származású [[Böhm József Dániel]] vezette be erre a tudományszakra. [[1848]]-ban Bécsben [[Eszterházy Pál]] sajtóreferense lett.<ref name="plex"/> [[1849]]-ben a forradalomban való részvétele miatt fogságba zárták, majd [[London]]ba és [[Párizs]]ba távozott. [[Párizs]]ban [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] támogatásával jelent meg ''Théorie des proportions appliqués dans l’architecture'' című műve [[1860]]-ban. [[Magyarország]]ra visszatérve ő vezette a meginduló [[székesfehérvár]]i és [[kalocsa]]i ásatásokat. [[1867]]-től a [[Műemlékek Országos Bizottsága|Műemlékek Országos Bizottságának]] első előadója volt.<ref name="plex"/> [[1873]]-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Sok tanulmányt és cikket írt, szerkesztette az ''[[Archeológiai Értesítő]]'' és az ''[[Archeológiai Közlemények]]'' című periodikákat.
Pesten, Bécsben és Padovában orvosi tanulmányokat folytatott, majd művészettörténeti és archeológiai szakra jelentkezett.<ref name="plex"/> Bécsben a pénzverde igazgatója, a magyar származású [[Böhm József Dániel]] vezette be erre a tudományszakra. [[1848]]-ban Bécsben [[Esterházy Pál]] sajtóreferense lett.<ref name="plex"/> [[1849]]-ben a forradalomban való részvétele miatt fogságba zárták, majd [[London]]ba és [[Párizs]]ba távozott. [[Párizs]]ban [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] támogatásával jelent meg ''Théorie des proportions appliqués dans l’architecture'' című műve [[1860]]-ban. [[Magyarország]]ra visszatérve ő vezette a meginduló [[székesfehérvár]]i és [[kalocsa]]i ásatásokat. [[1867]]-től a [[Műemlékek Országos Bizottsága|Műemlékek Országos Bizottságának]] első előadója volt.<ref name="plex"/> [[1873]]-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Sok tanulmányt és cikket írt, szerkesztette az ''[[Archeológiai Értesítő]]'' és az ''[[Archeológiai Közlemények]]'' című periodikákat.
[[Fájl:Henszlmann Imre sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Henszlmann Imre sírja [[Budapest]]en. [[Fiumei úti Nemzeti Sírkert|Kerepesi temető]]: 34/2-1-47.]]
[[Fájl:Henszlmann Imre sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Henszlmann Imre sírja [[Budapest]]en. [[Fiumei úti Nemzeti Sírkert|Kerepesi temető]]: 34/2-1-47.]]

==Fontosabb művei==
==Fontosabb művei==
*''Párhuzam az ó- és újkori művészeti nézetek és nevelések közt'' ([[Pest (történelmi település)|Pest]], 1841)
*''Párhuzam az ó- és újkori művészeti nézetek és nevelések közt'' ([[Pest (történelmi település)|Pest]], 1841)

A lap 2015. augusztus 19., 15:30-kori változata

Henszlmann Imre
Henszlmann Imre, Marastoni József litográfiája, 1861
Henszlmann Imre, Marastoni József litográfiája, 1861
Született1813. október 13.[1][2]
Kassa
Elhunyt1888. december 5. (75 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • művészettörténész
  • művelődéstörténész
  • régész
  • egyetemi oktató
  • építész
  • politikus
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1869. április 22. – 1872. április 15.)
IskoláiPadovai Egyetem (–1837, orvostudomány)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (34/2-1-47)
A Wikimédia Commons tartalmaz Henszlmann Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Henszlmann Imre (Kassa, 1813. október 13. – Budapest, 1888. december 5.[3]) művészettörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja.

Életpályája

Pesten, Bécsben és Padovában orvosi tanulmányokat folytatott, majd művészettörténeti és archeológiai szakra jelentkezett.[3] Bécsben a pénzverde igazgatója, a magyar származású Böhm József Dániel vezette be erre a tudományszakra. 1848-ban Bécsben Esterházy Pál sajtóreferense lett.[3] 1849-ben a forradalomban való részvétele miatt fogságba zárták, majd Londonba és Párizsba távozott. Párizsban III. Napóleon támogatásával jelent meg Théorie des proportions appliqués dans l’architecture című műve 1860-ban. Magyarországra visszatérve ő vezette a meginduló székesfehérvári és kalocsai ásatásokat. 1867-től a Műemlékek Országos Bizottságának első előadója volt.[3] 1873-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Sok tanulmányt és cikket írt, szerkesztette az Archeológiai Értesítő és az Archeológiai Közlemények című periodikákat.

Henszlmann Imre sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-47.

Fontosabb művei

  • Párhuzam az ó- és újkori művészeti nézetek és nevelések közt (Pest, 1841)
  • Kassa városának ó-német stylű templomairól (Pest, 1846) időrendben ez az első magyar művészettörténeti monográfia
  • A kisbényi románízlésű egyház (Pest, 1862)
  • A székesfehérvári ásatások eredménye (Pest, 1864)
  • Műrégészeti kalauz I-II. kötet (Pest, 1866)
  • Pécs középkori régiségei I-II. kötet (Pest, 1869-72)
  • Die Grabungen des Erzbischofs von Kalocsa (Leipzig, 1873)
  • Magyarország ó-keresztyén, román, átmeneti stylű műemlékeinek rövid ismertetése (Bp, 1876)
  • Lőcsének régiségei (Bp, 1878)
  • Magyarország csúcsíves emlékei (Bp, 1880)

Jegyzetek

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Henszlmann, Emerich (BLKÖ)
  3. ↑ a b c d Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 298. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Források

  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Korach R.: Henszlmann Imre művészeti elmélete, Bp, 1902.

Lásd még

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Henszlmann_Imre&oldid=16395944”