Johann Strauss (zeneszerző, 1825–1899)

Johann Strauss
Életrajzi adatok
Született	1825. október 25. Bécs
Elhunyt	1899. június 3. (73 évesen) Bécs
Sírhely	Wiener Zentralfriedhof
Házastársa	Henrietta Treffz (1862–1878) Angelika Strauss (1878. május 28. – 1882, Károly-templom) Adele Strauss (1882–)
Szülei	Maria Anna Streim id. Johann Strauss
Pályafutás
Műfajok	operett, polka, keringő
Híres dal	Kék Duna keringő, A denevér
Hangszer	hegedű
Díjak	Ferenc József-rend lovagkeresztje (1871. január 12.) a francia Becsületrend lovagja (1877. március 28., Patrice de Mac-Mahon) 4th class, Order of the Medjidie Knight of the Order of the Lion and the Sun Knight of the Order of St. Alexander Nevsky tiszteleti tag (Gesellschaft der Musikfreunde, 1894. október 8.) tiszteleti tag (Wiener Männergesang-Verein) Knight Officer of the Order of the Saxe-Ernestine Knight First class of the Order of the Zähringer Lion Katolikus Izabella-rend parancsnoka Katolikus Izabella-rend lovagja III. Károly-rend lovagja Order of Civil Merit Officer of the Order of the Crown of Italy knight of the Order of Saints Maurice and Lazarus Vörös Sas-rend 4. osztálya 4th Class Order of the Crown Grave of honor
Tevékenység	karmester zeneszerző
IPI-névazonosító	00029752465
Hangminta
Kék Duna keringő Fájl:An der schönem blauen Donau.ogg
Johann Strauss aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Strauss témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ifjabb Johann Strauss (németül Johann Strauß Sohn) (Bécs, 1825. október 25. – Bécs, 1899. június 3.) osztrák zeneszerző, többek között a Kék Duna keringő és A denevér megkomponálója, már életében a „keringőkirály” becenévvel illették.

Bécsben született, zeneszerző család tagja. Apja, idősebb Johann Strauss kedvelt és elismert zeneszerző, karmester volt. Ifjabb Johann Strauss hatéves korában komponálta első dalát, de mivel apja nem a muzsikus pályát szánta neki, titokban tanult Fritz Amon első hegedűstől. Gimnáziumi tanulmányai után banki pályára készült. Apja azonban elhagyta családját, ezért ő kötelességének érezte, hogy anyját és testvéreit támogassa, így a jó megélhetést biztosító zenész pályát választotta. Johann Anton Kohlmann és Joseph Drechsler tanítványa volt. 1844-ben alapította meg első zenekarát, s emiatt összetűzésbe került apjával. Viszonyuk éveken át feszült volt, s megtagadta, hogy csatlakozzék apja zenekarához. Annak halála után 1849-ben egyesítette a két Strauss-zenekart és 1851-től számos koncertkörutat tett Európában. Legnépszerűbb művét, a Kék Duna keringőt 1867-ben mutatták be Párizsban hatalmas sikerrel. 1872-ben Amerikába utazott, ahol a bécsi divatos zenei stílusokat (operett, polka, keringő) népszerűsítette. Nemcsak kiváló zeneszerző és karmester volt, hanem kiváló szervező is, a bécsi zenei élet egyik kiemelkedő egyénisége. 1863 és 1870 között az udvari bálokat vezette, majd 1877-ben felkérték a párizsi operabál rendezésére is. Magánélete kevésbé szerencsésen alakul. Első felesége, Jetty Treffz 1878 tavaszán meghal. Következő házassága Angelica Dittrich-hel csak öt évig tart. Harmadik házasságát Adele Strauss-szal (született Deutsch) 1885-ben köti. Művei közül a keringők a legjelentősebbek: még Bülow, Wagner és Brahms csodálatát is kivívták. Zenéjében az osztrák néptánc szellemét jellegzetesen bécsi fogalmazásban érvényesítette kedélyes könnyűvérűséggel vegyítve, és mindezt az osztrák népies muzsikálásból megőrzött naturalisztikus hangszereléssel párosította. Színpadi művek írására Offenbach példája késztette, közülük legmaradandóbb A denevér.

Strauss-dinasztia

Ifjabb Johann Strauss 1825. október 25-én született Bécsben, apja, Johann Strauss első fiaként. Apja akarata ellenére, akárcsak két öccse, Josef és Eduard, ő is zenésznek állt.

A bécsi polgár

Johann szívesen ellátogatott a kültelkek kocsmáiba és a Bécs környéki dombok hangulatos nyári vendéglőibe és nézte, hallgatta, hogyan mulat a nép, hogy ropják a táncot az osztrák parasztok, miképp penget szapora ritmusokat a sramlizenekar és miféle dallamokat „kapnak fel” a külváros lakói: iparosok, mesterlegények, katonák, diákok.

Straussnak három felesége volt. Az első, Jetty Trefs énekesnő hamar elhunyt. Másodjára Angela Dietrichhel kötötte össze életét, aki viszont elhagyta egy másik férfiért. Harmadik feleségét Adelét túl az ötvenen, érett fejjel ismerte meg. Adele is asszony volt már ekkoriban, egy gyermek anyja, ráadásul ő is a Strauss családi nevet viselte, ám pusztán névrokona volt a nagy zeneszerző-családnak. Sokan Adelét tekintik Strauss igazi nejének, aki odaadó rajongással vette körül férjét, sőt a bécsiek az operett Cosimájának is nevezték, mert jó tanácsaival előrevitte a mester munkáját. Feljegyezték, hogy amikor a A cigánybáró próbáira készültek, maga a mester sem bízott a sikerben, mind a színház direktora, mind Zsupán alakítója, az ismert Girardi is szkeptikusan álltak a premierhez. Adele kitartása, és határozott fellépése beigazolódott talán még a Denevérnél is nagyobb sikert hozott Straussnak ez az operett.

Bécs zenei élete

A század első évtizedeiben Franz Schubert nemcsak a válogatott zeneélvezők muzsikusa. A kocsmák táncai behatolnak a városba és e polgári aranykor idején kiszorítják az úri világ valamennyi menüettjét, gavottját és egyéb főúri táncait. A keringő, amely valaha a nép körében született, megigézi az egész várost.

„Strauss zenészei gyakorlottabban küzdik le a ritmusváltozás nehézségeit, mint a mi muzsikusaink. A keringők, amiket előadnak, nehezen játszhatók, mert a dallam ezerféle módon színesíti az ütemet. Párizs zenei ízlésének fejlődésére nézve szerencsés előjelnek tartom Strauss sikerét. Azt hiszem ugyanis, hogy sikerét inkább német keringői ritmikus hangsúlyának, semmint hangszerelése felettébb muzikális fényének köszönheti.” – Berlioz (ford.)

Ne gondoljuk, hogy ez a kritika egyedülálló volt. Az akkori Európának majdnem minden jelentősebb zenekritikusa, esztétája megemlékezett a bécsi „keringőkirály” diadalútjáról.

Ám a Walzer-König hamarosan veszedelmes vetélytársra talál. A vetélytársat is Johann Straussnak hívják… fia. Ádáz versengés indul a két Strauss között, amit az 1848-as forradalom még ki is élez. A revolúció híre az ifjabb Johann Strausst a Balkánon éri utol, és ő lóhalálban siet Bécs felé, hogy jelen legyen a történelmi eseménynél. Egykorú képek őrzik a „történelmi” találkozó emlékét. Ifjabb Johann Strauss zenekarával a polgárőrök élén halad, az öreg Strauss a császári csapatok zenekarát vezényli.

A forradalom leverése után az ifjú muzsikusnak jó ideig bujkálnia kell.

Az apa és fia közötti versengésnek az idősebb Strauss halála vetett csak véget. A vita eldőlt: a Walzer-König most már véglegesen az ifjabb Strauss és lassacskán eltűnik az „ifj.” szócska is, mert Strauss csak egy van: az a lobogó energiájú, kifogyhatatlan dallaminvenciójú, ragyogóan muzsikáló fiatal művész, akinek lábai előtt hever az egész császárváros. A küzdőtérre szólítja Josephet is, aki a legjózanabb foglalkozást választotta: egy mérnöki irodában dolgozik. Joseph Strauss szinte hónapok alatt sajátítja el a szükséges zeneelméleti tudást és hamarosan már ő is egy Strauss-zenekar élén áll. Majd színre lép a harmadik Strauss testvér: Eduard is. Ha amazok a walzer poétái voltak, akkor Eduard a keringő diplomatája, pénzügyminisztere, nagyvállalkozója, aki megszervezi a Strauss-dinasztia világhírét. Közben Johann mindinkább visszavonul a hangversenyszerepléstől és úgyszólván kizárólag komponálással foglalkozik.

Művei

A cigányok

Több száz keringőjét nem sorolhatjuk fel e szócikk keretében, nem beszélve a polkákról és indulókról, amelyeknek ugyancsak nagymestere volt. Érjük be nagyobb lélegzetű műveinek címeivel:

• A denevér (1874)
• Egy éj Velencében (1883)
• A cigánybáró (1885)
• Simplicius (1887)
• Pázmán lovag (1892)
• Kék Duna keringő
• Wiener Blut (Bécsi vér)

amelyet halála után a Strauss-keringők legjavából állítottak össze.