Erőltetett menet

Az Erőltetett menet Radnóti Miklós költeménye, utolsó előtti verse. 1944 szeptember 15-én írta a bori lágerben, amikor erőltetett menetben haladtak Győr felé. Bemutatja a hadifoglyok - köztük a zsidók - szenvedéseit és erőszakos haláluk körülményeit, illetve a reményt is.

Keletkezés

A munkatábor foglyai állandóan a kétségbeesés és a remény végletei között hányódtak. Ez a lelkiállapot jelenik meg az Erőltetett menetben is (1944 szeptember 15.). A vers 13-14 szótagos ún. „nibelungizált alexandrinokból” áll. Radnóti itt is egy sok évszázados, középkori sorfajt használ: Walter von der Vogelweide (kb. 1170–1230) ugyanilyen formában írta Ó jaj, hogy eltűnt minden... kezdetű elégiáját (a verset Radnóti fordította). A jambikus lejtésű sor közepén kihagyással is hangsúlyozott, erőteljes sormetszet található. Maga a forma, a szünettel kettétört sorok tartalmi mondanivalót hordoznak: az el-elbukó, majd feltápászkodó foglyok menetét érzékeltetik.

A költemény drámai feszültségű párbeszéd, belső vita: a költő két énje kerül egymással szembe. Az egyik én még reménykedik, s az élet makacs folytatása érdekében „fölkél és újra lépked”, a másik inkább ottmaradna az árok szélén, s várná a szenvedésektől megváltó halált.

Elemzés

Felépítés

A vers négy mondatból áll:

1. Az elsőben a józan, keserű bölcsesség, a kiábrándult pesszimizmus szólal meg: értelmetlen, „bolond” dolog tovább is ragaszkodni az élethez, az összeesés után újra vonszolni a vándorló fájdalmat. Ehhez a biztatást a hazaváró asszony és „egy bölcsebb, szép halál” hamis illúziója adja.
2. A második szerkezeti egységben (mondatban) a végletes kétségbeesés szétrombolja a reménykedés érveit: a vers szétbombázott otthonokat láttat, mindent átszövő félelmet, védtelenséget, kiszolgáltatottságot érzékeltet: nincs már hová hazatérni.
3. A harmadik mondat a vers érzelmi, hangulati fordulópontja: a nyers, durva valóságot az álmokat szövő ábrándozás váltja fel. Az egyes szám első személyében megszólaló énben felébred az irreális remény, a feltételes mellékmondatok tétova bizonytalanságában apró részképekből áll össze a béke, a vágyott otthon vonzó idillje. A hazatérés ábrándja impresszionista képsort teremt, s a lelassult idő nyugalmában békésen szemlélődik a képzelet. Felidézi a nyárvégi, őszi kertet, a szilvalekvárfőzés családias hangulatát, a szerető hitves törékeny alakját, a pihentető csöndet. Az igék mozdulatlanságot (hűl, napozna, várna) vagy alig észlelhető mozgást (ringnának, írna) érzékeltetnek, s festői és zenei elemek (szinesztéziák, halk alliterációk, megszemélyesítések) teszik kifejezővé a szöveget. – Az ész persze tudja, hogy mindez nem létezik már, csupán az önámító fantázia vágyálmaiban született újjá. A harmadik mondat logikailag nem zárul le (vessző, gondolatjel): a mellékmondatok mellől hiányzik a befejező főmondat.
4. A negyedik, záró egységben egy felkiáltásszerű kérdő mondat („de hisz lehet talán még?”) jelzi a csüggedésen végül is diadalmaskodó elszántságot. A kétségbeesett, ésszerűtlen remény most a telihold épségébe kapaszkodik: mindent mégsem rombolt szét a háború, hiszen „a hold ma oly kerek!” – Az utolsó sor már a túlélés határozott szándékát sugározza, s a pesszimista én azonosul a reménykedő „bolonddal”.

Radnóti Miklós:

Erőltetett menet

Bolond, ki földre rogyván

s vándorló fájdalomként

de mégis útnak indul,

s hiába hívja árok,

s ha kérdezed, miért nem?

hogy várja őt az asszony

Pedig bolond a jámbor,

fölött régóta már csak

hanyattfeküdt a házfal,

és félelemtől bolyhos

Ó, hogyha hinni tudnám:

mindazt, mit érdemes még,

ha volna még! s mint egykor

a béke méhe zöngne,

s nyárvégi csönd napozna

a lomb között gyümölcsök

és Fanni várna szőkén

s árnyékot írna lassan

de hisz lehet talán még!

Ne menj tovább, barátom,

 

fölkél és újra lépked,

mozdít bokát és térdet,

mint akit szárny emel,

maradni úgyse mer,

még visszaszól talán,

s egy bölcsebb, szép halál.

mert ott az otthonok

a perzselt szél forog

eltört a szilvafa,

a honni éjszaka.

nemcsak szivemben hordom

s van visszatérni otthon;

a régi hűs verandán

míg hűl a szilvalekvár,

az álmos kerteken,

ringnának meztelen,

a rőt sövény előtt,

a lassú délelőtt, -

a hold ma oly kerek!

kiálts rám! s fölkelek!

Bor, 1944. szeptember 15.

Források

• Radnóti Miklós: Erőltetett menet
• Erőltetett menet, verselemzés

További információk

• „Erőltetett menet”, online
• Radnóti Miklós: Erőltetett menet, előadja Gáti József (YOUTUBE)

Kapcsolódó szócikkek

• Radnóti Miklós
• Holokauszt
• Impresszionizmus