„Árvay Árpád” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a paraméternevek egységesítése, replaced: |született_idő → |születési dátum, |született_hely → |születési hely, |elhunyt_idő → |halál dátuma, |elhunyt_hely → |halál helye AWB |
||
3. sor: | 3. sor: | ||
|kép= |
|kép= |
||
|képaláírás= |
|képaláírás= |
||
| |
|születési dátum=[[1902]]. [[április 21.]] |
||
| |
|születési hely= [[Szatmárnémeti|Szatmár]] |
||
| |
|halál dátuma=[[1985]]. [[szeptember 9.]] {{életkor-holt|1902|04|21|1985|09|09}} |
||
| |
|halál helye=[[Bukarest]] |
||
|nemzetiség= |
|nemzetiség= |
||
|szülei= |
|szülei= |
A lap 2014. szeptember 25., 00:00-kori változata
Árvay Árpád | |
Élete | |
Született | 1902. április 21. Szatmár |
Elhunyt | 1985. szeptember 9. (83 évesen) Bukarest |
Házastársa | Lőrinczy Jolán |
Gyermekei | Árvay Zsolt |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | regény |
Árvay Árpád (Szatmár, 1902. április 21. – Bukarest, 1985. szeptember 9.) író, regényíró, újságíró, szerkesztő. Felesége Lőrinczy Jolán. Fia Árvay Zsolt kutató vegyészmérnök.
Életútja
A nagyváradi jogakadémia hallgatója, majd újságíró, a nagyváradi Magyar Szó (1930), ennek betiltása után a lap folytatásaként megjelenő Magyar Kurír, Erdélyi Magyar Szó, Magyar Hírlap, Új Magyar Szó szerkesztője (1930-37), ugyanott a Néplap főszerkesztője. Írásai jelentek meg a Magyar Kisebbségben és a Tíz tűz c. antológiában. Az Országos Magyar Párt helyi elnöke volt.
1941 és 1944 között a nagyváradi Estilap főszerkesztője és publicistája. Lapját a német megszállók beszüntették. A második világháború után a kolozsvári népbíróság 10 év börtönre ítélte, 1949-ben szabadult.[1] Hosszabb szünet után csak 1967-től jelenhettek meg újra írásai. Napilapokban és folyóiratokban a közös román-magyar művészeti hagyományokat elevenítette fel.
Főbb munkái
- Regösök útján (versek, Nagyvárad, 1931)
- Jumbó nem felejt (ifjúsági regény, 1970)[2]
- Elődök példája. Múlt századi művészek a magyar-román kapcsolatok elmélyítéséért (1973. Románul Gelu Păteanu fordításában, Ion Bănuța előszavával, 1975)
- Szélsodorta falevél (életrajzi regény Szathmári Pap Károlyról, 1973. Románul Pictorul peregrin címmel, Constantin Olariu fordításában, 1977)
Jegyzetek
Források
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.