„Fehér Géza (régész)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
77. sor: | 77. sor: | ||
[[Kategória:1890-ben született személyek]] |
[[Kategória:1890-ben született személyek]] |
||
[[Kategória:1955-ben elhunyt személyek]] |
[[Kategória:1955-ben elhunyt személyek]] |
||
[[Kategória:Kunszentmiklósiak]] |
A lap 2014. június 13., 12:26-kori változata
Fehér Géza | |
Született | Weisz Ignác 1890. augusztus 4. Kunszentmiklós |
Elhunyt | 1955. április 10. (64 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | régész, egyetemi oktató |
Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1913, bölcsészettudomány) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér Géza témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fehér Géza (Kunszentmiklós, 1890. augusztus 4. – Budapest, 1955. április 10.) magyar régész.
Élete
A budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett 1913-ban. 1924-ben a debreceni egyetemen nyert magántanári képesítést. 1913-14-ben Sepsiszentgyörgyön, 1915-16-ban Szabadkán volt tanár, majd katonai szolgálatot teljesített. 1918-ban a konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézetben dolgozott. Hazatérve Budapesten előbb középiskolai tanár, azután a Fővárosi Könyvtár keleti gyűjteményének alkalmazottja lett.
Munkássága
Magyar őstörténeti kutatásai során a magyar-bolgár-török történeti kapcsolatokkal kezdett foglalkozni. 1922-től bulgáriai kutatásainak két évtizede alatt régészeti ásatásokon vett részt (Madara, Aboba-Pliszka, Mumdzsilár). 1931-ben egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet kapott. A Bolgár Tudományos Akadémia tagjává választotta. A második világháború végén Isztambulba került, ahol két féléven át az egyetemi bölcsészkaron őstörténeti előadásokat tartott, majd a Top Kapi Szeráj Múzeumban dolgozott. 1948-tól haláláig Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott. Négy éven át vezette a zalavári ásatásokat. A honfoglalás korában Magyarország területén élt szlávok régészeti hagyatékának meghatározása, összegyűjtése és történeti értékelése terén végzett úttörő és alapvető munkát.
Főbb művei
- Bulgarisch-ungarische Beziehungen in den V-XI. Jahrhunderten (Bp., 1921);
- Die Inschrift des Reiterreliefs von Madara (Szófia, 1928, bolgár nyelven is);
- A bolgár-török mûveltség emlékei és magyar õstörténeti vonatkozásaik (Bp., 1931);
- Az õsbolgárok ruházata és fegyverzete (Szófia, 1939, bolgárul);
- A bolgártörökök szerepe és mûveltsége (Bp., 1940, bolgár nyelven: Szófia, 1941);
- A nagyszentmiklósi kincsrejtély megfejtésének útja (Bp., 1950);
- A Dunántúl lakossága a honfoglalás korában (Bp., 1956);
- Beiträge zurn Problem des ungarisch-slawischen Zusammenlebens (Bp., 1957);
- Die landnehmende Ungarn und ihr Verhältnis zu den Slawen des Donaubeckens (Bp., 1957).
Emlékezete
A ruszei (Ruszcsuk) múzeumot róla nevezték el.[1]
Jegyzetek
- ↑ Metapedia
Források
További irodalom
- Arno, T. J.: In memoriam Géza Fehér 1890–1955 (Stockholm, 1955)
- Diez, E.: Géza Fehér 1890–1955 (München, Südost-Inst., 1955)
- Fodor István: 100 éve született id. Fehér Géza. Archaeologiai Értesítő 117. (1990) 256-257. o.
- Harmatta János: F. G. (Archaeol. Ért. Bp., 1955)
- Moravcsik Gyula: F. G. (Antik Tanulm. II. 1955. 4. sz.)